Országgyűlési napló, 1980. II. kötet • 1983. március 24. - 1985. április 19.

Ülésnapok - 1980-19

1221 Az országgyűlés 19. ülése, 1983. március 24-én, csütörtökön 1222 konkrétan nem szívesen működünk közre abban, hogy az alkoholista kényszergyógyítására sor kerüljön. Vagy itt van a munkakerülés. Senki se helyesli, mégis, ha a jogalkalmazó szankciót akar alkalmazni, az esetek többségében mindig akad valaki, aki alkalmi munkavégzést igazol, és ezzel mentesíti a büntetés alól. Csak egyetérteni lehet a Szíjártó elvtárs által mondottakkal, és meg kell fontolni, hogy mit tehetünk e téren. Egyet azonban nem szabad szem elől téveszteni. A közvélemény emberformáló ereje nélkül sem a jogszabály, sem a bírói ítélet nem lehet hatásos. Választott tisztségünkből eredő kötelességünknek tartom, a közvélemény helyes irányú befolyásolását napi munkánk során. Tisztelt Képviselőtársaim ! Mi, akik a mai napon végighallgattuk a Legfelsőbb Bíróság elnökének és legfőbb ügyészének beszámolóját, elismeréssel állapíthatjuk meg, hogy mindkét szerv tagjai áldozatos munkát, fegyelmet igénylő szolgálatukat magas színvonalon, társadalmi rendünk iránti elkötelezettséggel példásan végezték. Mindkét beszámolót elfogadom, köszönöm figyelmüket. (Taps.) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Ülésünket 15 óráig felfüggesztem. (Szünet: 13.33—15.00. Elnök: CSERVENKA FERENCNÉ) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Folytatjuk tanácskozásunkat. Szólásra következik dr. Lukács János képviselőtársunk. DR. LUKÁCS JÁNOS: Tisztelt Országgyűlés! A különböző országokban levő nyugtalanító feszültségek hallatán megnyugtató és jóleső érzés volt a Legfelsőbb Bíróság elnökének beszámolójából olvasni, és a mostani szóbeli jelentéséből hallgatni, hogy országunkban, a Magyar Népköztársaságban törvényes rend és biztonság van, érvényesül a szocialista törvényesség. A mai gondokkal terhelt gazdasági és világpolitikai viszonyok között ezt a nemzetközileg is figyelemre méltó állapotot azért lehet tartósan fenntartani, mert hazánk belpolitikai helyzete kiegyensúlyozott, a politikai vezetés társadalmunk bizalmát élvezi. Minthogy még egy családon belül is akad néha olyan személy, aki a család többi tagjainak a sérelmére bizonyos előnyöket akar élvezni érdemtelenül, úgy ebből az is következik, hogy egy országban, ahol több mint 10 millió ember él, a mai viszonyok között is keletkeznek olyan feszültségek, jelentkeznek olyan jogsértő magatartások, melyeket a lehető legrövidebb időn belül meg kell szüntetni, melyekkel szemben a törvény eszközeivel gyorsan és határozottan fel kell lépni. Tisztelt Országgyűlés! Rövid hozzászólásomban nem kívánok itt a különböző bűncselekmények teljes egészével átfogóan foglalkozni, mert azok szakszerű megítélése az én jogi ismereteim alapján nem volna teljes értékű, de nem is ez a célom. Az viszont igen, hogy egy-két nemkívánatos cselekményre felhívjam a figyelmet. Ha a bűncselekmény mellett a tanácsi hatáskörbe tartozó, szabálysértésnek minősülő cselekményeket vizsgáljuk, akkor azt tapasztaljuk, hogy ezek között is legmagasabb számban a tulaj donelleni szabálysértések, ezenbelül a bolti lopások fordulnak elő. E szabálysértéseket azonban sohasem a megmegélhetési gondok, és még azt sem mondhatjuk minden esetben, hogy a harácsolás motiválja. Mert kép viselőkörzetemben tudok olyan konkrét esetről, amikor az illető tettenérése előtt a községben tisztelet élvezett és nem lopott el a boltból nagyobb értéket, mint körülbelül öt-hat forint értékű egy szelet Tibi csokoládét, másik alkalommal pedig egy doboz tíz forint értékű Porti márkájú cigarettát, és mégcsak nem is dohányzott. Megítélésem szerint a kellő nevelő hatás biztosítása érdekében szükségesnek látszik a kiszabandó bírságösszegeknek lényeges szorítása. Ezen túlmenően pedig egyéb intézkedések gyakoribb alkalmazása, mint például a határozat nyilvános közzététele, vagy a munkahely, község, illetve a lakóközösség tagjai előtti tárgyalás. A másik ilyen jogszabályba ütköző cselekmény a társasházak építésével kapcsolatos viszszaélések, melyeket nem zalai tapasztalataim alapján vetek föl. Pártunk és kormányunk a jelenlegi gazdasági gondjai miatt nagy súlyt helyez arra, hogy társadalmunk lakásigényeinek a kielégítésére minél több lakás épüljön magánerőből. Ezt népgazdaságunk erejéhez mérten elő is segíti. A magánerőből épülő lakások zöme a fővárosban majdnem teljes egészében a megyeszékhely és egyéb vidéki városokban többségükben, és a nagyobb községekben is már szép számmal lakásszövetkezet és társasház formájában valósul meg. A társasház létesítésére és építésére vonatkozó átfogó rendelkezéseket az 1977. évi 11. számú törvényerejű rendelet tartalmazza. E törvényerejű rendelet adta keretek között a társasházépítő közösségek szervezését és megalakítását többségében az ügyvédi munkaközösségek végzik. Megítélésem szerint mindaddig, amíg a társasházépítő közösségek szervezője össze nem hívja a közgyűlést, ahol à tagok közül megválasztják az úgynevezett intéző bizottságot és annak elnökét, melynek létszáma a lakás nagyságától függően 2, 3 vagy több személy, általában az építőközösségi tagok létszámának a felét teszi ki, amely már nem mondható szerencsésnek, nincs különösebb probléma. A különböző jogszabályba ütköző rendellenességek azzal veszik kezdetüket, amikor a társasházépítő közösségek szervezője az építőközösségi társasági szerződés megkötésével minden további teendőt, mint jogi személynek átad az intéző bizottságnak. Az intéző bizottság tagjai már a megválasztásuk előtt is az építőközösség tagjai közül a hangadók, akik azzal kecsegtetik az egy-két fiatalt, az élet rögös útját még nem ismerő tagokat, hogy ők az építkezéssel kapcsolatos teendőket jól ismerik, és mindent el tudnak intézni. Ennek alapján természetesnek tűnik, hogy szavazatukkal ezek a személyek is hoz-