Országgyűlési napló, 1980. II. kötet • 1983. március 24. - 1985. április 19.

Ülésnapok - 1980-24

1585 Az Országgyűlés 24. ütése, 1983 tartott rendi országgyűléséről. Ekkor, 150 évvel ezelőtt tartotta Kölcsey Ferenc, Himnuszunk költője, a reformkor nagy gondolkodója, a haladó ellenzék egyik vezetője első nagy hatású beszédét, mint Szatmár megye követe. Bátran kiállott a jobbágyfelszabadítás, a magyar nyelv hivatalossá tétele, az örökváltság stb. ügyében. Kölcsey azonban a következő évben már, 1834-ben a reakció felülkerekedése miatt lemondott Szatmár megyei követi megbízatásáról. A kormány és a főrendek reakciós aknamunkájával vívott harcát Országgyűlési Naplójában örökítette meg. Ebből idézném a következőket: „Mi lesz az országból, melynek lakosait összveforrasztás és békéltetés helyett széjjelvonjuk, s kölcsönös gyűlöletre újólag gerjesztjük. Ilyeneket kérdünk naponként, de hiába. A kormány mondva készítteté az országos munkálatokat, hogy azokat országgyűlésen saját eszközei által megerősítse... s gyakran önkényesen többségnek mondja azt, mit a mi jegyzeteink annak lenni nem mutattak." A kegyeleti megemlékezésen túl azért idéztem Kölcseyt, hogy országunk lakosait forraszszuk egybe széthúzás helyett, és erősítsük a nemzeti egységet a jelölések és a választások segítségével is. Ezzel összefüggésben javítsuk, fejleszszük, tegyük hatékonyabbá az Országgyűlés, a tanácsok munkáját. Ez a választási törvényalkotás után kötelességünk, és örülünk, hogy a Központi Bizottság 1984-ben megvizsgálja a népképviseleti testületi munka tapasztalatait és határozatot kíván hozni ennek a munkának továbbfejlesztésére. Tisztelt Országgyűlés! Amint felszólalásomban már a bevezetőben is mondottam, az országgyűlési képviselők és tanácstagok választásáról benyújtott törvényjavaslatot igen jónak, időszerűnek tartom, mivel államéletünk fejlesztését és előre haladását szolgálja. A törvényjavaslatot elfogadom és elfogadásra javasolom. (Taps.) ELNÖK: Dr. Szentisjrványi Gyuláné képviselőtársunk felszólalása következik. DR. SZENTISSVÁNYI GYULÁNÉ: Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtársaim! A választási rendszerünk továbbfejlesztését szolgáló törvényjavaslat előterjesztését indokoltnak és nagyon időszerűnek tartom. Módom volt figyelemmel kísérni a javaslat előkészítését szolgáló sokoldalú elemző munkát, és a széles körű társadalmi vitát. A többségi vélemények egybehangzóan szorgalmazták a választási eljárás demokratizmusának bővítését, azt, hogy az állampolgároknak legyen az eddigieknél is nagyobb lehetősége az aktív választásra, a népképviseleti szervekbe küldött képviselőik személyének megválasztására. A társadalom jelenlegi fejlettségi szintjén a politikai feltételek, miként ez itt a teremben már többször elhangzott, adottak ez igény teljesítéséhez. Hazánkban a szocialista fejlődés talaján közös boldogulásunkat szolgáló, küzdelmes munkában megerősödött a szocialista nemzeti egység, a cselekvő társadalmi összefogás. Országunkban a politikai vezetés, a párt és a kormány ma a bonyolultabb nemzetközi körülmények és gazdasági feladatok közepette is biztosan számíthat az állampolgárok támogatására a december 22-én, csütörtökön 1586 feladatok megoldásában, a nehézségek leküzdésében és terrnészeets, hogy a politikai vezetés számít erre az erőre, á döntéseik előkészítésében és a döntésekben is. A társadalmi fejlettség jelenlegi fokán a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága a XII. kongresszus határozatának szellemében okkal és joggal szorgalmazza a demokrácia további fejlesztését, és joggal kezdeményezte a választási rendszer továbbfejlesztését is. Politikai intézményeinknek sürgős kötelessége, hogy a közvetlen és a közvetett demokráciának az eszköztárát gazdagítsák. És ezen belül is lényeges feladatunk a népképviseleti szervek hatékonyabb működésének elősegítése, és ezzel összefüggésben egy, a korábbinál is több demokratikus elemet tartalmazó választási eljárás kialakítása. A beterjesztett törvényjavaslat időszerűségének elismerése mellett kötelességemnek tartom megjegyezni, hogy a jelenleg érvényes választójogi törvény jól szolgálta az ügyét, amiért azt alkották. Az ülésre készülődően áttekintettem a legutóbbi két választás politikai tapasztalatainak összegzését, a sajtóban nyilvánosságra kerülő megnyilatkozásokat. Mindezek tanúsítják, vagy felidézik, hogy a választások, az 1975-ös, a 80-as választás is, pártunk és a néptömegek közötti kölcsönös bizalom, a cselekvő egység jegyében zajlottak le. A választópolgárok támogatták a Hazafias Népfront választási programjait, amelyek tartalmazták az adott időre, így a jelenre vonatkoztatva is azokat a szocialista célokat, amelyek össznemzeti érdekeket fejeztek ki. És tényleges bizalmat kaptak a képviselők és a tanácstagok is, megbízatásuknak többségük felelősséggel eleget tett, és eleget tesz. A felsoroltak alapján is helyeslem, hogy a javaslat tartalmazza a hatályos törvény jól bevált elemeit, de természetesnek tartom, hogy ugyanakkor számol a növekvő igényekkel is. Helyeslem, és meghatározónak tartom, hogy a választások továbbra is a nemzeti egységet kifejező népfrontpolitika jegyében bonyolódjanak le. Á tételes szövegrészekből az indoklásból is egyértelműen kitűnik, hogy a javaslattevők a'szó politikai értelmében számolnak a választás népfront jeli egével, és az is egyértelmű, hogy számítanak a választási menetben a népfrontmozgalom és a népfrontba tömörült szervek, erők, társadalmi erők, a társadalmi és a tömegszervek felelős közreműködésére. Helyeslem a területi elv fenntartását is. A ja-, vaslat indoklása a legalapvetőbb új rendelkezésnek minősíti a képviselők és a tanácstagok kötelező többes jelölését. A lehetőség a többes jelölésre eddig is adott volt. És sajnálatos, hogy a több jelölt indítását nem voltunk képesek biztosítani, általánossá tenni, sőt mint a miniszteri expozéban elhangzott, az 1980-as évi választások során számuk jelentősen csökkent. Itt a teremben, az ülésteremben már szó esett ennek a lehetséges okairól. Mégis engedjék meg, hogy az elmondottakon túl, ennek még egy vonatkozását megemlítsem. Én úgy vélem, hogy talán a saját gyengeségünkből fakad az, hogy hétköznapjainkat, az emberi kapcsolatainkat, a gondolkodásunkat nem hatja át egy belső indítékú, állandó