Országgyűlési napló, 1980. II. kötet • 1983. március 24. - 1985. április 19.

Ülésnapok - 1980-26

1667 Az Országgyűlés 26. ülése, 1984. április 12-én, csütörtökön Í668 riummal. Az egész jogszabály-előkészítő munka szempontjából meghatározó jelentőségű volt, hogy fokozódott az Országgyűlés bizottságainak és magának az Országgyűlésnek a szerepe a törvényalkotásban és általában a jogrendszer továbbfejlesztésében. A jogrendszer egységének és áttekinthetőségének biztosítása és a jogi szabályozás egyszerűsítése érdekében megkezdődött egyes jogterületek átfogó felülvizsgálata. Ilyen típusú jogszabályrendezést hajtottunk végre a közigazgatás rendszerével és működésével, az anyakönyvi igazgatással, az ipar irányításával és az adókkal kapcsolatban. Előbbre léptünk a túlszabályozás megelőzésében is, aminek eredményeként némileg csökkent a jogi eszközök felesleges, indokolatlan, öncélú alkalmazása és az 1983. évben már érezhetően mérséklődött a jogszabályok számának — az elmúlt években tapasztalt — gyors ütemű növekedése. Ezzel kapcsolatban kedvező hatást váltottak ki a Minisztertanácsnak azok a rendelkezései is, amelyek a jogi iránymutatások dzsungelében próbáltak rendet teremteni. Tisztelt képviselő elvtársak! A kormány jogalkotási tervében a program 1985-ös lezárásáig még sok fontos elképzelés szerepel. A gazdaságirányítási rendszer továbbfejlesztésével kapcsolatban több, a gazdaság szféráját érintő magas szintű jogszabály módosítására kerül majd sor, illetve új jogszabályok megalkotását fogjuk kezdeményezni. Napirenden szerepel az új Munka Törvénykönyvének és az egységes foldj ogi kódexnek a megalkotása is. Még meglevő társadalmi problémáink megoldása érdekében a jogi szabályozás szempontjából is nagy körültekintéssel kívánunk foglalkozni olyan kérdésekkel, mint amilyenek a hatékonyabb bűnmegelőzés, a népesedéspolitika, a család- és az ifjúságvédelem ügye, a munkakerülő és harácsoló életmód elleni eredményesebb fellépés lehetőségeinek kutatása. Minden valószínűség szerint még ebben a kodifikációs tervciklusban sór kerül a jogalkotás és a jogalkalmazás jogpolitikai elveinek, a jogforrásokat és a jogszabály-előkészítést szabályozó rendelkezéseknek a korszerűsítésére, valamint az új polgári eljárási törvény megalkotására, többek között az eljárások egyszerűbbé és gyorsabbá tétele érdekében is. Ezek, a még hátralevő jelentős jogalkotási feladatok még inkább aláhúzzák annak a jelentőségét, hogy az eddigieknél is következetesebben igyekezzünk valóra váltani azokat az iránymutatásokat, amelyeket az Országgyűlés és a Minisztertanács a törvény-előkészítés és a törvényhozás magasabb színvonalra történő emelése céljából meghatározott. Az előzőekben vázolt eredmények sem fedhetik el ugyanis azt a tényt, hogy jogszabály-előkészítő és jogalkotói tevékenységünknek még igen sok fogyatékossága van. A hibákat nem menti, legfeljebb részben magyarázza az a körülmény, hogy a jogszabályokat előkészítő és a jogalkotó szervekre a gyorsan változó társadalmi-gazdasági viszonyok miatt, időnként nagy munkateher hárul. Ezekről a fogyatékosságokról is konkrétan szóltam a két évvel ezelőtti országgyűlési beszámolómban. A felesleges ismételgetések elkerülése érdekében, ezért most csupán azt szeretném leszögezni, hogy a nálunk érvényesülő irányítási rendszerben a jogszabályoknak és a jogi iránymutatásoknak nem lebecsülendő szerepe, széles körű társadalmi hatása van, tehát akár a legkisebb hiba is fékezőleg hathat társadalmi és gazdasági törekvéseink következetes megvalósítására, és kedvezőtlenül befolyásolhatja az állampolgárok szemléletét, cselekvését és hangulatát. Külön is nagy figyelmet kell fordítanunk arra, hogy a jogalkotás alkotmányossága, törvényessége szilárd legyen. Közelebbről ezalatt elsősorban azt értjük, hogy a különböző szintű jogszabályok az alkotmánnyal, illetve az alacsonyabb szintű jogszabályok a magasabb szintű jogszabályokkal, a jogi iránymutatások pedig a jogszabályokkal összhangban legyenek. Emellett az alkotmányosság és a törvényesség követelményeinek érvényesítése a jogalkotásban azt is jelenti, hogy a társadalom életét döntően befolyásoló kérdéseket, az állampolgárok alapvető jogait és kötelességeit törvényi szintű szabályozás rendezze. Tapasztalataink alapján nyugodt lelkiismerettel kijelenthetjük, hogy a magyar jogalkotást és a jogalkalmazás irányítását is általában az alkotmányosság és a törvényesség tiszteletben tartása jellemzi. Eseti gondok azonban e tekintetben is nemegyszer észlelhetők. Az egyre bonyolultabbá és differenciáltabbá váló életviszonyok mind szélesebb körű szabályozása ebből a szempontból is sok hibalehetőséget rejt magában. Hasonló problémák merülnek fel a jogi iránymutatásokkal kapcsolatban is, amelyek jelentősége az utóbbi években többek között jó néhány keretjellegű jogi szabályozás miatt is megnövekedett. Sajnálattal kell megállapítani; hogy ezeket a hibákat nem mindig és nem kellő időben észleljük, és sokszor ezért marad el a szükséges, vagy a gyors beavatkozás. S azt is be kell vallanunk, hogy nem egy ízben a fogyatékosságokat észlelő felelős állami szervek sem léptek fel a szükséges eréllyel és határozottsággal a jogrendszer különböző elemei közötti összhang megteremtése, az alkotmányossági és a törvényességi követelmények következetes érvényesítése érdekében. Mindezek miatt vált szükségessé, hogy az alkotmányosság védelmének jogrendszerünkben már kiépített állami és jogi biztosítékait továbbfejlesszük. Ez tette indokolttá, hogy az Országgyűlés az alkotmányosság érvényre juttatásának elősegítése céljából egy új, önálló szervnek: az Alkotmányjogi Tanácsnak a létrehozását rendelje el. Tisztelt Országgyűlés! Az Alkotmányjogi Tanácsra és feladatára vonatkozó legfontosabb alkotmányos rendelkezések éppúgy jól ismertek önök előtt, mint a most előterjesztett törvényjavaslatban foglalt új szabályok általános és részletes indokai is. Ezért engedjék meg, hogy az Alkotmányjogi Tanács feladataival, szervezetével és eljárásával kapcsolatban csak néhány alapvető kérdést emeljek ki. Az alkotmány szerint az Alkotmányjogi Tanács a jogszabályok és a jogi iránymutatások alkotmányosságát ellenőrzi. Ennek megfelelően a Javaslat egyrészt — általánosságban —, úgy határozza meg az Alkotmányjogi Tanács feladatát,