Országgyűlési napló, 1980. II. kötet • 1983. március 24. - 1985. április 19.

Ülésnapok - 1980-26

1727 Az Országgyűlés 26. ülése, 1984. április 12-én, csütörtökön 1728 tosítják a működéshez. A szakirányítási gondot az jelenti, hogy jelenleg külön igazgatási szinteken van az általános és szakfelügyelet, valamint a fenntartói hatáskör. Ahol legeredményesebben lehet gyakorolni, ott kellene szintézist létrehozni, a jelenlegi szétválasztás több hátránnyal mint előnnyel jár. Az igényesebb pedagógiai feladatok, és megvalósítás anyagi feltételei között néha bizony mélyülő szakadékot csak jobb munkával, átgondoltabb intézkedésekkel, a szubjektív tartalékok mozgósításával lehet megszüntetni. Mindezeket nálunk több iskolai kísérlettel próbáljuk elősegíteni. Országosan is figyelemre méltó a szentlőrinci iskola kísérlete. Az újabbak közül országos szakmai társadalmi közfigyelem élénk érdeklődése mellett kibontakozó nevelési központ kísérletnek Pécsett és vidéken vannak elismert eredményei. Máris komoly hírnevet szerzett a baranyai tehetséggondozó mozgalom. Bízunk ezek közérdekű voltában, az ország más részein, más intézményeiben lehetséges alkalmazásában, miután mindegyik a központi távlati fejlesztési program kiemelt, eddig elhanyagolt feladataihoz kapcsolódik. Én úgy érzem, kedvezőek a politikai feltételek ahhoz, hogy az eddigieknél jóval nagyobb tervszerűséggel, körültekintéssel, előrelátással végzett munkánk meghozza az eredményt. A Művelődési Minisztérium programja megfelelő irányokat jelöl ki, és jól emeli ki a lényeges feladatokat. A központi helyi erőfeszítések összefogása, szemléletbeli cselekvésegysége döntő tényezője lesz e feladatok sikeres végrehajtásának. A programot magam és a baranyai képviselőtársaim nevében a Tisztelt Országgyűlésnek elfogadásra javaslom (Taps.) ELNÖK: Dr. Varga János képviselőtársunk felszólalása következik. DR. VARGA JÁNOS: Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselő Elvtársak! A közoktatás és a felsőoktatás fejlesztési programjának megküldött tézisei, valamint az országgyűlés vitája jó alapot szolgáltat arra, hogy a Minisztertanács a programokat véglegesítse. Amint arról a megküldött anyag bevezetése is szól, értelmezésem szerint nem a végleges programot hagyjuk jóvá, hanem csak véleményt alkotunk az eddig történtekről, amelyek a tézisek formájában jelentek meg. Javasolom, hogy ha a Minisztertanács a végleges program elkészítése után is szükségesnek tartja az Országgyűlés jóváhagyását, úgy a végleges program kerüljön vissza ismét az Országgyűlés elé. A tézisek első fő fejezete helyesen utal arra, hogy mind a közoktatást, mind a felsőoktatást a társadalmi és gazdasági élet fejlődési viszonyai közé beillesztve kell vizsgálnunk, illetve az élet követelményeihez alkalmazva kell megvalósítani. Jónak tartom az anyagot azért is, mert azon végighúzódik az a törekvés, hogy a tartalmi fejlesztést rugalmasan kell végrehajtani. Hozzászólásomban a felsőoktatásnak a tézisekben nem, vagy nem kellően érintett problémáiról kívánok beszélni — úgy azonban, hogy ennek kapcsán a közoktatás egyes kérdéseire is ki kell térni tekintettel arra, hogy a felsőoktatás merítési bázisa tulajdonképpen a középiskola és már emiatt is át kell nyúlni a közoktatás néhány problémájára. Ezek közül elsőként az idegen nyelv oktatási kérdéseit kell kellő megvilágításba helyezni. Véleményem szerint a tézisek nem elég markánsan fogalmazzák meg az idegennyelv-tudással kapcsolatos követelményeket. Meg kell határozni azt, hogy az idegennyelv-tudás kifejlesztése elsősorban alsó- és középfokú oktatási probléma kell hogy legyen. Az egyetemeknek, főiskoláknak csak a szakmai idegennyelv-tudást kell fejleszteniük. El kellene odáig jutni, hogy a középfokú állami nyelvvizsgával rendelkezők a felvételinél kedvezőbb elbírálásban, esetleg plusz pontszám adásban részesüljenek, ami nagyobb húzóerőt jelentene az idegennyelv-tudás elmélyítésében. Jelenleg az a gyakorlat már több éve, hogy a legnagyobb erőfeszítéseink — ösztöndíj adás — vizsgadíj — térítés — ellenére is csak a hallgatóinknak mintegy 10 százaléka teszi le az egyetemi tanulmányai során a középfokú állami nyelvvizsgát. Tehát az oktatás korábbi éveire kell viszszanyúlnunk és intézkedéseket kell tennünk, hogy az egyetemeken ez a százalékos arány növekedjen. Hogy a kellő idegennyelv-tudással rendelkező szakemberekre milyen nagy szükség van, azt bizonyítják azok az igények, amelyek különösen a mezőgazdasági szakemberek, de tudomásom szerint más szakemberek iránt, például a Győri Közlekedési és Távközlési Műszaki Főiskolán is jelenkeznek. Dicséretes, de kényszerű kezdeményezés az, amit az ócsai Vörös Október Termelőszövetkezet tesz, hogy a hozzákerült fiatal szakembereket először intenzív nyelvtanfolyamra küldi, a termelőszövetkezet költségén. Ezek száma néhány évre visszamenőleg mintegy 30, tehát nem kis számról van szó. Az alap azonban mégiscsak az alsó- és a középfokú intézmények idegennyelv-oktatásának fejlesztésén van. A merítési bázis másik nagy problémája az, hogy a szakközépiskolákban és a gimnáziumokban eltérő a matematika, a fizika, a kémia, egyes esetekben még a biológia tudásszintje. Ezt pedig az egyetemen kell pótolni, ami jelentős többletmunkát, külön szintre hozási oktató munkát igényel. A tézisekben szereplő alsófokú nevelési, oktatási intézményfejlesztési feltételeknél óvatosabb megfogalmazást javasolok, mert az anyagban szereplő — ezredfordulóig szükséges — építési beruházás Győr-Sopron megye vonatkozásában például a jelenleginél évente háromszor nagyobb beruházási összeget igényel. Erre valószínűleg népgazdaságunk helyzetéből kifolyólag nem kerülhet sor. Ami a felsőoktatási fejlesztési irányelveket érinti, a tézisek jól fogalmazza meg a felsőoktatás funkcióit. És ebben új megfogalmazásként szerepel a felsőoktatás értelmiségnevelő szerepének hangsúlyozása. A keszthelyi egyetem mosonmagyaróvári karán igen kedvező tapasztalatokat szereztünk már eddig is erre vonatkozóan. Sokat segít az egyetemi évek alatt a közéletre való nevelés a végzett hallgatók munkába és társadalomba való illeszkedésében. A hatvanas években ezt az egyetemi hallgatók TIT előadói felkészítése jelentette, majd a hetvenes években