Országgyűlési napló, 1980. II. kötet • 1983. március 24. - 1985. április 19.

Ülésnapok - 1980-26

1729 Az Országgyűlés 26. ülése, 1984. április 12-én, csütörtökön 1730 kialakítottuk a közéleti ismeretek intézetét, amely céltudatosabban és sokkal szerteágazóbban készíti fel a hallgatókat a közéleti szereplésre. Volt hallgatóink — a végzés utáni harmadik, negyedik vagy ötödik évben végzett felméréseink egyértelműen igazolják ezt —, mind nagyobb részarányban vállalnak közéleti munkát a szakmai munka mellett, és ez különösen falun fontos követelmény a mezőgazdasági értelmiségivel szemben. A felsőoktatás funkciói után külön kellene foglalkozni a felvételi rendszer továbbfejlesztésével. Erről az anyag viszont nem beszél. Ennek során különösen arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy a felvételi tételek kidolgozása során az eddiginél nagyobb gondossággal kell eljárni. Szinte minden évben előfordulnak olyan visszásságok, amelyeket később korrigálni kell, vagy már nem lehet korrigálni. Előfordult korábban olyan kémiai felvételi kérdéscsoport, amely sok olyan manuális feladat megoldását jelentette, ami a legtöbb felvételizőnél időzavart okozott és kevés idő maradt arra, hogy a jelölt tényleges felkészültségét bizonyítandó egyéb kérdésekre választ tudjon adni. Még sorolhatnám tovább a hiányosságokat, amelyek arra intenek, hogy nagyobb gondot kell fordítani a felvételi vizsgák kérdéseinek összeállítására. A tézisek nagy teret szentelnek a felsőoktatási intézmények gyakorlattal való kapcsolatára. Ennek szakmánk területén töteb oldala is van. Az egyetem karainak vannak tangazdaságai, amelyek elsősorban szolgálják a gyakorlattal való kapcsolattartást — nemcsak hallgatói, hanem oktatói vonatkozásban is. Tangazdaságaink vezető szakembereit különféle címzetes oktatói kinevezésekkel jól be tudjuk kapcsolni oktatónevelő munkánkba. Ugyanez a helyzet a kutatóintézetek vonatkozásában is. A gyakorlattal való kapcsolattartásnak más formái is kialakultak. Például részt veszünk tudományos termelési társulásokban, mint alapítótagok, a különféle termelési rendszereknek és üzemeknek megbízásos munkákat végzünk. Itt szeretném javasolni azt, hogy felül kell vizsgálni a megbízásos munkából, valamint a termelési társulásokból származó egyetemi bevételek elszámolási rendjét. Ugyanis rendkívül alacsony az ezekből a bevételekből képezhető fejlesztési alap. Felül kell vizsgálni azt is, hogy az eredményérdekeltségű egyetemi költségvetési szerveknél, — például kísérleti telepeknél — a központi elvonás mértéke is túlságosan magas. A gyakorlattal és a kutatóintézetekkel tartott kapcsolatnak nemcsak az a feladata, hogy az oktató-nevelő munkába bevonjuk ezen intézmények munkatársait, hanem az is, hogy bevonjuk a sokat hangoztatott egészséges mobilitásba is őket. Bármennyire is szép a cél, a megvalósítás, mint azt már évek óta hangoztatjuk, lehetetlen a gyakorlati élet és az egyetem közötti fizetéskülönbségek, valamint egyéb szociális okok miatt. A tézisek foglalkozik az intézményhálózat fejlesztésével kapcsolatosan az oktatási és gazdasági szempontból is optimális méretű intézmények kialakításával. Ha a megfogalmazásban úgy szerepel, hogy oktatási-nevelési — itt a nevelésit különösen aláhúznám — és gazdasági szempont, akkor a szempontok másként alakulnak, mint ahogy azt az anyag célozza. Ugyanis teljesen más a kisebb intézmények nevelési tevékenysége és hatása, mint a mammutintézményeké. Erre — ha szükséges — konkrét adatokat is lehet szolgáltatni. A tézisek külön fejezetben foglalkozik a fejlesztés anyagi és tárgyi feltételeivel. Nem lehet egyetérteni azokkal a véleményekkel, hogy az egész fejlesztésnek feltétlenül csak az anyagi fejlesztést tekintsük. A tézisekben nagyon helyesen megtalálhatók mindazok a tartalmi fejlesztési célkitűzések, amelyeket anyagiak nélkül is meg lehet oldani. Viszont helyesen foglalkozik az anyag azzal, hogy néhány vonatkozásban elengedhetetlen a fejlesztés. Gondolok én itt többek között az oktatás- és számítástechnikai eszközök beszerzésére. Ebben a vonatkozásban azonban helyes lenne felülvizsgálni és bevezetni a normatívák alapján történő ellátást. Sok panasz van ezzel kapcsolatban több felsőoktatási intézményben. Nem több pénzt, csak igazságosabb elosztást kell megvalósítani. Ne számítástechnikai, vagy oktatástechnikai mintaintézményeket létesítsünk, amit a többi nem tud megvalósítani, hanem úgy osszuk szét az anyagiakat, hogy egyforma feltételek közé kerüljenek az intézmények. ~~ A tézisek foglalkozik a szakemberlétszámmal is. Az agrár felsőoktatással szemben támasztott létszámfejlesztési igény mellett az állomány szinten tartási utánpótlását figyelembe véve elengedhetetlen az évi 1600 fős beiskolázás. A további csökkentés esetén már nem biztosítható a nyugdíjba vonulók pótlása sem. A nyolcvanas évek után azonban 200—300 fős növelés feltétlenül szükséges lesz. Agrár vonatkozásban a szakember-gazdálkodás hatékonyságának javítása érdekében felül kell vizsgálni az egyes munkakörök képesítési előírásait is. Jelentős megállapításnak tartom a tézisek végén azt, hogy egyes, nagy tradíciókkal rendelkező felsőoktatási intézmények különleges jogállással biztosított önállóságot kapjanak. Néhány esetben ez ellentétbe kerülhet az intézményrendszerrel kapcsolatos megállapítással, miszerint a felsőoktatásunk szétaprózott. Ugyanis a szétaprózottságot nem egy esetben a nagy tradíciókkal rendelkező intézmények jelentik, ahol természetesen nem a szétaprózottságot, hanem a tradíciókat, a nemzetközi elismertséget kell figyelembe venni. Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselő Elvtársak! A tézisek alapján kidolgozott jó kormányprogram megvalósításáért munkahelyemen, munkakörömben teljes odaadással fogok dolgozni, és munkatársaimat a cél érdekében mozgósítani fogom. (Taps.) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Az ülést húsz percre felfüggesztem. (Szünet: 16.44—17.09 — Elnök: Apró Antal) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Folytatjuk tanácskozásunkat. Karakas László képviselőtársunk felszólalása következik. KARAKAS LÁSZLÖ: Tisztelt Országgyűlés! Amiről itt ország-világ nyilvánossága előtt tár-