Országgyűlési napló, 1980. II. kötet • 1983. március 24. - 1985. április 19.

Ülésnapok - 1980-24

1587 Az Országgyűlés 24. ülése, 1983. december 22-én, csütörtökön 1588 közösség sajátos érdekeit is. A körültekintést azért is említeném, mert hellyel-közzel egy-egy nyilatkozat, amikor az újról beszél, akkor a régit elmarasztalja. Holott itt arról van szó, hogy egy lépéssel előrébb megyünk, és aki a lépcsőt megjárja, annak a lépcsőfokokat is meg kell járnia. Tehát nem lenne szerencsés, ha akár a jelenlegi testületek becsületesen dolgozó tagjait vagy a választási metódusokat sértenénk ezért, hogy az újnak a jogosultságát indokoljuk. És ha már erről szólok, akkor talán engedjék meg, hogy még egy gondolatot elmondjak. A közelmúlt napokban a kezembe került Illyés Gyula köszöntője, amelyet 1945 őszén „Az Üj Nemzetgyűléshez" írt. Az akkori képviselőket a következő szép gondolattal szembesítette a szegénységtől, a háborútól, a fasizmustól sokat szenvedett népünk vágyaival és történelmi feladatával: „Hazát kell nekünk is teremtenünk!" A vágyból valóság lett, eljutottunk oda, hogy ma szocialista hazánkban békében, biztonságban, egységben élünk és dolgozunk. A mához vezető nem könnyű, de sikeres úton úgy vélem, hogy kialakult bennünk egy egészséges, egy folytonos jobbító szándék. És ez nagy erőforrás a további előrehaladásunk szempontjából. Keressük és kutatjuk azt, hogy mit és hogyan tehetünk jobban. Azt hiszem, így vagyunk a választójogi törvénnyel is. Jó alapokon új törvényt alkotunk, és meggyőződésem, hogy a törvényjavaslat elfogadása a köz javát szolgálja. , E gondolatok jegyében a törvényjavaslatot elfogadom és képviselőtársaimnak is elfogadásra ajánlom. Köszönöm figyelmüket. (Taps.) magatartásformává csiszolódott demokratizmus. Holott ez természetes lenne a szocialista demokrácia jelenlegi fejlettségi fokán. És talán ebből a magatartásbeli vagy szemléleti gyengeségből is származnak az olyanféle torz nézetek, amelyek az esetleg kevesebb szavazatot elnyerő jelöltet, 'mint az ma már elhangzott, bukott vagy megbélyegzett embernek tekintik. Legalábbis olyannak, akire árnyék vetődött. A törvényalkotók e jelenségek következményeinek az enyhítésére is keresnek megoldást a pótképviselő és a póttanácstagi rendszer bevezetésével, de a végleges megoldás, a demokratikus gondolkodásmód általánossá tételében rejlik. És ezt a demokratikus irányításmód erősítése is elősegítheti. Valamennyiünknek többet kell tenni azért, hogy a közgondolkodásban, a szemlélet változzék. A felsorolt gondok ellenére, pontosabban azok ismeretében is helyeslem, hogy a javaslat garantálja az állampolgárok választási jogát a jelöltek között. Ugyanakkor megemlíteném, hogy a jelenlegi javaslat második fejezetének 9. §. 3 pontja kimondja, hogy a jelölőgyűléseken megválasztott jelölteknek egyenlő feltételeket kell biztosítani ahhoz, most már szó szerint idézem: „A megválasztásuk esetén elérni kívánt céljaikat ismertethessék." Az egyenlő esélyek biztosítását jogosnak tartom. Mégis szóvá teszem, nem szövegmódosítási célzattal, hanem talán kérdésként, mert nem eléggé világos számomra, hogy a sajátos, a személyes koncepcióból következő célok, variánsok mit tartalmazhatnak, miként kötődnek a választási programhoz, vagy éppen az adott tervciklus lehetőségeihez. A kötődés a választás politikai programjához egyértelmű kell hogy legyen. A politikai programban nem lehet alternatíva. A határozott válasz ellenére nyitott marad a kérdés azon oldala, hogy a helyi fejlesztési, beruházási, felújítási tervekhez, elképzelésekhez, miként illeszkedhetnek a jelöltek esetleges életerő elképzelései, reálisak lesznek-e ezek az elképzelések. A választópolgárok nemcsak a tanácsok tagjaitól, talán a képviselőktől is elvárják, hogy törődjenek a választókerületük ügyes-bajos dolgaival, gondjaival, márpedig ezek a gondok többségében olyan kérésekhez kötődnek, amelyekhez pénzügyi fedezet kell, a képviselők pedig nem rendelkeznek pénzügyi alapokkal, és nem tehetnek megvalósíthatatlan ígéreteket. Úgy gondolom, hogy a felidézett sorok egységes értelmezését, vagy talán általam ismeretlen helyes értelmezését biztosítanunk kell. Tisztelt Képviselőtársaim! Mindent egybevetve, helyeslem a többes jelölés kötelezővé tételét, valamint az országos lista bevezetését is. Helyeslem, mindazon új elemek elfogadását, amelyeket a törvényjavaslat tartalmaz. Nagy előrelépésnek tartom azt is, hogy a társközségek képviseletet nyernek. De ugyanakkor a végrehajtásra irányítanám a figyelmet, mert meggyőződésem, hogy a végrehajtás körültekintő, újszerű munkát igényel, mindannyiunktól, mindazoktól, akik felelősek lesznek, vagy akik felelősséget éreznek azért, hogy a népképviseleti szervekbe a sok alkalmas ember közül az arra legrátermettebbek kerüljenek megválasztásra, olyanok, akik jól képviselik közös ügyeinket, és egy-egy mikroELNÖK: Szólásra következik Simon Ernőné képviselőtársunk. SIMON ERNŐNÉ: Tisztelt Országgyűlés! Kedves Elvtársak! A választójogi törvénytervezet társadalmi vitájában való részvétel gondolom, velem együtt sok képviselőtársamnak adott az utóbbi hónapokban folyamatos programot. Ahogy az összegezések mutatják, s magam is tapasztaltam, régen mozgatott meg ennyi embert belpolitikai közösségi ügy. Ez is jelzi, hogy a néha már elsiratott állampolgári aktivitás tartalékai kimeríthetetlenek. Számítani lehet és kell az emberek jó szándékú véleményére még akkor is, minden kérdésben, így különösen a szocialista demokratizmus és az állampolgárok széles körét érintő ügyekben. Az élénk érdeklődéssel csak azért foglalkozom ilyen kiemelten, mert úgy érzem, nemcsak bennem erősítette meg azt a gondolatot, hogy minden, az állampolgárok széles körét érintő törvényjavaslatot széles körű társadalmi vitára alapozva kellene előkészíteni. Javaslom, hogy az ilyen és hasonló jellegű törvénytervezeteket ne csak a Jogi Bizottság, hanem az Országgyűlés valamennyi bizottsága vitassa meg. Tisztelt Országgyűlés! A társadalmi vitákon elhangzott vélemények sokféle gondolatot ébresztettek bennem a törvényjavaslattal kapcsolatban. Mégis, csupán néhány kérdéssel kívánok foglalkozni. Az első —