Országgyűlési napló, 1980. II. kötet • 1983. március 24. - 1985. április 19.
Ülésnapok - 1980-26
1675 Az Országgyűlés 26. ülése, 1984. április 12-én, csütörtökön 1676 működési-eljárási módszereit az Országgyűlés ügyrendje foglalja magában. Az ügyrend módosítására irányuló javaslatunkban a szűkebb jogászi-szakmai és a politikai szempontok egyaránt érvényesülnek, azaz a szakszerűség és a demokratizmus megfelelően kiegyensúlyozottak. Példaként említhető az ügyrendnek az a rendelkezése, amely szerint a tanács elnöke a tanács bármely tagját megbízhatja egyes feladatok előkészítésével, vagy a tanács tagjaiból ugyanerre a célra bizottságot is alakíthat. Ez az előírás a működés demokratizmusát mutatja; azt mutatja, hogy itt nem egy elvont tekintélyi elv érvényesülhet, hanem a mindenkori ésszerű célszerűség. Ebben a vonatkozásban is összhangban áll a törvényjavaslattal, amely általánosan azt mondja ki, hogy a tanács tagjait a testület tevékenységében azonos jogok illetik meg, és azonos kötelességek terhelik. Végül kiemelést igényel az az eljárási szabály, hogy a tanács érdemi határozatait — azokat, amelyekben alkotmányellenességet állapít meg, és azokat, amelyekben azt állapítja meg, hogy a jogszabály nem alkotmányellenes — indokolni köteles. A megfelelő indokolás ugyanis növelheti a határozatok meggyőző erejét, s a kötelességen túli elfogadásukat. Ebben az értelemben is egy eljárási demokratizmusról van szó. Tisztelt Országgyűlés! Mindezek alapján bizottságunk nevében javaslom a törvényjavaslat és az országgyűlési ügyrendi határozattervezetünk elfogadását. (Taps.) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Bejelentem, hogy a törvényjavaslathoz két képviselőtársunk jelentkezett szólásra. Dr. Mátay Pál képviselőtársunkat illeti a szó. DR. MÁ TAY PÁ L: Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselő Elvtársak! Ma még három és fél, négymillió olyan ember él Magyarországon, aki átélte a fasiszta önkényuralom törvénytelenségeit, amikor az üldözés, a megfélemlítés, a feljelentések tették borzalmassá, de legalábbis bizonytalanná minden ember hétköznapjait; vagy a személyi kultusz időszakát, amikor se az alkotmány elvei, rendelkezései, se a törvények nem jelentettek biztonságot az ellenségkeresők, a begyűjtők buzgósága ellen. Nem véletlen, hogy különösen ezek az állampolgárok igen-igen nagyra értékelik a párt és a kormány politikáját, amely követelményrendszerével, gyakorlati tevékenységével szilárd törvényességet teremtett. Nagy vívmánynak tartják, s mikor erről beszélünk, mindig hozzáteszik: vigyázzunk rá, mint a szemünk fényére! Vigyázni az alkotmányos-törvényes rendre — elsősorban azt jelenti, hogy az alkotmányos rend keretébe illesztett, a társadalmi életünket irányító párt megalkuvás nélkül folytatta a törvényességet megkövetelő politikáját, ennek megfelelően alakul a jogalkalmazás, s az államépítés során újabb és újabb garanciát teremtünk a törvényesség biztosítására. Az 1972. április 19-i Országgyűlés — amely a társadalmi fejlődés követelményeinek megfelelően módosította az alkotmányt — több törvényességi garanciát épített be az alkotmányba. Ezek közé az alkotmányba épített törvényességi garanciák közé tartozik az is, hogy az alkotmány módosítása az Országgyűlés feladatává tette, hogy biztosítsa a társadalom alkotmányos rendjét; kijelentette, hogy e jogkörben ellenőrzi az alkotmány megtartását. Ekkor a módosítás vitájában már elhangzott olyan javaslat, hogy az alkotmányosság ellenőrzésére hozza létre az alkotmány az Alkotmányjogi Tanácsot. A javaslattal kapcsolatban akkor az volt az Országgyűlés véleménye, hogy jobb, ha ezt a jelentős feladatot maga az Országgyűlés oldja meg. Nagyon ésszerű és politikus állásfoglalás volt az, hogy nem kiadni az alkotmányosság biztosításának és ellenőrzésének feladatát, végezze ezt maga a népszuverenitást gyakorló Országgyűlés! Elhangzott akkor a vitában, hogy a funkciók gyakorlásának módszereit majd az ügyrendben kell kialakítani. Azóta az Országgyűlés ellenőrzési jogkörében évente két-három tárca vezetőjét beszámoltatta és a beszámoltatás során többször kifejezetten -egy-egy törvény végrehajtásáról kérte a beszámolót. így kaptunk beszámolót az egészségügyi törvényről, a tanácstörvényről; ezen kívül az Országgyűlés állandó bizottságai is rendszeresen foglalkoztak egy-egy jelentősebb törvény végrehajtásával. Az új törvényjavaslatok vitájában pedig ügyeltünk arra, hogy az összhangban legyen az alkotmánnyal. Azok a képviselők persze, akik már szakképzettségük miatt is jobban odafigyelnek a törvényességi garanciák működésére, egyre inkább úgy érezték, hogy a kialakult ellenőrzési gyakorlat nagyon sokat jelent a kormány munkájának ellenőrzésében, de nem biztosítja, nem garantálja eléggé a jogszabályok és a jogi iránymutatások alkotmányosságának ellenőrzését. Magyarul: úgy éreztük, hogy a kialakult gyakorlattal az Országgyűlés még nem egészen hajtja végre azt az alkotmányos kötelességét, hogy ellenőrzi a jogszabályok ellenőrzésén keresztül az alkotmány megtartását. Ezt a hiányérzetet még fokozta a gazdaságirányítás módszereinek változása, a szakigazgatási feladatok decentralizálása, a helyi állami szervek önállóságának tudatos növelése, amely szükségszerűen megköveteli a normatív irányítás fokozódását. Ezt szemléltetve úgy néz ki, hogy a Törvények és Rendeletek Hivatalos Gyűjteménye például 1970-ben 600 oldal körül volt, a nyolcvanas években pedig már 1500 oldal, s ebben még nincs benne a jogi iránymutatások tömege, amely némely tárcánál sokkal több, mint a rendelet. Tévedés ne essék, és ezt a közvélemény felé is hangsúlyozni kell, hogy semmi olyan jel sincs, ami arra figyelemeztetne, hogy vannak alkotmányellenes törvényeink, törvényerejű rendeleteink, minisztertanácsi rendeleteink. Biztos vagyok benne — és ebben az ország minden állampolgára velem együtt biztos lehet —, hogy minden állami szervünk, minden miniszterünk, államtitkárunk, vagy jogalkotás, jogi iránymutatás kibocsátási jogával felruházott vezetőnk minden tudásával arra törekszik, hogy az általa kibocsátott jogi aktus összhangban legyen az alkotmánnyal. De előfordulhat, és ilyen tömegben a legjobb indulat mellett is előfordulhat, hogy figyelmen kívül hagynak egy alkotmányos elvet, vagy rendelkezést, és az már sokkal gyakorlatibb, hogy megsértik azt az alkot-
