Országgyűlési napló, 1980. II. kötet • 1983. március 24. - 1985. április 19.

Ülésnapok - 1980-26

1725 Az Országgyűlés 26. ülése, 1984. április 12-én, csütörtökön 1726 együttesen jelentkező igényektől. A szakpárosításokat, amelyek igen korszerűek, bár még szokatlanok — például magyar szak megbontása külön irodalomra és nyelvre — a majdani telítődések és elhelyezkedési gondok megelőzésére rugalmasabban kellene kezelni, egyiket-másikat szüneteltetni, más csoportosításban meghirdetni. A megerősített pécsi oktatói gárda feltétlenül alkalmas az új feladatokra, talán a vártnál előbb bekapcsolódhat a diploma megújító képzésbe és továbbképzésbe is. Ennek új rendszerét már hosszú évek óta tervezi az oktatási kormányzat, de csak halogatás a része, pedig a megoldás sürgető szükséglet. Valljuk, hogy az iskolán belül legfőbb tényező a pedagógus. Az ő szakmai felkészültsége, demokratizmusa, kultúrája, társadalmi közérzete, elkötelezettsége meghatározó. Ez megalapozott képzési és továbbképzési programot, cselekvést kíván. Nem jó megoldás az, ha a pedagógusok továbbképzése alacsonyabb szintű, mint az alapképzés. Szakmai hiányosságuk hatása végigkísérheti, a tanulót akár az egész iskoláztatás időszakában. Mielőbb el kellene kezdeni ennek megelőzését. Minél előbb rá kellene térni a megígért új továbbképzési rendszerre. Ennek a bevezetése várhatóan fontos eleme a konvertálható pedagógus munkaerőnek is. - Szeretnék szólni a pedagógusok munkakörülményeiről, a pedagógus és az iskola megbecsüléséről. A fiatalokat sújtja az alacsony kezdőfizetés, a munkába állás, családalapítás, lakáshoz jutás egyszerre jelentkező gondja. A pedagógus pálya elnőiesedése már olyan mértékű, hogy ez nehezíti az oktató-nevelőmunka eredményességét. A pedagógusok többsége becsülettel oktat, nevel. Kiérdemlik az egész társadalmunk megbecsülését. A jelenlegi fizetésrendszer azonban elsősorban az életkort honorálja, nem a munka mennyiségét, minőségét, ezért a fizetés elszakad a teljesítményektől. Másik probléma, hogy megyénk aprófalvas településszerkezetű, a. pályakezdők nem szívesen mennek falura, inkább már induláskor pályát változtatnak. Az a javaslatom, hogy a kis községek pedagógusainak lakás-, bérkérdéseit valamilyen formában külön kellene kezelni. A pedagógusok társadalmi presztízsét sokan rossznak tartják, alatta sok más értelmiségi rétegének. Nekem az a tapasztalatom, hogy akiknek szakmai, emberi, pedagógiai tartásuk van, azoknak van becsülete a diákok, a szülők és a lakóhely előtt is. Az iskola és a pedagógus becsületét lehet és kell emelni. Azonban ezt a kérdést nem szabad leszűkíteni csak a bérre. Azt is figyelembe kellene venni, milyen mértékű a pedagógus munkája, a társadalom hogyan értékeli azt, és van abban is igazság, hogy lehetne e területen is magasabb minőségi mércét állítani. Hiszen akkor jó egy iskola, ha a pedagógusok vezetésével ki tud bontakozni egy valódi közösség, ha a főtevékenység mellett részt vesznek a közéletben, gyakorolják, gyakoroltatják a mai élet által elvárt feladatok végrehajtását, munkára, alkotásra, felelősségérzetre is nevelnek. De ez nem képzelhető el a demokratikus közösségi magatartás, valamint az ésszerű fegyelem erősítése nélkül. Ebben a társadalom nagyobb segítségére is szükség van. Nagyon fontos a társadalmi méretű munkamegosztás a középszintű szakképzésben is. Egyrészt a szakközépiskolák, szakmunkásképző intézetek, másrészt a {képzésben érdekelt üzemek, vállalatok között. Az utóbbiakat az új gazdasági szabályozók egyre erősebben arra késztetik, hogy kétszer is meggondolják az iskolák támogatásának mértékét. Márpedig a jól képzett munkaerő sosem volt és lesz olcsó. S nem egyszerűen az iskola érdéke, bár neki általában szívügye, hanem az üzemeké, rajtuk keresztül az egész népgazdaságé, az országé. Erre való tekintettel kívánatos lenne központilag átgondolni azoknak a preferenciáknak a körét, amelyekkel jobban lehetne támogatni a szakképzésben közreműködő vállalatokat, gazdasági egységeket. Baranya a bányászat kiemelkedő szerepe, valamint a mezőgazdaság eredményei révén fontos része az országnak. Ezért is kísérjük figyelemmel az ipari, mezőgazdasági szakoktatás helyzetét. Az ipari és a mezőgazdasági üzemek vezetői elégedetlenek az iskolából kikerülő kezdő szakemberek tudásával. Szerintük az ismereteik sokszor elavultak, tankönyvízűek, az iskolák távolabb kerültek az ipari és a mezőgazdasági gyakorlattól. Ezen változtatni szükséges. A gyakorlati képzést oly módon kellene megszervezni, hogy az oktatásban ugyanazok az eszközök rendelkezésre álljanak, mint a termelésben. Ezt követeli meg a technikusképzés beindítása is, amelyet fontosnak tartok. Sajátos baranyai gondként emelem ki a bányászati szakemberképzést. Teszem ezt a liászprogram és a várható demográfiai hullám ismeretében. A mi körzetünkben mintegy 45 fiatal bányásztechnikusra lenne szükség évente. Ma még talán nem késő, hogy Pécsett egy bányászati szakközépiskola létesüljön. A körzet tudja a szükséges feltételeket biztosítani az iskola számára. Létrehozásához a megye állami szervei, bányavállalati támogatást képesek biztosítani. Baranya másik sajátossága, nemzetiségi volta. Fontos az anyanyelv és kultúra ápolása, vannak e területen szép eredményeink. A városiasodás hatására a nemzetiségi lakosság számaránya némileg csökken, ugyanakkor a nyelvismeretre, a nemzetiségi tudat őrzésére az igény megvan. Fő gondunk az, hogy a nemzetiségi nyelvet valójában idegen nyelvként tanulják a legtöbb óvodában, iskolában, mert a gyermekek a családból alig hoznak nyelvismeretet. A tanterv, a tankönyv nem veszi figyelembe ezt. A kétnyelvű oktatás terjesztésével egyetértve központi intézkedést várunk, hogy ezt a realitást a képzésben, tanterv készítésben, a tankönyvek írásában is vegyék figyelembe. A demográfiai hullám a 90-es évektől közismerten a középfokra tolódik át. Ennek levezetésére most kell felkészülni, meggondolt tervezőmunkával, az építési tervek, felújítások időre történő megvalósításával. Mindez nem kis felelősséget, anyagi terhet ró a jelenlegi iskolafenntartó tanácsokra. A pénzeszközök koncentrált felhasználása érdekében, a minisztériumi távlati fejlesztésnek megfelelően át kellene gondolni a jelenlegi iskolafenntartói hatásköröket. Azok a tanácsok legyenek a középfokú intézetek fenntartói, amelyek a legkedvezőbb feltételeket biz47 ORSZÁGGYŰLÉSI ÉRTESÍTŐ