Országgyűlési napló, 1980. II. kötet • 1983. március 24. - 1985. április 19.

Ülésnapok - 1980-24

1617 Az Országgyűlés 24. ülése, 1983. december 22-én, csütörtökön Í6Ía hogy a jó gazdaságok termelési, jövedelemtermő képességét erőteljesebben engedjük kibontakozni, a valóságban — az ismert okok miatt — azonban csak mérsékelt elmozdulást tapasztalunk. Ha a szövetkezet, a mezőgazdasági nagyüzem valóban szocialista vállalkozás — márpedig annak tartjuk —, nem szorítható be tartósan az üzemi és személyi jövedelemszabályozás jelenlegi, merev korlátai közé, nem állítható meg tartósan a növekedés és a fejlődés. A pénzügyminiszteri expozéban jelzett, a termeléssel szemben támasztott minőségi követelmények elfogadása és emelése érdekében is hangsúlyozni kívánom, hogy e fontos alapelv társadalmi elfogadtatása, a szabályozó minden elemében történő érvényesítése terén eddig csak mérsékelt eredményeket tudtunk elérni. Nem maradhat sokáig a kívánságok szintjén az sem, hogy az élmezőnybe tartozó gazdálkodó szervezeteink jövedelmezőségüktől függően, dif^ ferenciáltan fejlődjenek. Bátrabban kell érvényt szereznünk annak az elvnek, hogy a valóságos termelői árak ösztönözzenek a jövedelmező agrátermékek előállítására, ezek műszaki, anyagi feltételeinek gazdagítására. Az érdekeltségi, keresetszabályozási rendszerünk a következő téma — Tisztelt Országgyűlés —; amelynek néhány gyenge pontjával foglalkoznék. Pártunk' XII. kongresszusa hitet tett amellett, hogy a bér- és a jövedelempolitika az eddiginél eredményesebben ösztönözzön a társadalom számára hasznos, jobb minőségű, fegyelmezett munkára, a keresetek a valóságos teljesítmények alapján differenciálódjanak, és segítsék elő a munka termelékenységének gyorsabb növekedését. Az is hangsúlyt kapott, hogy a bérezés igazodjék jobban a teljesítményekhez, a kereseteik nagyobb különbségeiben is tükröződjék a végzett munka. Ez a mai szorító körülmények közt is érvényes. Véleményem szerint a gazdasági építőmunka jelenlegi feltételei egyenesen sürgetik, hogy a rugalmasabb gazdálkodás, a nagyobb hasznot hajtó produktumok érdekében egyedi és csoportos kísérletek folyjanak, és itt van az ideje annak is, hogy ezek közül a bevált, követelményeket is támasztó, nem liberális változatokat szélesebb körben érvényesítsük. A második gazdaságban, a szocialista gazdálkodó szervezetekhez kapcsolódó túlmunkára, a hiánykapacitások pótlására életre hívott kis-szervezetekben, valamint a háztáji gazdaságokban ez az alapelv — nagyon helyesen — kezdettől fogva érvényesül. Ideje lenne a nagyüzemi keretek között végzett munkára az eddiginél is bátrabban általánossá tenni a hasznot hajtó tevékenységek szerinti keresetszabályozást. Tudom és elfogadom, hogy mindezek az 1984-re kidolgozott követelmény- és szabályozó rendszer keretei közé már nem építhetők be. Javasolom azonban, hogy az elkövetkező években erre kiemelt figyelmet fordítsanak a tervezésben, a szabályozásban érdekelt állami szervek. Tisztelt Országgyűlés! Helyénvalónak tartjuk, hogy a jóknál képződött jövedelmekből a költségvetés csatornáin tekintélyes hányad kerül átcsoportosításra a kedvezőtlen körülmények, adottságok között gazdálkodó olyan mezőgazdasági szervezetekhez, amelyeknél a termékek önköltsége az átlagosnál magasabb, de termékeikre mégis nagy szükség van. Az ármozgásokat figyelembe véve ennek mértéke az elkövetkező években számottevően nem csökkenthető. Kérdés azonban, hogy ennek az átcsoportosításnak kizárólag a költségvetés csatornáin kell-e megtörténnie. Közelebb jutottunk ahhoz, hogy ebben a körben javuljanak a gazdálkodás feltételed, és ezen keresztül az ott dolgozók is értelmes távlatokkal rendelkezzenek. Az ártámogatás, az árkiegészítés, az adókedvezmények, a szakembertámogatás tudatos alkalmazásával, a tevékenységi kör szabadabb bővítésével, és nem utolsó sorban az érdékeltek javuló munkájával, az erősebb gazdaságok érdekeltségére alapozott együttműködések erősítésével sikerült előbbre lépni. Emiatt tehát nem kell a gazdaságpolitikánknak vezekelnie. A kedvezőtlen termőhelyű és átmenetileg támogatott szövetkezetek nyeresége jelentősen, mintegy 900 millió forinttal emelkedett 1980. és 1982. között, s 344 üzemnél meghaladta a 2,5 milliárd forintot. Így ezeknek az üzemeknek a korábbihoz képest javuló lehetőségük nyílott gazdasági egyensúlyuk erősítésére. Példának hoznám fel Zala megyét, ahol az 1983-as gazdasági évben várhatóan csak egy vagy két termelőszövetkezet gazdálkodási egyensúlya kíván megsegítést, jóval ötmillió alatti összegben. Az eredmények ellenére ez az üzemcsoport a gazdaságpolitikai intézkedésekre változatlanul érzékeny. A továbbiakban sem mondhatunk le a kedvezőtlen körülmények között gazdálkodók termékeiről. Az eddigi intézkedéseknek köszönhetően talpraállításukért a kormányzat sokat tett. A vállalkozói készség a kockázatot vállaló vezetői, dolgozói magatartás párosításával fokozatosan e körben is érvényt lehet szerezni a gazdasági követelmények kielégítő teljesítésének. A kedvezőtlen termőhelyi körülmények vagy kedvezőtlen termelési szerkezet Szabolcs-Szatmár megyében össze is kapcsolódik — ilyenfajta részleges kiegyenlítéséről még sokáig nem mondhatunk le. Emellett természetesen több erőfeszítést kell tennünk és jobban kell díjaznunk az önerőből vagy helyileg elért eredményeket, és tovább kell törekedni a költségvetési segítség fokozatos mérsékelésére. Sok esetben a szabályozók sem elegendők. Nagyobb teret célszerű adni az intervenciónak, a közös kockázatvállalásnak is. Az is idetartozik, kritikusabbá^! kell kezelnünk, hogy a gyengébbek körében még jónéhány helyen a személyes jövedelmek nem kötődnek elég szorosan az üzemi jövedelmekhez. Tisztelt Országgyűlés! A terv előzetes vitájában felmerült a kérdés, vannak-e még tartalékaink? Meggyőződéssel állítom, hogy vannak. Sok tennivalónk jelentkezik a felhasznált energiai orrások célszerű és jó értelemben vett takarékosabb hasznosításában. A talajművelés, a betakarítási, az állattartó és takarmányozási technológiákban ilyen tartalmú, célratörő programokat kell beépítenünk. Nem lehetünk elégedettek