Országgyűlési napló, 1980. II. kötet • 1983. március 24. - 1985. április 19.

Ülésnapok - 1980-26

1731 Az Országgyűlés 26. ülése, 1Ù84. április 12-én, csütörtökön 1732 gyalunk, az jóformán minden magyar családnak szól. Az eredményekben és tanulságokban közvetlenül részes minden második állampolgár, ök már a mi rendszerünkben nevelkedtek. Oktatásunk jövője viszont kisebb-nagyobb mértékben csaknem 3 és fél millió gyermek és fiatal felnőtt sorsát érinti, legyen bár karnyújtásnyira a diplomától vagy az érettségi bizonyítványtól, viseljen iskolaköpenyt vagy akár csak rugdalódzót. Nem túlzás az sem, ha emlékeztetünk rá, hogy a közoktatás és a felsőoktatás fejlesztésének programja hosszú távra érvényes. Bele fog szólni még meg nem született fiaink, unokáink életébe is. Az oktatás erényei és hibái hatnak az egyes emberek személyiségének alakulására, de egyúttal fontos tényezői a társadalmi és a gazdasági fejlődésünknek is. A kiművelt emberfők sokasága és a haza sorsa közötti összefüggést legjobbjaink már régen észrevették, és napjaink tapasztalatai is csak megerősítik. Az oktatási rendszer és a gazdaság teljesítőképessége szorosan összefügg, a kettő kölcsönhatásban van. A gazdasági fejlődés intenzív szakaszának, a tudományos, technikai haladásnak a követelményei — merem így mondani — népünk boldogulását jelentősen befolyásoló feladatokat állítanak az oktatás elé. A hazai és a nemzetközi piacokon helyt állni csak akkor tudunk, ha a felnövekvő nemzedék tudása szilárd és jól megalapozott, sokoldalúan tovább fejleszthető, ha kialakult benne a tettvágy, a munkakészség és a megszerzett ismeretek a jól formált emberi tulajdonságok, képessége, tehetsége további kibontakozását teszi lehetővé. Ne feledjük, hogy rohamosan fejlődő világunkban a XXI. századra kell felkészíteni az embereket. A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága e fontos társadalmi összefüggések ismeretében hozta meg 1972-ben oktatáspolitikai határozatát, állást foglalt e kérdésben 1982 áprilisában is. Ezek a pártdokumentumok teljeskörűen vázolták a közoktatás fejlesztésének főbb irányait. Személyes meggyőződésem, hogy az itt hallott miniszteri expozé e fontos iránymutatások tényében helyesen, átfogóan elemezte oktatásügyünk fejlődését és feszítő gondjait, a korszerűsítési folyamat főbb kérdéseit. Helyesnek tartom, hogy a fejlesztési terv nemcsak a műveltség tartalmának korszerűsítését, a mai követelményekhez igazodását tűzi ki célul, hanem javítani akarja az iskola egész belső világát, magát a nevelőtevékenységet is. A kívánatos átalakulás kedvező jelei már HajdúBihar megye oktatási intézményeiben is tapasztalhatók. Erősödött önállóságuk, nyitottságuk, mélyült kapcsolatuk a lakóhely közösségeivel, a gazdasági, társadalmi szervekkel. Növekszik azoknak az alkotó szellemű pedagógusoknak a száma, akik az eredményesebb iskolai nevelést pedagógiai újítások és pályamunkák közreadásával is segítik. Világosan kell látni és nyíltan kell szólni arról is, hogy a kedvező tapasztalatok mellett sajnos még nagyon sok gond, probléma nehezíti a kívánatos előrehaladást. A legnehezebb helyzetben az általános iskolák vannak. A megyében minden hetedik általános iskolás korú gyermek hátrányban van a többivel szemben. Ennek oka, hogy olyan településen él, jár iskolába, ahol szociális lehetőségei, tanulási feltételei kedvezőtlenebbek, mint a más, a művelődési javakkal jobban ellátott településeken élőké, örvendetes tény, hogy a megye iskolaépületei közül minden harmadik a felszabadulás után épült. A számokból viszont az is kiderül, hogy 23 százalékuk még a múlt században, 41 százalékuk a század eleje és a felszabadulás között állt az oktatás szolgálatába. Elgondolkodtató az is, hogy a teljes épületállomány 26 százaléka vályogból készült. Ezek az iskolaépületek már nem felelnek meg az alapvető követelményeknek. Ez az egyik oka annak, hogy törekvéseink ellenére növekszik az iskolák közötti területi és társadalmi különbség. Az előrehaladást hátráltatja az is, hogy a kis településeken kevés a szolgálati lakás, a meglevők is korszerűtlenek. Külön gondot jelent a megyében mintegy 4 ezer tanköteles korú cigánygyermek megfelelő iskoláztatása. Azt hiszem, nem kell hangsúlyoznom, hogy ennek jelentősége túlnő a számszerű arányokon. Hátrányos helyzetüket nehezíti, hogy nem lehetett valamennyi óvodás korú cigánygyermeket az iskolai felkészítésbe bevonni. Ennek oka főként a szülők magatartása volt. Az említett gondok mellett is a megyében nagy a hajlandóság a továbbtanulásra. Az általános iskolát elvégzettek 95 százaléka szeretné továbbképezni magát. Hajdú-Bihar megyében 7800 pedagógus dolgozik, 85 százalékuk nő, 40 százalék 30 éven aluli, a képesítés nélküliek aránya 7 százalékos. A betöltetlen állások száma jelenleg 106, s ez a szám egyre nő, különösen a nyelv szakosokból van hiány. Feltételek tekintetében nem sokkal jobb a helyzet a középfokon sem. Jól érzékelteti ezt a körülményt, hogy a megye iskolahálózata — a diákotthonokat kivéve — rosszabbul van ellátva mint az országos átlag. Tisztelt Országgyűlés! A fejlesztési program az oktatás átfogó és folyamatos korszerűsítését célozza, így annak minden lényeges elemével egyetértek. Helyes, hogy általánossá válik az érettségivel záruló iskola. Fontos társadalmi szükségletet elégít ki az iskolarendszerű technikusképzés, a nappali és felnőtt tagozatok beindítása. A szakközépiskolák jelentős részt vállalhatnak a megye és a népgazdaság számára szükséges szakemberek képzéséből, és felkészíthetik tanulóikat a felsőfokú szakirányú továbbtanulásra is. A megye fiatalságának nagy érdeklődését bizonyítja, hogy minden negyedik továbbtanuló szakközépiskolába akar menni. A tanulható szakmák tekintélyét, a szakiskolák népszerűségét várhatóan tovább fogja növelni a technikusképzés most ismertetett lehetősége, amely régi hiányt pótolva biztosíthatja a megye termelő üzemei számára az utánpótlást a közvetlen munkahelyi vezetőkből, a középszintű irányítókból, segíti azok képzését, továbbképzését. Megnyugtató lehet, hogy a megye meglevő középfokú intézményeinek befogadóképessége, területi elhelyezése révén összességében alkalmas a növekvő feladatok megoldására. Felkészültek arra, hogy a változó demográfiai körülmények között is eleget tegyenek a követelményeknek. Az 1984. évben kezdődő felnőtt, illetve