Országgyűlési napló, 1980. II. kötet • 1983. március 24. - 1985. április 19.

Ülésnapok - 1980-26

1669 Az Országgyűlés 26. ülése, 1984. április 12-én, csütörtökön 1670 hogy az közreműködik a társadalom alkotmányos rendjének védelmében, a jogszabályok és a jogi iránymutatások alkotmányosságának biztosításában; másrészt fel is sorolja a jogszabályokat és — külön is részletezve — azokat a jogi iránymutatásokat, amelyeket az Alkotmányjogi Tanács a feladatkörében ellenőriz. Ezzel kapcsolatban hangsúlyozni szeretném, hogy itt utólagos ellenőrzésről van szó. Az Alkotmányjogi Tanács tehát nem kapcsolódik be konkrétan a jogszabály-előkészítő tevékenységbe. Az Alkotmányjogi Tanács létrehozása, a jogszabályelőkészítő és jogalkotó szerveknek, valamint a jogszabály-előkészítés és a jogalkotás koordinálását végző Igazságügyi Minisztériumnak az e téren kialakult hatáskörét és felelősségét nem érinti, azt nem változtatja meg. Várható azonban, hogy az Alkotmányjogi Tanács létrejötte nem marad hatás nélkül a jogszabály-előkészítési tevékenységre sem. Az Alkotmányjogi Tanács léte és működése már önmagában is abban az irányban fog hatni, hogy a jogszabály-előkészítő szervek az eddiginél is nagyobb figyelmet fordítsanak az alkotmányossági és a törvényességi követelmények betartására. Az eddig elmondottakból az is nyilvánvaló, hogy az Alkotmányjogi Tanács nem foglalkozik majd a bíróságok, továbbá az államigazgatási szervek és egyéb más szervek által elbírált egyedi ügyekkel, s az ezekben az ügyekben hozott esetleges törvénysértő döntésekkel és határozatokkal sem. A jogalkalmazás során felmerülő ilyen jellegű problémák megoldására jogunkban jól kiépített jogorvoslati rendszer van, amelynek keretében minden érdekelt a megfelelő felettes szervhez, illetve fellebbezési fórumhoz fordulhat sérelmével. Kedves Elvtársak! Az Alkotmányjogi Tanácsnak a Javaslat szerint fontos feladata lesz az alkotmány egyes rendelkezéseinek értelmezésében való közreműködés. Ennek szükségessége, ha nem is túl nagy gyakorisággal,«, de kétségtelenül felmerülhet, hiszen az alkotmányos elvek és tételek tartalma a társadalmi-gazdasági viszonyok fejlődése következtében változhat, mégpedig anélkül, hogy az adott alkotmányos rendelkezést módosítani kellene. Ilyen esetekben ezt az új, megváltozott tartalmat — más jogszabályokhoz hasonlóan — értelmezéssel kell feltárni. A jogszabályok értelmezése tulajdonképpen állandó jellegű jogalkalmazói feladat is, más kérdés azonban az, hogy milyen szervek jogosultak a hiteles értelmezésre. Miután alkotmányunk szerint hazánkban az Országgyűlés gyakorolja-a népszuverenitásból eredő összes jogot, így az alkotmány hiteles értelmezése is az ő feladatkörébe tartozik. A törvényjavaslat értelmében az Alkotmányjogi Tanács e tevékenységében jogosult közreműködni, s köteles azt elősegíteni. Rátérve a tanácssal kapcsolatos szervezeti kérdésekre, itt a következőket szeretném kiemelni. A törvényjavaslat előkészítése során, tanulmányozva a külföldi tapasztalatokat is, megállapítottuk, hogy az alkotmányosság védelmére a különböző államokban változatos, egymástól gyökeresen eltérő szervezeti megoldásokat választottak. Általánosságban azt lehet mondani, hogy a szocialista államokban rendszerint az országgyűlés, illetőleg valamelyik bizottsága vagy szerve látja el ezt a feladatot, a tőkés államokban pedig többnyire alkotmánybíróságok működnek. Létezik azonban alkotmánybíróság egyes szocialista államokban is, másrészt pedig néhány tőkés országban e célból az államhatalmi szervek keretében működő testületi szervet hoztak létre. Mi úgy véltük, hogy nálunk a jogszabályok és a jogi iránymutatások alkotmányosságának, törvényességének védelmére kell helyezni a fő hangsúlyt. Ezért szervezeti megoldásként a rendszerint egyedi jogsérelmekkel is foglalkozó alkotmánybíráskodás bevezetése nem lett volna célszerű, így született meg a javaslat arra, hogy Alkotmányjogi Tanácsot hozzunk létre, amely az Országgyűlés által választott sajátos szervként, neki alárendelve működne. A Javaslat tehát továbbra is azon az elvi alapon marad, hogy az alkotmányosság védelmének legfőbb szerve maga az Országgyűlés, a parlament azonban ezt a feladatkörét egy külön e célra létesített szerv segítségével gyakorolja. Ez egyben e területen is eredményesebbé, hatékonyabbá teheti a legfelsőbb államhatalmi népképviseleti testületünk irányító és ellenőrző munkáját. Az előzőekben elmondottakkal vannak öszszefüggésben a Javaslatnak azok a rendelkezései is, amelyek szerint az Alkotmányjogi Tanács az Országgyűlésnek számol be tevékenységéről, és a tanács, illetőleg tagjai választására és visszahívására is az Országgyűlés jogosult. Az Alkotmányjogi Tanács összetétele szintén e szerv szoros kapcsolatát tükrözi az Országgyűléssel. Az Alkotmányjogi Tanács 11—17 tagból áll, akikre a Hazafias Népfront Országos Tanácsa tesz javaslatot; elnökét, titkárát és tagjainak többségét az Országgyűlés a képviselők sorából, a többi tagot pedig más közéleti személyiségek közül választja meg. Az Alkotmányjogi Tanácsban végzett munkájuk tekintetében azonban ez utóbbiak jogállása azonos az országgyűlési képviselőkével. Szervezeti szempontból fontos felhívni a figyelmet arra a javaslatra is, hogy az Alkotmányjogi Tanács ülésén állandó meghívottként vennének részt az igazságügyminiszter, a Központi Népi Ellenőrzési Bizottság elnöke, a Legfelsőbb Bíróság elnöke és a legfőbb ügyész. Az általuk vezetett szervek ugyanis azok, amelyeknek a jogalkotásban, illetve a jogalkalmazás irányításában és ellenőrzésében kiemelkedő szerepük van. Ezért az alkotmányellenesség feltárásában, a jogrendszerben jelentkező törvényességi problémák elemzésében és megoldásában ők segíthetik leginkább az Alkotmányjogi Tanács munkáját. Félreértések elkerülése érdekében azonban szeretném rögvest megjegyezni, hogy ez számukra megtisztelő kötelezettséget, és nem valamiféle előnyt jelent, hiszen a tanács — ha annak szükségessége felmerül —, velük szemben is maradéktalanul gyakorolni fogja jogait és kötelességeit. Szólni kívánok végül az Alkotmányjogi Tanács eljárásáról is. Ennek az eljárásnak a jellege összhangban van az Alkotmányjogi Tanács fel->