Országgyűlési napló, 1980. II. kötet • 1983. március 24. - 1985. április 19.

Ülésnapok - 1980-24

1609 Az Országgyűlés 24. ülése, 1983. december 22-én, csütörtökön 1610 lok értelemszerű végrehajtása keretében, a terv feszítettségéből adódóan arra hívta fel a figyelmet, hogy a tervet évkezdettől időarányosan lehet csak végrehajtani, s törekedni kell a szállítási csúcsok elkerülésére is. A terv végrehajtása során jó előkészítő munkával kell megoldani a 40 órás munkahétre való áttérést, ügyelve arra, hogy ez ne veszélyeztesse a tervet. Dr. Szabó Kálmán elvtárs a vállalati magatartást érzékenyen érintő szabályozó módosításokkal kapcsolatban előnyösnek tartotta, hogy az 1984. évi terv- és költségvetés az előrehozott szabályozói döntések alapján megalapozottabb, tervezhetőbb vállalati gazdálkodást tesz lehetővé. Reményét fejezte ki, hogy a vállalatok, szövetkezetek külgazdasági egyensúlyt javító exportból adódó feladatai és jövedelmezőbb gazdálkodása révén nem kerül sor évközi szabályozómódosításra. Seres György elvtárs a vállalkozási formák •— nagyvállalatitól a munkaközösségig terjedő — összehasonlítása alapján a vállalati bérgazdálkodásban a hatékonyabb munka révén elért és elérhető bérek korlátaira hívta fel a figyelmet, s ezzel kapcsolatban hangsúlyozta, hogy a bérkorlát ugyan emelkedik, de a nagyobb teljesítmény további ösztönzésére az intézkedések ellenére, még mindig szükség lehet „puffer" emberek alkalmazására. Dr. Horváth Lajos elvtárs a terv- és költségvetési kiadási oldalának vizsgálata kapcsán a kiadások mintegy kétharmadát kitevő vállalati támogatásokat, társadalombiztosítási kiadásokat és tanácsi támogatásokat elemezte. Pozitívumként említette, hogy halványul a költségvetés szerepe a vállalati támogatásban. Elgondolkoztatónak tartotta viszont a táppénzes napok magas, mintegy 60—-70 milliós számát. Ezen belül a közismerten nehéz fizikai munka miatt táppénzigényesebb bányászat mellett a textil- és ruházati iparban egy főre relatíve sok, fél hónap táppénzes állomány jut. A tanácsok munkájával kapcsolatban a fegyelmezettebb gazdálkodást hangsúlyozta: a tanácsi fejlesztési alapok felhasználása mellett sorra kerülő lakossági erő bevonásával összefüggésben, mértéktartást tart szükségesnek, mivel a lakossági erő bevonása terheli az életszínvonalat. A lakóházak felújításával kapcsolatban elmondotta, hogy a felújításokat, a városok belterületi rendezését ma már nem pénzügyi feltételek zavarják. Véleménye szerint az ÉVM önmaga sem képes, sem nem buzgó ebben a kérdésben. Tisztelt Országgyűlés! Tekintsük át, hogyan, tettünk eleget az elmúlt évben itt hozott határozatunknak. Az 1982. december 16-i költségvetési vita után hozott határozatunk az 1983-as év legfontosabb feladatait rögzítette. Ma egy év elteltével megállapíthatjuk, mint azt a pénzügyminiszter elvtárs beszámolója is tartalmazza, hogy a két központi fontosságú gazdaságpolitikai feladatunk, a népgazdaság külső egyensúlyi helyzetének megszilárdítása, ezen belül nemzetközi fizetőképességünk, és az életszínvonal megőrzése, a reáljövedelem szinten tartásával, lényegében teljesült: Jelentős tény ez számunkra, mivel tudjuk, hogy gazdálkodásunk tőlünk függetlenül alakuló körülményei az idén is sok tekintetben nehezebbé váltak. Mezőgazdaságunk erejét bizonyítja, hogy a növénytermelésnek az időjárás által .előidézett eredménycsökkentő hatása a legfejlettebb országokban nagyobb volt, mint nálunk. A nem rubelelszámolású aktívumban nem értük el maradéktalanul célkitűzésünket, mivel alacsonyabb volt az elérhető piaci ár, jóllehet a kivitelt serkentette az évközi exporttámogatás is. A rubelelszámolású kivitelnél nagy igény mutatkozik húsra és gabonára. Az ipari termékek iránti kereslet, érdeklődés alacsony. A magyar iparnak fel kellett ismerni, hogy a KGST-viszonylatban is kivitelt akadályozó tényező a közepes technika és a gyengébb minőség. A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1983. december 7-i határozatából kiindulva 1984-ben legfontosabb cél szocialista vívmányaink védelme érdekében a hatékonyság növelése, az egyensúly biztosítása, az ország nemzetközi fizetőképességének megőrzése. Az 1984. évi népgazdasági terv- és költségvetésről szóló törvényjavaslat e cél megvalósítását irányozza elő. Figyelembe veszi, hogy a gazdasági feltételek 1984-ben sem lesznek jobbak. A tőkés konjunktúra alakulása nem sok jóval kecsegtet, a nemzetközi vásárlóerő csökken, sok az eladósodott ország, ennek következtében importjuk is lassabban növekszik, a nemzetközi verseny tovább éleződik. Termelési egyeségeinknek ezen éleződő feltételek mellett kell biztosítani az export növekedését, a minőség javítását, a struktúra átalakítáisát, a ráfordítások csökkentését. A szükséges anyagi eszközök azonban csak korlátozottan állnak rendelkezésre, ezért döntő jelentősége van a gazdaságpolitikai célok szelektív módon való megvalósításának. A szelektivitást rövid távon is a piaci igények kell, hogy motiválják. Nem állítható, hogy a termékszerkezet-váltásban semmi sem történt az elmúlt évben, években. Sok jó törekvés, elképzelés vált e tekintetben ismertté. Vannak termelési ágak, mélyeknél állandó megújulás nélkül nem lehet versenyben maradni, például műszergyártás, gyógyszergyártás, szerszámgépgyártás. A bizottságban elhangzott vélemények alapján kulcskérdés a feldolgozó ipar versenyképessé tétele, a termelési háttér tekintetében pedig a korábbi évek nagyarányú alkatrész- és alapanyag importját hazai termékkel vagy KGSTimporttal helyettesíteni. Ezt indokolja az is, hogy napjainkban a kelet-nyugati kereskedelemnek már szerkezetszabályozó szerepe van, mivel nyersanyag-szükségletünk mintegy kétharmadát (az energia kivételével) a világpiacon, illetőleg konvertibilis valuta ellenében szerezhetjük be. A tőkés importkeretből így több maradna a technológia és technika importjára. Az 1984. évi terv- és költségvetési javaslatnak az exportnövekedést elősegítő fontosabb, progresszív elemét adják az új, részben már ez évben bevezetett hitelkonstrukciók. Az egyik a hitelfedezeti alap, melynek forrása a vállalati fejlesztési és forgó alapokból történő elvonás, amely az államkölcsön kihelyezés egy részének fedezetéül is szolgál. A másik hitelkonstrukció az intervenciós alap, melynek fórrá-