Országgyűlési napló, 1980. II. kötet • 1983. március 24. - 1985. április 19.

Ülésnapok - 1980-24

1611 Az Országgyűlés 24. ülése, 1983. december 22-én, csütörtökön 1612 sa a korábbi kötelező tartalékalapok egy része. A hitelek esetében általánosságban is igaz az, hogy akkor fejtenek ki dinamikus hatást, ha nem állami juttatásként kerülnék vissza a gazdaságba, hanem üzleti befektetésként, és így hatékony felihasználásra kényszerítenek. Az intervenciós alap a világgazdasági helyzet miatt válságágazatba került ágazatok támogatására is szolgál. Például a kohászat profitálhat belőle minőségi feladataink megoldásához, vagy az exporttermékek háttériparának erősítését is szolgálhatná, vagy a műtrágyagyártást segítené. Az írásos előterjesztést olvasva az eddiginél nagyobb tartalék, amely az év közben keletkező szükségleteket elégíti ki, szintén progresszív elemnek tekinthető. Szerepel az anyagban a megemelt társadalombiztosítási járulék, amely a racionális gazdálkodást mozdítja elő, mivel növeli az élőmunka értékét. December 16-i bizottsági ülésünkön szóba került a beruházások kérdése is, a gazdasági haladás eszközeként. Nos, hosszabb távon valóban nem képzelhető el gazdasági haladás, gazdasági növekedés nélkül. Csakhogy az adott körülmények között a növekedés visszafogása azért elkerülhetetlen, mert elzárná az utat a tartós fejlődés elől. Az egyensúlyhiány felszámolása csak a ráfordítások alacsonyabb színvonalával, a túlköltekezés visszaszorításával lehetséges. Nemzetközi példa bizonyítja, hogy nagy ugrást nem lehet büntetlenül végrehajtani. Lehetőségeink folytán fejlesztéseinket súlyozva, szelektálva juthatunk csak előre. Vannak hosszú távra kidolgozott fejlesztési programjaink, melyekből néhánynak prioritást kell adni, vannak a gazdaság hatékonyságának növelésére már eddig is sikerrel alkalmazott eszközeink, mint például az anyag- és energiatakarékosság, tovább kell lépnünk a munkaszervezésben, a termelő egységeknél a belső érdekeltségi rendszer fejlesztésében. Tisztelt Országgyűlés! Az 1984. évi népgazdasági terv gazdaságpolitikai szándékainknak megfelel, kijelöli a fejlődés irányát, indirekt szabályozással közvetíti a központi célokat, változatosabb a pótlólagos eszközökhöz, pézforráshoz jutás lehetősége, az ár- és pénzügyi szabályozásban a világpiaci versenyképesség érvényesítésére törekszik, a termelőegységek munkájának középpontjába a termelési szerkezet javítását és a racionálisabb költséggazdálkodást teszi. A terv- és költségvetési bizottság állást foglal amellett, hogy a törvényjavaslatban meghatározott célkitűzések, az 1984. évi feladatok teljesítése szervezettebb, fegyelmezettebb munkát, egységesebb cselekvést kíván valamennyiünktől. Az országgyűlés bizottságai nevében javaslom, a Magyar Népköztársaság 1984. évre szóló költségvetését módosítás nélkül elfogadni szíveskedjenek. Köszönöm figyelmüket. (Taps.) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Bejelentem, hogy a törvényjavaslathoz 11 képviselőtársunk jelentkezett hozzászólásra. Szólásra következik dr. Boza József képviselőtársunk. DR. BOZA JÓZSEF: Kedves Képviselőtársaim! Két témakört szeretnék hozzászólásomban érinteni, természetesen — a jellegüknél fogva — megközelítőleg sem a teljesség igényével, de talán figyelemfelhívásként és olyanok, amelyek a kormányzati munkát segítik, és szorosan kapcsolódnak az 1984. évi költségvetésihez is. Az első. Elnézést, hogy ennél a témánál — nem ok nélkül — utalók az őszi ülésszakra. Az őszi ülésszakon Méhes elvtárs beszámolójában is, meg a hozzászólásokban is szinte refrénszerűen szerepelt a megállapítás, hogy a magyar ipar presztízsét meg kell védeni. Talán még pontosabban, hogy a magyar munkásosztály presztízsét meg kell védeni. Nékem ezzel kapcsolatban az a véleményem, hogy a magyar munkásosztály presztízsét nem kell megvédeni, mert történelmünk során számtalanszor bizonyította, hogy mindig ott tudott és tud lenni a nemzeti haladás élvonalában, és mindig tudta, hogy mi a történelmi küldetése. A magyar munkásosztálynak nemzetközileg is tekintélye van, hazánkban pedig egyértelmű a vezető szerepe. A magyar ipar termelési színvonalának megítélése — ez már teljesen más dolog —, mint amit az előzőékben érintettem, már nem ilyen egyértelmű. Az a véleményem, hogy a termelésben viszont a presztízst nem jelszavakkal, hanem a tényleges hatékonyság növelésével kell elérni. A magyar iparban ezekre is jó példát lehet felsorolni. Nékem például nagyon tetszik — gondolom másnak is —, ahogy a Jászberényi Hűtőgépgyárban az elvtársak dolgoznak, hogy évről-évre korszerűbb, többet adó terméket olcsóbban adnak a fogyasztónak. Van sok olyan példa, amit lehet követni. Van az utóbbi két évtizedes mezőgazdasági fejlődésünknek, gazdaságpolitikánknak a javaslathoz kapcsolódó, nagy tapasztalata. Nevezetesen az, hogy addig, amíg a mezőgazdaságban dolgozó szakemberek lényegesen kevesebbet kerestek, sokszor például a felét sem, mint egy traktoros — ezt nem a traktorosok által végzett munka lebecsüléseként, hanem csupán tényként említem —, akkor a mezőgazdasági értelmiség is menekült tömegesen a szakmától, csak az igazán megszállottak meg azok maradtak ott, akik máshol se nagyon kellettek. Azután jött a nagy fordulat, hogy a mezőgazdaságban dolgozó szakembereket anyagilag, erkölcsileg magas szinten meg kell becsülni, uram bocsa' még állaani dotációt is kaptak, akik többet vállaltak, és akkor gyorsan pozitív irányban változott a helyzet. Emlékszem, akkor is szűkében álltunk a beruházási forrásoknak és a történelem már igazolta, hogy a párt és a kormány a 60-as évek elején helyesen döntött, amikor azt mondta, hogy a legjobb beruházás, ha megfelelő káderpolitikát folytatunk és valóságosan emeljük a szakemberek anyagi érdekeltségét. Elhangzott az őszi ülésszakon a műszaki értelmiség nem kellő anyagi megbecsülésének kérdése. A korábban annyira kedvelt mérnökpálya ma már nem olyan vonzó, és ebből eredően sok a gond. Javaslom a kormánynak, hogy a mezőgazdaságiban ezen a területen szerzett kedvező tapasztalatoknak az iparban történő felhasználását tegye vizsgálat tárgyává. Rátérek a második témakörre, amit szeretnék érinteni, ez pedig a szőlő- és gyümölcstermesztés szabályozórendszerével függ össze. Bevezetőként s»