Országgyűlési napló, 1980. II. kötet • 1983. március 24. - 1985. április 19.

Ülésnapok - 1980-19

1205 Az országgyűlés 19. ülése, 1983. március 24-én, csütörtökön 1206 sek. Főleg a korábbi években észleltük, hogy a rendeletet alkotó tanácsok és a felügyeleti szervek nem fordítottak kellő figyelmet a magasabb szintű jogszabályokkal való összhang megteremtésére, a tanácsi rendeletek folyamatos karbantartására. Fontos tanulságként állapítottuk meg, hogy a felügyeleti szerveknek és az ügyészi szerveknek is az eddigieknél jobban kell segíteniük a helyi jogalkotás törvényességét. Az erre irányuló intézkedéseket a Minisztertanács Tanácsi Hivatala és a Legfőbb Ügyészség már meg is tette. Az államigazgatási jogalkalmazás törvényességét az elmúlt években is ügyészi vizsgálatokkal, illetve vizsgálatok kezdeményezésével segítettük elő. Nagy figyelmet fordítottunk az állampolgárok jogait és kötelességeit érintő államigazgatási határozatok törvényességére. Ennek megfelelően országos vizsgálat keretében értékeltük a kisajátítási, a telekalakítási és a jogellenesen külföldre távozottak ingatlanainak állami tulajdonba vételére irányuló eljárások, valamint a gazdálkodás rendjét sértő és az állampolgárok személyes szabadságát korlátozó szabálysértési eljárások törvényességét. A vizsgált államigazgatási hatóságok eljárásai általában törvényesek. A hozott határozatok túlnyomó többsége érdemben is megfelel a jogszabályi rendelkezéseknek. Mégis, valamennyi vizsgálatot követően viszonylag nagy számú ügyészi intézkedésekre volt szükség a helytelen jogszabály-értelmezés, olykor a törvénysértő gyakorlat, illetve mulasztás miatt. Megnyugtató ugyanakkor, hogy a törvénysértő határozatok száma —• a vizsgálatokkal érintett ügyek számához képest — nem jelentős. A törvényesség erősítésére irányuló általános felügyeleti ügyészi tevékenységben kiemelkedő helyet foglal el az állampolgárok törvényességi kérelmeinek és egyéb beadványainak megfelelő lelkiismeretességgel történő intézése. Az ügyészi szervekhez érkező törvényességi kérelmek évek óta tartó csökkenése, valamint az a tény, hogy a kérelmek túlnyomó része alaptalan, arra utal, hogy kedvezően fejlődik a hatósági ügyintézés szakmai színvonala, és mindinkább érvényesülnek a jogalkalmazás jogpolitikai irányelvei is. Az ügyészi szervek tapasztalatai igazolják azt is, hogy az állampolgárok többségére az önkéntes jogkövetés a jellemző. A kötelesség kikényszerítésére viszonylag ritkán kerül sor, de ezekben az ügyekben gyakran tapasztalható a végrehajtás alóli kibúvás és a felelősség áthárításának szándéka is. Az ügyészi polgári jogi munkában alapvető követelménynek tekintettük, hogy — főleg az állami és társadalmi érdekek biztosítása céljából, de az állampolgárok törvényes jogainak érvényesülése végett is —, az ügyészek eredményesebben segítsék a polgári, bíróságok ítélkezésének egységesítését. Ennek érdekében az ügyészek évenként mintegy három és fél ezer perben lépnek fel, az első fokú ítéletek ellen pedig közel kétezer fellebbezést jelentenek be. Jogerős polgári bírósági ítéletek ellen az elmúlt két esztendőben összesen 661 esetben emeltem törvényességi óvást. Az ügyészi szervezet tevékenységének változatlanul fontos része volt a büntetőbíróságok eljárásában való közreműködés. Ennek során ügyészi eszközökkel segítettük a jogalkalmazás jogpolitikai irányelveinek megfelelő, a bűnözés szerkezetének változásaihoz is igazodó arányos és egyéniesített felelősségre vonást a törvények megsértőivel szemben, és azt is, hogy eközben törvényes jogok vagy érdekek sérelmet ne szenvedjenek. A bíróságok ítélkezését elsősorban a helyes határozat hozatalára irányuló indítványokkal, valamint a hibás bírósági határozatok ellen bejelentett fellebbezésekkel segítettük. Arra törekedtünk, hogy az élet és a testi épség ellen irányuló, valamint a közrendet és a közbiztonságot súlyosan sértő bűncselekmények elkövetőit példásan megbüntessék. Ügyészi eszközökkel hozzájárultunk, hogy a Büntető Törvénykönyv új rendelkezéseit a bíróságok megfelelően alkalmazzák. Ügyeltünk arra is, hogy a törvényes előfeltételek meglétekor az alkoholista bűnelkövetők kényszergyógyítására sor kerüljön. Az anyagi haszonszerzés végett elkövetett bűncselekmények esetében ügyészeink indítványozták a vagyoni hátránnyal járó fő- vagy mellékbüntetések, illetve intézkedések alkalmazását. Az állampolgárok büntetőjogi panaszai közül évente körülbelül 1500 panasz érinti a büntetőbírósági tevékenységet. Ezek mindegyikét tüzetesen megvizsgáljuk, és bár hosszú évek óta csupán 13 százalék körüli az alaposnak bizonyult panaszok aránya, jelentőségük mégsem elenyésző, mert gyakran így értesültünk olyan törvénysértésekről, amelyek miatt elvi iránymutatás céljából is törvényességi óvást kellett emelni. Az utóbbi két évben 388 büntető tárgyú törvényességi óvást nyújtottam be. A Legfelsőbb Bíróság tevékenységét a büntető, a katonai, a polgári, a gazdasági és a munkaügyi ítélkezés elvi irányítása terén azzal is segítettük, hogy kezdeményezéseinkkel, észrevételeinkkel közreműködtünk az irányelvek, kollégiumi állásfoglalások meghozatalában. Kedves Elvtársak! Végezetül szólni kívánok a katonai ügyészi szervekről is, amelyek a fegyveres erőkkel és testületekkel összefüggő ügyészi feladatokat látják el. Fegyveres szerveink feladatai is évről évre a fokozódó követelményekhez igazodtak. Ezekre a megnövekedett feladatokra a rövidített másfél esztendős szolgálati idő alatt kell felkészíteni a sorállományt. Ez csak úgy teljesíthető, ha nagyobb fegyelem és feszesebb szolgálati rend biztosítja a feltételeket. A parancsnoki és vezetői állomány, valamint a katonai ügyészek sokoldalú, elvi alapon nyugvó együttműködése jól szolgálta a törvényi előírások megvalósítását. Az együttműködés során a katonai ügyészek hathatósan segítették a parancsnoki munkát, a törvényesség további szilárdításában, a harckészültség és hadra foghatóság biztosításában, a fegyelem és a szolgálati rend fenntartásában. Eredményesen léptek fel a bűncselekmények következetes üldözésével, a törvényesség betartása feletti vizsgálataikkal, jogpropaganda munkával és egyéb ügyészi eszközökkel az eseti törvény-