Országgyűlési napló, 1980. II. kötet • 1983. március 24. - 1985. április 19.

Ülésnapok - 1980-26

1719 Az Országgyűlés 26. ülése, 1984. április 12-én, csütörtökön 1720 ra biztosítani kell a továbbtanulás lehetőségét egyetemeken, főiskolákon. Ezzel együtt azonban nézetem szerint arra kell törekedni, hogy a munkáspályát — erről már több éve beszélünk —• ne átmeneti állapotnak tekintsék, hanem megbecsült egzisztenciát és élethivatást lássanak benne. Ez az értelmiségi hivatás becsülete és rangja szempontjából is elengedhetetlen. A mérnök, a technikus csakis kvalifikált szakmunkással tud korszerű, nemzetközileg is versenyképes terméket, gépet, berendezést alkotni, gyártani. Jelenleg sok olyan nagyüzemünk van, ahol a szakmunkás-utánpótlás égető gond. Néhány napja jártam az VERTESZ Fehérvári úti gyárában. Itt tudvalevő, erősáramú villamosberendezéseket, elektromos alállomásokhoz kapcsolókat gyártanak. Az ipari átlagnál itt magasabb az évi munkásbér, 46 nap nyereségrészesedést fizetnek, mégis szakmunkáshiánnyal küzdenek, nyugtalanító az utánpótlás biztosítása. Száztizenkét ipari tanulót iskoláztak be, közülük a harmadik évet — tehát, amikorra szakmunkás lesz belőlük — 12-en vagy 15-en fogják befejezni. Megkérdeztem a szakszervezeti bizottság elnökét : hány marad ebből a gyárban. A válasz: sajnos, 5,6 marad csak meg az üzemben. Pedig a tanulmányi eredménytől függően, elég elfogadható bért tudnak fizetni a fiatal segédnek, 14 forinttól 19,50 forintig. Most olyan ösztöndíjrendszer bevezetésével kísérleteznek, amelynek a segítségével talán hosszabb időre szerződnek a fiatal szakmunkások a gyárral. Az a véleményem, Tisztelt elvtársak, hogy jobb bérrendszerrel, az ipari tanulók üzemi képzésével, a külső elszívó hatás csökkentésével javítható a helyzet, a VERTESZ-hez hasonlóan más nagyüzemekben is. Szerintem a szakmunkástanulókat már az első tanulóév végétől kezdve — meg kellene ezt gondolni, nem elhamarkodva —, anyagilag érdekeltté kell tenni abban, hogy a termelőfolyamatba kapcsolódjanak be, dolgozzanak és az iskola befejezése után képzett szakmunkásként, önállóan tudjanak dolgozni. Jó tapasztalatok vannak a győri Vagon- és Gépgyárban és másutt; jobban kell bízni az üzemekben; az érdekeltség és az önállóság növelhető e téren, mert helyben ismerik a legjobban a lehetőségeket és a szükségleteket. Egy megjegyzést szeretnék tenni a technikusképzés visszaállításáról. Ezt helyeslem. Azt azonban, meg kell mondani, sajnálom, hogy a megszűnése után ily"en hosszú időnek kellett eltelni, és annyi figyelmeztetésnek kellett hozzánk érkeznie, hogy visszaállítsuk. Emlékszem a Vasas Szakszervezetben már tíz éve szó volt erről, a nagyüzemek is javasolták a technikusképzés viszszaállítását — gyorsabban kell a hibás döntést korrigálni, még akkor is, ha az iskolarendszert nem akarjuk megbontani. Néhány szót a nevelésről. A tézisek — amelyeket képviselőtársaim is kézhez kaptak —, általában szerintem is helyeselhető nevelési célokat tartalmaznak. Nem sorolom fel, mindenki olvasta. Nézetem szerint azonban a művelődési kormányzatnak, pontosabban, szerényebben, elnézést a kifejezésért, és egzaktabban kellene megfogalmazni azt a célt, amelyet a neveléssel elérni kívánunk. A tézisekben ugyanis, ez áll: az ifjakat olyan felnőttekké kell nevelni, akik képesek a társadalmi demokratizmus követelményeinek megfelelő, tudatos, politikailag elkötelezett életvitelre, önmaguk és környezetük alakítására. Kérdem: nem lenne-e helyénvalóbb a Központi Bizottság irányelveinek megfelelően egyszerűen arra törekedni, hogy a gyerek felnőtt korára becsületes, felkészült, munkáját és hazáját szerető állampolgárrá váljon. Ügy gondolom, a kevesebb több volna. Szerencsére a társadalom igénye, a szülők akarata, a pedagógusok törekvése az, hogy a fiatalból dolgos, szorgalmas, munkaszerető állampolgár váljon. A politikai elkötelezettség és az ennek megfelelő életvitel a munka társadalmában már egy magasabb rendű követelmény. Persze, az iskola tud ebben segíteni, de később a szülői környezet, a társadalmi hatások következményeképpen alakul ki, és nem is mindenkinél. Szocialista társadalmunknak megfelelő világnézetet természetesen az iskolának alap-, közép- és felsőfokon mindenütt az életkori sajátossághoz igazodva, a tanulókon keresztül és külön tantárgyként is kell oktatni. A ma fiatalsága tudományos világnézettel felvértezettebb, mint a mi korosztályunk volt annak idején, és ez természetes. De a szocialista eszmék nem válnak minden fiatalnak automatikusan meggyőződésévé, ehhez kell a tapasztalat, a munka, a közösségi élmény, a társadalmi tevékenységben való aktív részvétel, amit sokan csak az iskola után szereznek meg. összegezve azt javaslom, hogy a készülő törvény — nem tudom, hogy ezt tartalmazni fogja-e, feltételezem, hogy a neveléssel is fog foglalkozni —, a nevelés célját is tartalmazni fogja — legyen szinkronban vagy jobban szinkronban a Központi Bizottság irányelvében foglaltakkal. Szeretnék engedelmükkel, befejezve a felszólalásomat, két konkrét kérdést szóvá tenni. Az egyik, Nyíregyházán egy jól működő mezőgazdasági főiskola van. De néhány éve elvitték onnan a kertészeti tagozatot. A kertészeti kultúra igényli a szakembereket Szabolcs-Szatmár megyében is, és arra kérem az illetékes tárcákat, hogy vizsgálják meg a tagozat visszaállításának a lehetőségét. A másik, kérem újólag megfontolni az iskolaigazgatók választásával kapcsolatos elgondolásokat. Ez benne van a tézisekben, nem értettem pontosan, ahogy erről Köpeczi elvtárs beszélt, de arról volt szó, azt hiszem, ha jól értettem, hogy a jelölésnél valamilyen formában a titkos szavazást bevezetik. Nagyon fontos dolog, a demokratizmus az iskolában, és fejleszteni kell azt. Véleményem szerint sokkal, de sokkal összetettebb probléma, hogysem választással ez a kérdés megoldható lenne. Az iskolai demokratizmus fejlesztéséhez több minden kell. Jobb felkészültség, a társadalomtól fokozott anyagi és erkölcsi megbecsülés, kevesebb bürokratikus kötöttség, munkával kivívott tekintély, alkotó légkör a hétköznapokon, és így tovább. E gondolatokkal kiegészítve a téziseket, a miniszteri expozét választókerületem nevében az Országgyűlésnek elfogadásra ajánlom. (Taps.) ELNÖK: Szólásra következik dr. Csendes Beláné képviselőtársunk.