Országgyűlési napló, 1980. II. kötet • 1983. március 24. - 1985. április 19.

Ülésnapok - 1980-24

1583 Az Országgyűlés 24. ülése, 1983. december 22-én, csütörtökön 1584 akarjuk továbbfejleszteni, s annál a jogintézménynél, ahol ez valóban kiteljesedhet. Ez a jogintézmény a választási rendszerünk, amely minden országban közvetlenül és szorosan kapcsolódik a képviseleti rendszerhez. Úgy is fogalmazhatjuk, hogy olyan a népképviseleti rendszer fejlettségi szintje, amilyen a választási rendszer demokratizmusának a színvonala. De az is kétségtelen — amint arra szintén Markója elvtárs is utalt —, hogy egy országban az ország társadalmi állapotára, szociológiai, sőt gazdasági helyzetére, és természetesen politikájára nézve rendkívül jellemző és meghatározó parlamentjének összetétele, és ugyancsak jellemző Országgyűlésének és választott szerveinek a munkája. Ha valóban fejleszteni akarjuk a szocialista demokráciát, úgy ennek egyik fontos kulcskérdése tehát a választási rendszer. Nyilván úgy akarjuk ezt tovább tökéletesíteni, hogy a legmesszebbmenőén kifejezésre juttassa egész dolgozó népünk, a választók akaratát, és valóban szolgálja a szocialista demokrácia továbbfejlesztését. Az új választási törvényalkotásnak megvannak a politikai, társadalmi feltételei. Időszerűvé teszi ezt egy másik ok is, ez pedig a gazdasági rendszerünkben évek óta tartó folyamat, amelyre alapjában véve a fejlődés a jellemző, még akkor is, ha az utóbbi években bizony, komoly nehézségek is tapasztalhatók. Ha nem is mindig a kívánt szinten és hatásfokkal, de ha a gazdaság szférájában képesek vagyunk az állandó és folytonos megújulásra — és erre képeseknek kell lennünk —, akkor a politikai rendszerünkhöz tartozó alapvető intézményeinkben, képviseleti és választási rendszerünkben is meg kell ugyanezt valósítani. Tisztelt Országgyűlés! A jelölés a választási rendszer egyik legérzékenyebb és legfelelősségteljesebb pontja, hiszen ez az első lépés abban a folyamatban, hogy valaki a népképviseleti testület tagjává váljék. Választójogi törvényünk eddig sem tartalmazott a jelöléssel összefüggő olyan feltételeket, mint például a kaució letétele, vagy előzetes írásbeli ajánlás, és ez ezután sem lesz. Megkülönböztető politikai követelményt sem támasztott, és az előttünk fekvő javaslat sem tartalmaz ilyesmit. Ami új a jelölésnél, az az, hogy az eddigi lehetőségből kötelezettség, talán helyeseben elkötelezettség lesz. A következő értelemben: a javaslat indokolásában a következőket olvashatjuk, idézek: „A szocialista nemzeti egység kifejezését tükrözi az a rendelkezés, amely szerint az országgyűlési képviselőjelölteknek és tanácstagjelölteknek a jelölés elfogadása mellett arról is nyilatkozni kell, hogy a Hazafias Népfront programját magukénak vallják." Ezen a ponton tehát a demokrácia fejlesztését jogi eszközökkel is biztosítani kívánja a javaslat. A javaslat kimondja, hogy a jelölés jogát a Hazafias Népfront Országos Tanácsa gyakorolja a népfrontmozgalomba tömörült politikai és társadalmi, érdekképviseleti szervek közreműködésével. A jelölés igen jó előkészítést igényel, de úgy gondolom, hogy erre még elég idő áll rendelkezésre 1985-ig. A Hajdú-Bihar megyei képviselőcsoport ülésén merült fel a kérdéssel kapcsolatban az a probléma, hogy ha két-három jelölőgyűlésre kerül sor, úgy legfeljebb 1000—1200 választópolgár szavazza meg a jelölteket. Ugyanakkor országgyűlési képviselők esetében 10—20, sokszor esetenként 30 ezer választópolgár fogja leadni a szavazatát. Ebből az egyszerű tényből is következik, hogy a jelölést igen gondosan kell előkészíteni. A jelölés, a többes jelölés nemcsak a választás demokratizmusát növeli, hanem' a választók felelősségét is 'megsokszorozza. Hajdú-Bihar megyében a legutóbbi választáson már gyakorlatban is találkoztunk országgyűlési választás és tanácstagi választókerületekben történt választások ecetén kettős jelöléssel, és a tapasztalataink jók voltak. Meggyőződésem, hogy a kettős vagy többes jelölések nem lesznek formálisak, és így a pótképviselői, póttanácstagi intézményrendszer felújításával valóban lehet a demokratizmust fokozni, a választást egyszerűsíteni, sőt — ahogyan erre az előbb Korom elvtárs is rámutatott —, a választók bizalmát részben elnyerőknek a kellőtársadalmi tekintélyt, is meg tudjuk adni. Szeretnék azonban egy észrevételt tenni e kérdéskörben. Több személy jelölésének lehetősége a törvényjavaslatban nagyon érthetően, egyértelműen van megfogalmazva. A 40. §. szerint a jelölőgyűlésen a választópolgárok nyíltan és több személyre is szavazhatnak. Amint az előzőekben említettem, a javaslat 45. §. (2) bekezdése szerint a jelölteknek nyilatkozatot kell adni arról, hogy a Hazafias Népfront programját és a jelölést elfogadják. A jelölőgyűlésektől a választás napjáig azonban hosszabb idő telik el, és bekövetkezhet olyan eset — különösen a tanácstagjelöltek esetében —, hogy személyi, családi körülmények miatt, vagy a jelölttársakra való tekintettel az elfogadó nyilatkozat megtétele után visszalép a jelölt, és nem kíván indulni a választásokon. Erre a törvényjavaslat nem tartalmaz rendelkezést, és azt hiszem, hogy a visszalépés, vagy elfogadott jelöltségről való lemondás jogát biztosítani kellene az állampolgároknak,. és ezt szabályozni lehetne a törvényben. Meggondolásra javaslom tehát, hogy a 46. §. (4) bekezdésében megfogalmazottakkal összhangban a jelöltek nevének és foglalkozásuknak közzététele napjáig indokolt lenne lehetőséget adni a visszalépésre, vagy lemondás jogának gyakorlására. Az általános indoklás megállapítja, hogy választási rendszerünk eddigi alkotmányos elvei és szabályai beváltak, mégis vannak olyan tényezők, amelyek a továbblépést indokolják. Hosszú, nehéz utat kellett országunknak megtenni, amíg idáig is eljutottunk. Sokan emlékezünk még a két háború közötti Horthy-rendszer választási törvényeire és a választási visszaélésekre. Ugyancsak csupán emlékeztetek az első világháború előtti és a kiegyezés utáni választásokra, és hivatkozhatom Mikszáth Kálmán írásaira, mint például a Két választás Magyarországon, vagy Katángihy Menyhért, vagy az Új Zrínyiász című könyveire. De a 150 éves jubileumi alkalom és kegyeleti érzület indokolja és megengedi, hogy megemlékezzünk a reformkor egyik, 1833-ban