Országgyűlési napló, 1980. II. kötet • 1983. március 24. - 1985. április 19.

Ülésnapok - 1980-26

1679 Az Országgyűlés 26. ülése, 1984. április 12-én, csütörtökön 1680 mányjogi Tanácsról szóló törvényjavaslatot tárgyaljuk. Felszabadulásunk óta eltelt közel négy évtizedes történelmünk, alkotmányunk megalkotásának közel három és fél évtizede bizonyította, hogy népünk nyugalmát, békés alkotómunkáját, jó lakóhelyi, munkahelyi közérzetét pártunk kiegyensúlyozott, nyílt, őszinte, következetes politikája, a társadalmi rend, a közbiztonság, a szocialista törvényesség maradéktalan érvényesülése adja. Népünk egyetemes érdeke, hogy alaptörvényünk, népi, szocialista alkotmányunk és valamennyi hatályban levő jogszabály maradéktalanul érvényesüljön. Űj történelmünk során felmérhetetlen eredményeket értünk el a társadalmi, a politikai, a gazdasági és a kulturális élet minden területén. Az igaz, hogy nem volt gond nélküli és sima az alkotmány megalkotásától eltelt három és fél évtized. Kötelességem hangsúlyozni, hogy a jó édesanya egyformán szereti gyermekét, akit kilenc hónapon át a szíve alatt hordott. Mi is szívünkbe zártuk új társadalmi rendszerünket, szocialista alkotmányunkat, s nyíltan, őszintén felvállaljuk a botladozások miatt elkövetett hibákat és a felelősséget. Közkinccsé tettük az eredményeket, így a felismert hibák megszüntetéséért közös gondolkodással, cselekvéssel kell együtt fáradozni, legyen valaki a posztján politikai, állami vezető, tervező vagy közgazdász, mérnök vagy kétkezi munkás egyaránt. Szocialista jogrendszerünk már kialakult. Társadalmi, gazdasági fejlődésünk, a folyamatosan megújuló, előremutató magyar valóság, a társadalmi viszonyokban bekövetkezett változások igénylik, szükségessé teszik államéletünk fejlesztését, jogrendünk gazdagítását. Ennek következményeként jelenik meg a jogalkotás, az élet minden területét érintő újabb és újabb jogi szabályozás. Ennek megfelelően politikai intézményrendszerünk, mint a felépítmény nélkülözhetetlen eleme, visszahat gazdaságunkra, fejlődésében segíti azt. Törvényszerű tehát, hogy keressük az újszerű megoldásokat, amelyek révén eredményesebben valósíthatjuk meg társadalompolitikai, gazdaságpolitikai célkitűzéseinket. Alkotmányunk jól szolgálja azoknak a feladatoknak a megoldását, amelyek a szocialista társadalom építésének terén előttünk állnak. Népi alkotmányunk alapelvei ma is érvényesek. Mindezek alapján meggyőződéssel valljuk, hogy szocialista állam- és jogrendszerünk, politikai rendszerünk, intézményrendszerünk szilárd. Szocialista társadalmunk fejlődésének eredményeként ismét időszerűvé vált, hogy államéletünkben több új szervezeti megoldást vezessünk be, amellyel — a szervezetbe beválasztott képviselők és nem képviselők, kimagasló közéleti személyiségek társadalmi tevékenységével — országos szinten is terebélyesítjük a szocialista demokráciát. Napjainkban is az, de a jövőben még inkább fontos tényezője lesz társadalmi fejlődésünknek a szocialista demokrácia, az igazi népi-nemzeti egység kifejlesztése, vagyis népünk nagy többségének bevonása az állami, a gazdasági élet formálásába, az államigazgatási munka ellenőrzésébe, üzemekben, községekben, városokban, a közbeeső és központi szerveknél egyaránt. Magyarul: lent és fent szükség van a konkrét alkotó véleményre, mert ez lesz a garanciája népünk tudatos részvételének és a cselekvési egység megteremtésének. Ezek a módosítások tehát a szocialista demokrácia továbbfejlesztése követelményének igényével is összefüggnek. Ez az igény ma már magától értetődik, hiszen a szocialista demokrácia elmélyítése társadalmunk fejlődésével időről időre törvényszerűen jelentkezik. Ennek az igénynek a kielégítése tette szükségessé korábban alkotmányunk módosítását. A most benyújtott törvényjavaslat is ezt a célt szolgálja. A törvényjavaslat — amely az Alkotmányjogi Tanácsról szól —, az alkotmányosság fokozott védelmével függ össze. E törvényjavaslatnak a célja: létrehozni az Alkotmányjogi Tanácsot és meghatározni annak szervezeti felépítését, feladatait és eljárását. Az alkotmányosság társadalmi rendünk egyik legfontosabb elve. Érvényesülése feltételezi azt, hogy az alkotmányban kitűzött célokat az élet minden területén megvalósítsuk, előírásait betartsuk, de feltételezi azt is, h°§y jogalkotásunk és jogalkalmazásunk az alkotmány rendelkezéseivel összhangban álljon. Az alkotmányos rend biztosítása elsősorban az Országgyűlés feladata. Meggyőződéssel vallom, hogy Országgyűlésünk ennek a feladatának példásan eleget tett. Csak az elmúlt évben négy törvényt alkotott: a zárszámadásról, az alkotmány módosításáról, az országgyűlési képviselők és tanácstagok választásáról, valamint a költségvetésről. Ezeknek szükségességét az élet igazolta. Az elmúlt év folyamán megfelelően érvényesítette az Országgyűlés ellenőrző jogkörét is: a tavaszi ülésszakon az Elnöki Tanács, a Legfelsőbb Bíróság elnöke, a legfőbb ügyész tett jelentést tevékenységéről, a nyári ülésszakon széles körű vita keretében a Minisztertanács elnöke számolt be a kormány munkájáról. Szinte egész lakosságunkat e teremben éreztük ilyenkor, de akkor is, amikor az ipar helyzetéről, a népi ellenőrzés munkájáról szóló beszámolót vitatta meg Országgyűlésünk. A ciklus során az ágazati miniszterek és országos főhatóságok vezetői nyíltan, őszintén és a demokrácia elemeit erősítő hangvételben adtak számot felelősségteljes munkájukról. Ezek a beszámolók és a vita is segítette a képviselői munkánkat. Sajnálattal kell megállapítani, hogy az eredményes jogalkotás és jogalkalmazás mellett vannak bizonyos visszásságok is, amelyek rontják a morális helyzetet. Ilyenek például, hogy egész népünk körében nem teljesedett ki a politikai és jogi normák, jogszabályok önkéntes követése. Egyes esetekben túl humánusak, más esetekben értelmezési hibák vagy szemléletünk miatt túl szigorúak vagyunk. Én bűnnek tartom a hatalommal való visszaélést, de a hatalommal való nem élést is, amikor a szabadság helyett szabadosságot ért valaki. Nincs joga hazánkban senkinek megsérteni az alkotmányt, kijátszani a jogszabályokat, mert azok a munkásosztály, társadalmunk vezető osztályának akaratát, egész népünk akaratát fejezik ki, munkásét, parasztét, ér;