Országgyűlési napló, 1980. II. kötet • 1983. március 24. - 1985. április 19.

Ülésnapok - 1980-24

1615 Az Országgyűlés 24. ülése, 1983 a rossz hatásokat visszafogni. Ezt így kell elfogadnunk. Az aszály okozta kiesések, amelyek — sajnos — jelentősek, hosszú évek óta eredményesen dolgozó, jól szervezett nagyüzemeket is megrendítettek. Ezekért mértékadó helyeken senki sem keres bűnbakot. Ez nem is volna igazságos, hiszen tudnunk kell, hogy a 15 millió tonna gabona megtermelése a mi felkészültségünk mellett legalább normális hőmérsékleti és csapadéki viszonyokat igényel. A tervelőirányzatok tavaly is, az idén is és jövőre is tervesítik, feltételezik az átlagos, vagy annál jobb időjárási tényezőket és körülményeket. Ez lassanként terveink megszokott kockázati eleme lesz. Ezért az agrárgazdaságban dolgozóknak jól esik a társadalom, a közvélemény elismerése, amelynek Hetényi elvtárs is hangot adott. A gabonatermelők reálisan számított jó eredménye sok helyen elmaradt, vagy pedig eddig nem tapasztalt mértékben csökkent, főként a gabonagazdaságban, ami a takarmányellátásban teremtett a szokottnál nehezebb helyzetet. Különösen a hagyományos gabonatermelő megyékben, Békésben, Szolnokban, Csongrádban volt jóval magasabb termésátlagokra jogosító anyagi-műszaki-szellemi befektetés. A mezőgazdasági nagyüzemek vezetőinek, tagságának, dolgozóinak érettségét tanúsítja, hogy az aszály kézzelfogható hatásait tapasztalván nem a kiúttalanság, nem a pánikhangulat lett úrrá. Józanul mérlegelték a kiesések hatásait, sokat-tettek a rendkívüli egyensúlyzavar helyreállításáért. Túlzás és követelőzés nélkül igényelték a külső segítséget. Állíthatom, hogy nem kovácsoltak meg nem érdemelt erkölcsi vagy anyagi tőkét. Elsősorban saját forrásaikra támaszkodtak, és csak ezek elégtelensége után került sor állami beavatkozásra. A növénytermesztési ágazatokat- ért aszálykárok ellensúlyozására más tevékenységek erőforrásainak feszesebb hasznosításával is törekednek. A folyamatos gazdálkodás feltételeinek megőrzését szolgálta az is, hogy sok helyen a várható szerényebb anyagi lehetőségek miatt elhalasztottak egyes beszerzéseket. Az egész országot érintő szorításokra és az aszályos időjárásra tekintettel összességében elfogadható évet zárnak a mezőgazdasági nagyüzemek. Az aszálykárok következményeit kormányzatunk nem tekintette a mezőgazdaság belügyének, az agrártermelők nem maradtak magukra. A kormány gazdasági bizottsága több ízben és minden lényeges kérdésre kiterjedően elemezte a helyzetet és határozott a tennivalókról. A Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium, a Pénzügyminisztérium, a Magyar Nemzeti Bank, a megyéi irányító és érdekképviseleti szervek felmérő munkájára támaszkodva időben és érdemben, kellő határozottsággal intézkedtek, hogy Csongrád. Békés, Szolnok, Hajdú-Bihar, Bács-Kiskun és Pest megye kárt szenvedett nagyüzemeiben a folyamatos gazdálkodás ne lehetetlenüljön. A földadómérséklés vagy -elengedés, a tartalék alapok felszabadítása és egyéb pénzügyi intézkedések révén a gazdasági és pénzügyi egyensúlyt* a háztáji és kisegítő, gazdaságok december 22-én, csütörtökön 1616 termelési kedvét a kritikus időszakban sikerült megőrizni. A takarmánypiacon rendezett viszonyok alakultak ki. Ezt az új termést tudatos piacszervező munkával állandósítani is lehet. Bízom abban, hogy az a tárgyilagosság, amelyet a társadalom részéről a mezőgazdaság élvez, részben az aszály, részben a szabályozók szigorítása miatt és saját hibájukon kívül vonal alá kerülő gazdaságok és pénzügyi szervek kapcsolataiban is felerősödik és jellemzővé válik. Sajnos, az aszály még tart. Az évközi nehézségek elhárításával az „aszálydossziét" nem zárhatjuk le. A szövetkezetek pénzügyi jövedelmi helyzetében jelentős következményei lesznek annak, hogy kenyér- és takarmánygabonából összességében majdnem tíz százalékkal, cukorrépából, burgonyából pedig még ennél is nagyobb mértékben termett kevesebb, mint egy évvel korábban. Az 1982-es jó gazdasági évhez yiszonyítva 15—20 százalékkal csökken a nyereség. A kétmilliárd körüli pénzügyi hiány kétharmada a rendkívüli időjárásnak kitett megyékre koncentrálódik. Több olyan, hagyományosan jó gabonatermelő gazdaság is lesz majd, ahol eddig ismeretlen volt a veszteség és az alaphiány. Ilyen helyzetben érthető, hogy rendkívüli erőfeszítések kellenek a mezőgazdaságra háruló 1984-es feladatok teljesítéséhez. Nem kevesebbről van szó ugyanis, mint a látványos 1982. évi szinteket meghaladni. Természetesen ehhez párosul az 1983-ban meggyengült üzemi egyensúlyi helyzet megjavítása is. Mindezt úgy, hogy az 1984-től érvényes új szabályozók tovább mérséklik a mezőgazdasági termelés jövedelmezőségét, a fejlesztés forrásait, illetve növelik a mezőgazdaság hozzájárulását a társadalom költségeihez. Tisztelt Országgyűlés ! A jövő évi népgazdasági terv — benne a mezőgazdas4gra háruló feladatok — gazdaságunk külső és belső feltételeinek, erényeinek és hibáinak józan és reális számbavételére épül. Egyetértek Hetényi elvtárs azon megállapításával, hogy 1984-ben változatlanul az elmúlt években kialakított gazdaságpolitikai súlypontokat kell érvényesíteni. Azt a kiemelést meg egyenesen üdvözlöm, hogy 1984-ben nem elegendő csupán megismételni eddigi cselekedeteinket, az új feladatok valóban nem a korábbi, hanem a már elért magasabb színvonalhoz képest kívánnak javulást. Hozátenném : az irányítás, a gazdálkodás minden szintjén. Egyetértek azzal a gondolattal is, hogy a jövő évi mezőgazdasági teljesítmények kulcskérdése a 15 millió tonnás gabonatermesztési előirányzat teljesítése. Ez meghatározó mind a belföldi húsellátás, mind az export szempontjából. Ezt minden feszültség ellenére is elérhetőnek tartom. £ E meggyőződésem fenntartásával teszem szóvá, hogy a mezőgazdaságban is az a helyzet: döntően a jó adottságokkal rendelkező, magas színvonalon gazdálkodó szervezeteken múlik az elhatározás sikere. Részükre minden körülmények között biztosítani kell a műszaki-anyagi ellátásnak egy bizonyos alapvető szintjét. Emlékeztetnék arra, hogy noha gazdaságpolitikánk sarkalatos tételeként került elfogadásra,