Országgyűlési napló, 1980. II. kötet • 1983. március 24. - 1985. április 19.
Ülésnapok - 1980-24
1591 Az Országgyűlés 24. ülése, 1983. december 22-én, csütörtökön 1592 Országgyűlés elé került volna. Tartozom itt ezen a fórumon elmondani azt is, hogy a Hazafias Népfront-mozgalomban szerzett tapasztalatok szerint a törvény előkészítésében már kitűnő, jó együttműködés volt a törvény előkészítésével szakszerűen és politikailag megalapozottan foglalkozó kormányzati szervekkel, legfőképpen az Igazságügyi Minisztériummal. A törvény vitájának tanulságai közül — mivel itt a mai felszólalásokban már számos lényeges összefüggésre felhívták a figyelmet —, én csak néhány, a népfrontmozgalomban szerzett tapasztalatra, ott megvilágosult összefüggésre szeretném a Tisztelt Országgyűlés figyelmét irányítani. Ezek közül is legelébb azt említeném meg, hogy a társadalmi vitában részt vevők, az a nagyon jelentős és aktív tömeg vállalta a törvény előkészítésében a közreműködést, szinte kivétel nélkül minden fórumon elismeréssel szólt a párt kezdeményező szerepéről ebben az ügyben. Vagyis: sehol nem hallgattuk el, sőt a közkívánság is arra irányult, hogy erről tudjon mindenki — a párt kongresszusáról és a párt Központi Bizottságából indult ki a politikai kezdeményezés a választási törvény megújítására. Ennek a politikai jelentősége abban van, hogy a pártonkívüli állampolgárok is visszaigazolták ennek a kezdeményező szerepnek és irányító szerepnek a jelenlétét a magyar társadalomban és a kívánságot, hog ez a továbbiakban is így legyen. A vita politikai tanulságairól szólva expozéjában Markója Imre igazságügyminiszter és a Párt Központi Bizottsága nevében felszólaló Korom Mihály elvtárs már beszélt arról a nagyon fontos vitatényezőről, mely itt a szocialista nemzeti egység erősítését szolgálta. Ebben az összefüggésben egyetértve gondolataikkal, tapasztalataikkal külön is megragadta a figyelmemet a vitában és itt a felszólalásokban az a tény, az a körülmény, hogy a magyar társadalomban a szocialista nemzeti egység alapjait érintő elvi kérdésekben nincs olyan társadalmi csoport, amelyik az alkotmány keretein kívül keresné problémáinak megoldását, amelyik ne fogadná el a konszenzusnak, a közmegegyezésnek azon alapelveit, amelyekre szocialista berendezkedésünk épül. Más jelentősége van ennek pártonkívüliek szájából, más jelentősége kommunistáktól hallani. De igazán jelentős önmagában az a tény, hogy ebben a kérdésben egység van, az országban, egység van a társadalomban, sajátos kifejezéssel élve azt mondhatnám, hogy az elmúlt negyedszázadban kikovácsolódott társadalmi szerződés érvényben van, ezt támogatja, fennmaradását kívánja ez a társadalom. Külön beszélhetünk arról és szólhatunk arról, hogy mit jelent a szocializmus vállalása. Szóltak is a felszólalók. Én ennek is csak egy nagyon lényeges külön aspektusát szeretném megemlíteni, ez pedig az, hogy a szocialista berendezkedést, a szocialista társadalmat a nemzeti identitás kifejezésének is tekintik az emberek, vagyis a társadalom, a nemzet alkotó erői ebben a társadalmi formában fejeződnek ki leginkább, s érdekes módon, ha nem is ezekkel a szavakkal, de szinte minden vitán ez a két gondolat összekapcsolódott. S ami idetartozik, az Országgyűlés elé ís ? de persze, más politikai fórumokra is, az egység alapjait képező másik princípiumban, a párt vezető szerepének értelmezésében is megnyilatkoztak a pártonkívüliek nagy számban és nagyon jelentős gondolatokkal hozzájárulva az itt szerzett társadalmi tapasztalatokhoz, amiben a leglényegesebb: túl a párt vezető szerepének elismerésén, azon túl, hogy népképviseletek működésében a pártot szintén, mint irányító erőt fogadják el ebben az országban az előbb említett alapelvek jegyében, egyszersmind megítélik a párt tevékenységét. S ezt néhol úgy fejezték Jki, hogy egy országban, ahol a társadalom irányításáért vállalt felelősség egyetlen pártra hárul, ott az egész társadalom gondja e párt működése fölött véleményt mondani, s erről a véleményről tudósítani a pártot. Ez is fontos tanulsága ennek a vitának és ennek a társadalmi szerződésnek, ami itt az elmúlt negyedszázadban létrejött, és ami arra utal, hogy ezen az alapon lehet tovább menni az új választási törvény jegyében éppúgy, mint más politikai kezdeményezésekben, politikai intézményeink dolgában. Ezt pedig azért érdemes megemlíteni, mert egyetértve azzal, ami itt elhangzott, hogy a népfront programja melletti kiállás hitelesíti a tanácstagjelölteket, a képviselőjelölteket, ehhez hozzátartozik az is, amit itt többen nem hiába emlegettek, hogy nincs más politikai alternatíva. De nem azért, mert mi itt ülünk néhány százan ebben az ülésteremben, és így akarjuk, vagy a Központi Bizottság üléstermében néhány házzal odébb úgy akarják, hanem azért akarhatjuk itt úgy, meg abban a másik nagyon fontos poszton, mert ehhez a nép nem kíván más alternatívát. Ezt vállalja, ahogy mondtam, a nemzeti identitás kifejezésének is tartja. Bármiféle akarat megdőlne, ha ezt ilyen fajta népi támogatás nem támasztaná alá. Ez is hozzátartozik a választási törvényről lezajlott vitához, és még valamit. Talán erről ilyen formában se itt, se máshol nem esett szó, mégis kiolvasható ennek a tanulságaiból, hogy az új választási törvénnyel, ha jóváhagyja az Országgyűlés, tovább erősödik a politikai stabilitás az országban. Tehát nem a széthúzás, amelyre oly szépen utalt, Kölcseyt idézve Bognár Rezső akadémikus képviselőtársam, nem a széthúzás elemei, nem a különböző társadalmi csoportok közötti válaszfalak épülnek az új választási törvény után, ellenkezőleg, egy nagyon eleven vitahelyzetre az egység megszilárdulása várható, és ezen belül külön lényegesnek, fontosnak tartom a helyi önkormányzatok erősödését. A helyi önkormányzatok erősödése lehet, hogy irányítási gondokkal jár majd, de politikai stabilitást hozhat, mert növekszik a felelős állampolgárok és a felelős közösségek száma az országban. Ez válasz arra a vitakérdésre is, hogy tudniillik pont most idejekorán vettük-e elő a választási törvényt és általában a demokrácia fejlesztésének ügyét. Volt már egy elfelejthetetlen keserves történelmi pillanat ebben az országban, amikor erré a kérdésre rosszul válaszolt a hatalom annak idején. És a nemzetközi feltételek, meg a hazai viszonyok keményedésére a demokrácia beszűkítésével felelt, s elérte vele azt, hogy pár percre, történelmileg csak pár percre könnyű volt kormányozni, mert mint kés a vajban, úgy hatolt át
