Országgyűlési napló, 1980. II. kötet • 1983. március 24. - 1985. április 19.

Ülésnapok - 1980-19

1217 Az országgyűlés 19. ülése, 1983. március 24-én, csütörtökön 1218 és a jogbiztonság, a szocialista törvényesség érvényesülése. És ez nagy dolog. Visszaigazolása annak, hogy a szocializmus alapvető viszonyaiban rejlő előnyöket politikai és gazdasági gyakorlatunk az egyre nehezebbé váló külső feltételek mellett is képes érvényesíteni törvényes keretek között. A Legfelsőbb Bíróság elnökének és legfőbb ügyészének beszámolóját úgy is felfoghatjuk, mint felelősségrendszerünkről adott, a joggyakorlat által feltárt helyzetképet. Mit mutat ez a helyzetkép a gazdálkodószervezetek, a gazdálkodó szervezetek és az állampolgárok, továbbá az állampolgárok egymás közötti viszonylatában? Az 1978-ban életbe lépett Polgári Törvénykönyv megszüntette az úgynevezett alapfeltételek rendszerét a gazdálkodó szervezetek szerződéses kapcsolatában. Az alapfeltételek rendszere lényegében véve jogi formába bújtatott, központilag meghatározott szerződési feltételeket jelentett, mely mechanikus, felületes szerződéskötési gyakorlatot eredményezett. Az alapfeltételek kiiktatása nem volt zökkenőmentes. Rákényszerítette a szerződéskötő feleket valóságos akaratukat kifejező, felelősségüket, önállóságukat egyaránt növelő szerződéskötésre. Az alapfeltételek sematikus alkalmazása helyett a Polgári Törvénykönyv alapelvei érvényesülnek. A kölcsönös együttműködés elve, a szerződéskötést megelőző, a teljesítést érintő tájékoztatási kötelezettség, s eltérő álláspont esetén egyeztetés megkísérlése. Ezen alapvető pozitív tendenciák mellett szólni kell arról is, hogy gazdasági életünkben több olyan tényező is hat, amelyek következtében a gazdasági környezet nem ösztönzi megfelelően a gazdálkodó szervezeteket az együttműködésre. Ilyenek: a piaci egyensúly hiánya, a kínálatot meghaladó kereslet, az egyes területeken még fennálló monopolhelyzet. Az együttműködés hiánya nemcsak a hátrányos helyzetben levő, a minőségileg hibás, a késedelmesen szállított árut átvevő szervezeteket, hanem a fogyasztókat is sújtja. Gondoljunk csak vissza a Hét március 13-i adásában közölt riportra szöggyártásügyben. Az elhangzottak, úgy gondolom, valamennyiünket arról győztek meg, hogy a monopolhelyzetben levő salgótarjáni vállalat szöges ellentétben a népgazdaság, más gyártócégek, a fogyasztók érdekével, csak saját vállalati csoportérdekét nézte. Helytelen szemlélet — mondhatnánk, ha ez a szemlélet nem párosulna a monopolhelyzetből fakadó gyakorlattal, mely együttesen jelentős hátrányt jelenthet a népgazdaságnak. Nem kétséges, hogy e visszás jelenségek ellen elsősorban gazdasági intézkedésekkel kell fellépni, a termékszerkezet korszerűsítésével, a vállalati szervezeti rendszer továbbfejlesztésével, a szabályozó rendszer tökéletesítésével, melyek a piaci egyensúlyhiány csökkentését, a gazdálkodó szervek versengését hivatottak elősegíteni. A szerződéses fegyelem erősítésének másodlagos eszköze a jogi szabályozás, amelyre példa a Minisztertanács 1982. április 22-én kihirdetett rendelete, amely a gazdálkodó szervezetek szállítási és vállalkozási szerződéseiről, az ezzel kapcsolatos versenytárgyalásokról szóló jogszabályokat módosította. Kiemelkedőnek tartom, hogy e rendelkezések lehetővé teszik a szerződő felek számára, hogy az árszabályozó rendelkezésekkel összhangban állapodjanak meg az ellenszolgáltatás — kikötött ár — feltételeiben és mértékében. A Legfelsőbb Bíróság gazdasági kollégiuma állásfoglalásában adott iránymutatást az általános kártérítés fokozottabb alkalmazására a gazdálkodó szervek körében, amelynek jelentőségéről Szilbereky elvtárs szólt. A magam részéről azt szeretném aláhúzni, hogy a Legfelsőbb Bíróság, mint jogalkalmazó, az ítélkezés során leszűrt tapasztalatait a szerződéses fegyelem erősítése érdekében nem késlekedett hasznosítani, mint jogalkotó. Egy másik példa a monopolhelyzetre a Fővárosi Bíróság gyakorlatából. 1978-ban olyan jogszabály látott napvilágot, amely a három évnél nem régebbi gépkocsik értékesítését csak a MERKŰR-on keresztül tette lehetővé. A MERKUR monopolhelyzete adta lehetőségével élve szavatossági felelősségét indokolatlanul korlátozta, illetve kizárta. Az ismétlődő állampolgári jogsérelemre az ítélkezés során felfigyelt a Fővárosi Bíróság és élt szignalizációs jogával, eredményesen. A MERKÜR helytelen gyakorlatát megszüntette. Koránt sem szabad azt hinnünk, hogy állampolgári oldalról nem fordult elő hasonló, jogtalan előny szerzésére irányuló törekvés. A MERKÚR-nál maradva: tapasztalta a Fővárosi Bíróság, hogy az állampolgárok gépkocsijuk kicserélését kérték, mivel a MERKÜR 60 napon belül a hibát nem tudta kijavítani. A jogszabályt formálisan alkalmazó bíróság az igénynek helyt adott volna. Nem így a Fővárosi Bíróság, amely több ítéletében rámutatott arra, hogy a gépkocsi használatát nem korlátozó kisebb minőségi hiba nem olyan fogyatékossága a dolognak, amely a cserét igényelné. A társadalmi szükségletek jobb kielégítésének előmozdítása érdekében a kormány lehetővé tette, hogy magánszemélyek és gazdálkodó szervezetek társasági szerződéssel gazdasági munkaközösséget hozzanak létre. E kisvállalkozásokkal kapcsolatban jogviták még nemigen merültek fel. A cégbíróságokra — így a Fővárosi Bíróságra is — jelentős munkateher hárul a gazdasági munkaközösségek cégbejegyzésével kapcsolatban. 1982-ben 3200 cégbejegyzés iránti kérelem érkezett a Fővárosi Bíróságra. A cégbejegyzésről az 1875-ben alkotott kereskedelmi törvény rendelkezik. Ezt a törvényt 1948-ig tanították a jogi egyetemen. A Fővárosi Bíróságnál 1981-ben egy cégbíró és egy cég jegyzék vezető működött. A cégbíróságnak tagjai és más jogalmazók az új jogszabályok megjelenésével egyidejűleg tanulták és alkalmazták ezen új területen a jogot. A kérelmezők egy része nem ismerte a cégbejegyzés módját, az alapelveket, a cégkizárólagosság elvét, ezért sok esetben került sor hiánypótlásra való felhívásra. Jelenleg a gyors változás, a ki-belépések