Országgyűlési napló, 1980. II. kötet • 1983. március 24. - 1985. április 19.

Ülésnapok - 1980-19

1209 Az országgyűlés 19. ülése, 1983. március 24-én, csütörtökön 1210 A Legfelsőbb Bíróság elnökének beszámolója helyesen emeli ki a jogbiztonság, a szocialista törvényesség alapvető jelentőségét, egyebek között a közgondolkodást, közhangulatot is befolyásoló voltát. Ezek sokrétűen érvényesülnek a különböző feladataik megoldásában, az egyes ítélkezési ügyszakokban. A törvényességnek elvileg és lényegében változatlan követelménye egyúttal egy aktuális tartalmat is feltételez. Ezért az egyes időszakokban ilyen vagy olyan összefüggésben előtérbe kerülő vonatkozásait célszerű mindig átgondolni abból a szempontból, hogy annak közelebbről mi az aktuális tartalma, államéletünk működése során megjelenő tényleges feladataik teljesítésében. A törvényesség nem formális szempont, és semmiképp sem fogható fel úgy, hogy az a gazdasági, a társadalmi tevékenység kereteit határozza meg, s annak tartalmát gyakorlati célszerűségi szempontok szerint a mindennapi szakmai munkával kell kitöltenünk. Valójában a törvényesség követelményeinek személyre és csoportérdekekre való tekintet nélkül az össztársadalmi érdek alapján kell érvényesülnie. A Legfelsőbb Bíróság a különböző jogterületeken folyó ítélkezésében következetesen érvényre juttatja azt, hogy törvénysértő intézkedések, határozatok sohasem lehetnek társadalmi, gazdasági vagy egyéb szempontból hasznosak, célszerűek, noha egyesek annak szeretnék feltüntetni. Előfordul néha, hogy a törvényesség és a célszerűség követelményét szembeállítják egymással. E szembeállítás következményeiről szocializmusunk építése korábbi szakaszaiban szerezhettünk sajnálatos tapasztalatokat. A beszámolóból megállapítható, hogy az állami szervek között az igazságszolgáltatás és az ügyészség, ha nem is mindenben végez hibátlan munkát, ezek példamutató tevékenységükkel mégis a törvényesség megtartásában és megtartatásában valóban kezdeményező szerepet töltenek be. Más szavakkal: az egyéb szervek tevékenysége tartalmi és jogi szempontból annál inkább megnyugtató, minél inkább közelítenek szemléletükben és következetességükben az igazságszolgáltatás és ügyészi szervek működése során érvényesülő követelményekhez. Tisztelt Országgyűlés! Mindkét beszámoló alapvető kérdésként tárgyalja a bűncselekmények elleni küzdelmet. A bizottság véleménye szerint a legfőbb ügyész beszámolójában tárgyilagosan és célszerűen jelöli meg a bűnözés viszszaszorítása érdekében szükséges legsürgősebb feladatokat. A közölt adatok nagyon is nyilvánvalóvá teszik, hogy növekszik a fiatalkorú bűnelkövetők és a gyermekkorú elkövetők száma. Önmagában ez a tény teljes mértékben indokolja azt a feladatmeghatározást, amely egyik alapkérdésként kezeli a veszélyeztetett helyzetű fiatalokkal való tartalmasabb foglalkozást, és az iskolai oktatásban az erkölcsi nevelésnek a fontosságát. A bizottság egyetért a legfőbb ügyész beszámolójával abban is, hogy a bűnözés visszaszorítása nem kezelhető csupán egyes szervek vagy szervezetek, például a nyomozó hatóságok, az ügyészségek vagy bíróságok feladataként, ez a szó szoros értelmében is az egész társadalom ügye. Lényeges követelmény, hogy a bűncselekmények és más jogsértések ne maradjanak felderítetlenül, az elkövetett jogszabályokban meghatározott módon és mértékben vonják felelősségre, ugyanakkor pedig alaptalan eljárás senki ellen ne indulhasson, és személyi szabadságában törvénytelenül ne korlátozzanak senkit sem. Ezeknek a követelményeknek a gyakorlati érvényesüléséről szóló legfőbb ügyészi beszámolót a bizottság általában megnyugtatónak tartja, azzal, hogy a bűnüldözés hatékonyságának javítása, annak ügyészi eszközökkel való további tökéletesítése elengedhetetlen feladat. Az igazságszolgáltatás egyik lényeges követelménye büntető ügyszakban a tényállás, a bűncselekmény körülményeinek valósághű megállapítása. Az emberek igazságérzetét sérti, a közvéleményt károsan befolyásolja, ha egy bűnügyben az elkövetés körülményeit nem pontosan, nem megbízhatóan állapítják meg. Ez kétségtelenül nehéz szakmai feladat, ezen a téren azonban súlyosabb hibák ritkán fordulnak elő. A Legfelsőbb Bíróság elnökének beszámolója alapján a bizottság helyesli azt a gyakorlatot, hogy a Legfelsőbb Bíróság iránymutatásainak valóban következetesen eleget kell tenni, mert a Legfelsőbb Bíróság tényleg megkívánja, hogy a törvényesen lefolytatott eljárás során megalapozott ténymegállapítás alapján döntsenek a bíróságok a bűnösség kérdésében, és hogy a törvénynek megfelelő büntetést szabjanak ki. Az egyes bűncselekményi kategóriák időszerű ítélkezési feladatairól, és a Legfelsőbb Bíróság irányító tevékenységéről közölt adatok a legfelsőbb bírói fórum felelősségteljes és igen nehéz munkájáról tanúskodnak. E körben csak egyetlen megjegyzés lehet szükséges. Ez pedig ismét az állampolgárok, a közvélemény viszonya a bűnözés úgynevezett súlyponti kérdéseihez, az egyes bűncselekménycsoportokhoz való viszonya. Természetesen a bűnügyi statisztika figyelemmel kísérése is feltétlenül szükséges, de azt is látni kell, hogy a közvélemény nézőpontjából nem mindig a bűncselekmények mennyisége, gyakorisági mutatója a döntő, hanem a bűncselekmények jellege és társadalmi kihatása a szűkebb vagy tágabb környezetben, így például egy élet elleni vagy más erőszakos, durva, embertelen módon végrehajtott cselekmény helyileg, széles körben és hoszszabb időre felkavarhatja a lakosság nyugalmát akkor is, hogyha hasonló bűncselekmények csak ritkán fordulnak elő. A lakosság az ügyészi és a bírói szervezet tevékenységét az ilyen esetekben végzett eredményes vagy eredménytelen munka alapján ítéli meg. Éppen ezért helyeselhető, hogy a Legfelsőbb Bíróság például az élet és testi épség elleni bűncselekmények időszerű ítélkezési problémáit szinte állandóan napirenden tartja és e tárgykörben 1981-ben megalkotta nagy jelentőségű irányelvét, amely fontos segítője a bíróságoknak és biztosítéka az ítélkezés egységének. Tisztelt Országgyűlés! A polgári jogi, családjogi és egyéb jogterületeken végzett ítélkezés elvi irányítása is rendkívül sokrétű feladatot rótt és ró a jövőben is a Legfelsőbb Bíróságra. A beszámolóban említetteken kívül kiegészítésül em-