Országgyűlési napló, 1980. II. kötet • 1983. március 24. - 1985. április 19.

Ülésnapok - 1980-19

1207 Az országgyűlés 19. ülése, 1983. március 24-én, csütörtökön 1208 sértések megszüntetésében és előfordulásuk megelőzése érdekében. Tisztelt Országgyűlés ! Az elmúlt években végzett munkánk áttekintésével összefüggésben szeretném befejezésül kiemelni a következőket. A törvényesség követelményei a jövőben is azt igénylik a bűnüldöző és más jogalkalmazó szervektől, hogy az alkotmányos rendet biztosítsuk, a bűnözés és a jogsértések megelőzése érdekében fellépjünk és erre mozgósítsuk az illetékes szerveket, az állampolgárokat. Aki bármilyen indítéktól vezérelve törvénybe ütköző cselekményt hajt végre, az viselje annak következményeit is. Ennek természetesen széles skáláját biztosítják a jogszabályok. A büntető eljárás mellett — mint önök is tudják —, van szabálysértési eljárás, elkobzás, polgári jogi, munkajogi és még számtalan más forma. Jogsértő cselekmény esetében a cselekmény társadalomra veszélyességével arányban álló és a viszszatartást, a megelőzést is eredményesen szolgáló felelősségre vonás a jövőben sem maradhat el. A szocialista törvényesség biztosítása és fejlesztése változatlanul megköveteli, hogy az állampolgárok az állami, a hatósági, a gazdálkodó és egyéb szervek minden területen és minden körülmények között betartsák a jogszabályok rendelkezéseit, illetve azok betartását megköveteljék. Jogsértés esetén pedig alapvető kötelességünk azok megszüntetése, az okok feltárása, a felelősségre vonás és a megelőzés érdekében az eredményes intézkedések kidolgozása. Tisztelt Országgyűlés! Úgy vélem, az elmondottak igazolják, hogy a Magyar Népköztársaság ügyészsége a reá háruló feladatokat a változó társadalmi és jogi feltételek között is teljesíteni képes. Arra törekedtünk és a jövőben is azt tekintjük alapelvünknek, hogy elősegítsük a szocialista törvényesség érvényesülését, fejlesztését a társadalmi fejlődéssel, a külső és belső feltételek alakulásával együtt járó változások közepette is. Kérem az Országgyűlést, hogy beszámolómat fogadja el. Köszönöm figyelmüket. (Taps.) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Az ülést 20 percre felfüggesztem. (Szünet: 12.15—12.37. Elnök: PÉTER JÁNOS) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Folytatjuk tanácskozásunkat. A jogi, igazgatási és igazságügyi bizottság megbízásából dr. Antalffy György képviselőtársunk kíván szólni. DR. ANTALFFY GYÖRGY: Tisztelt Országgyűlés! Az igazgatási, jogi és igazságügyi bizottság dr. Gajdócsi István elnökletével március 16án tárgyalta a Legfelsőbb Bíróság elnökének és a legfőbb ügyésznek az országgyűléshez benyújtott beszámoló téziseit, illetőleg az azokkal kapcsolatos szóbeli előterjesztéseket. A bizottság vitájában a következők vettek részt, a bizottság elnökén és titkárán kívül: Juhász Tibor, BácsKiskun megye; Szokola Károlyné, Somogy megye; Rendi Tiborné, Győr-Sopron megye; Mátay Pál, Fejér megye; Rőder Edit, Budapest; Nagy József, Baranya megye; Bartha László, Szolnok megyei országgyűlési képviselők. A felszólalások és a bizottság helyeslőleg vették tudomásul az előterjesztéseket, és kérik azok alapos megvitatását, az országgyűlés plénuma tói. A bizottság vitájára az volt jellemző, hogy a felelősségteljes hozzáálláson túlmenően, a kitűzött témákat túlhaladó aktuális, jogalkotói feladatokat is megjelölje, szorosan kapcsolódott egyébként az ex asse jogalmazási témákhoz. Ezek a témák széles skáláját sorolták fel a jövő teendőinek. Mindezek felölelik a Legfelsőbb Bíróság értelmező joggyakorlatának határképzésétől kezdve a lakosság hangulatát jellemző szimptómákat az erőszakos, garázda cselekmények kihatásaival kapcsolatban, az ittas vezetés által kiváltott jogos különböző felháborodásokat, az ítélkezések valóban időszerűvé tételét. Ide sorolhatjuk továbbá a szabálysértések értékhatárai aktuálissá vált megemelésének szükségességét, az állami irányítás következetességének megnyilvánulásait a jogerős ítéletek kapcsán, a rossz útra tévedt fiatalok esetleges kényszergyógykezelésének szükségességét — itt erre az úgynevezett szipózásra gondoltunk —, a bírói szignalizáció hatásosságát. Az egyébként helyes közmorálról, a konkrét ügyekben nagyon is sokszor megnyilvánuló közömbös magatartásformákról is szó esett. Általában hangsúlyozták mindkét beszámolónak politikai, társadalompolitikai érzékenységét, a józan, egészséges közvélemény-reagálás elengedhetetlen voltát. A felmerült észrevételek kielégítő választ kaptak a jogalkotási kérdéseket illetően is a jelenlevő igazságügyi államtitkár válaszaiból. A következőkben megpróbálom összegezni, valamelyest visszaadni a kialakult bizottsági véleményt. Bizottságunk véleménye szerint a két beszámoló sokoldalúan gondosan foglalja össze a bírói, illetőleg az ügyészi szervezetnek az 1980tól napjainkig terjedő időszakban végzett munkáját, állami életünkben betöltött szerepét. A Legfelsőbb Bíróság és az Ügyészség feladatait és jogkörét az alkotmány a bíróságokról, az ügyészségről szóló törvényeink alapvetően meghatározzák. Tényleges feladataik azonban időszakonként ezeknek a szerveknek változnak, tartalmilag módosulnak. Elsősorban a társadalmi, a gazdasági haladás, az államélet és a szocialista demokrácia továbbfejlesztésének célkitűzései szerint gazdagodnak. A jogok érvényesülésének, a kötelezettségek teljesítésének, a törvényesség megvalósulásának mindenkori időszerűségét jogpolitikai célkitűzéseink érvényre juttatásával segítik elő. Egy viszonylag rövid időszakra — a legutóbbi, 1980. évi beszámoló óta eltelt időre — nézve is megállapítható, hogy egyfelől változott, a körülményekhez igazodva fejlődött mind a Legfelsőbb Bíróság, mind az ügyészi szervezet tevékenysége, másfelől alapvető rendeltetésük, kötelességük, állami életünkben betöltött szerepük ma is ugyanaz, mint korábban; az igazságszolgáltatás gyakorlása és annak elvi irányítása, illetőleg társadalmunk törvényes rendjének megóvásáról való gondoskodás. 28 ORSZÁGGYŰLÉSI ÉRTESÍTŐ