Országgyűlési napló, 1980. II. kötet • 1983. március 24. - 1985. április 19.

Ülésnapok - 1980-24

1575 Az Országgyűlés 24. ülése, 1983. december 22-én, csütörtökön 1576 egyet, kockáztatva, hogy kifogyunk az időből — számba véve a nyári mezőgazdasági munkákat is —, és akkor az alkotmány által megengedett halasztást lehetne igénybe venni. Megjegyzem, még ez is jobb lenne, minthogy idő fogytán hatalmi beavatkozással csikarjunk ki határidős megoldásokat. A bizottság jelentésében javasolt és előkészületre szánt 90 nap meggyőződésünk szerint megnyugtató és elegendő. Végezetül mind a vitaindítóban, mind a vitában szóba került, hogy a napirenden levő törvényjavaslat a választást szabályozza és föltételeket teremt. Célját azonban csak akkor éri el, ha a választók azokat juttatják mandátumhoz, akik egyrészt megfelelnek a hatásos érdekképviseletnek, másrészt legalább annyira fontos számunkra, hogy a népképviseleti, államhatalmi testületek tartalmi munkája legyen megfelelő, a pontosan meghatározott hatáskörök és jogkörök által, de mindenekelőtt azáltal, hogy a megválasztottak képesek a testületekben támasztott feladataik maradéktalan végrehajtására. Azt hiszem, ennek érdekében reálisan várható, hogy népünk igénye szerint a politikai elvek, a megvalósításukat szolgáló jogszabályok, a szocialista demokráciában tervezett és remélt fejlődés újabb lépcsőjét építik meg a népképviseleti testületek tartalmi munkájának demokratizálásával. Tisztelt Országgyűlés ! E gondolatokat tolmácsolva jelentem be, hogy az Országgyűlés Jogi, Igazgatási és Igazságügyi Bizottsága az országgyűlési képviselők és tanácstagok választásáról szóló törvényjavaslattal, a mellékelt módosításokat tartalmazó jelentéssel egyetért, azt támogatja és ajánlja az Országgyűlésnek megvitatásra és elfogadásra. (Taps.) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Bejelentem, hogy a törvényjavaslathoz öt képviselőtársunk jelentkezett szólásra. Bibók Istvánné képviselőtársunk felszólalása következik. BIBÓK ISTVÁNNÉ: Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtársaim ! Olyan törvényjavaslatról tanácskozunk ma, amely személy szerint minket érint. Ennek a törvényjavaslatnak az előkészítése során olyan méretű társadalmi vita alakult ki minden szinten, amihez hasonló kevés más törvényjavaslatot előzött meg, ez már a közvélemény akaratát tükrözi. Ezt az előterjesztést az ország viszonylatában is és szűkebb hazámban, Csongrád megyében is élénk vita kísérte. A választóközösségek örömmel vették tudomásul, hogy a viták során kialakult vélemények, javaslatok alapján történik a képviselők és a tanácstagok választása. Nagy eredménynek számít, hogy mindez a választópolgároknak nagyobb beleszólási lehetőséget biztosít gazdaság és politika alakításában, az ország építésében. Az a véleményem, hogy e törvénytervezet vitája a jelenlegi kül- és belgazdasági problémák, gondok közepette is alaposan felkeltette a lakosság érdeklődését, és nemcsak nagyobb településeken, üzemekben, hanem a kis- és nagyközségekben, a tanyai lakosság körében is beszédtémává vált. Választókerületemben, Szeged járásban olyanok is szót kértek és mondták el véleményüket, akik korábban ezt nem tették. Úgy vélem, hogy e törvénytervezet széles társadalmi vitái egyértelműen szolgálták állami életünk fejlődését, a szocialista demokrácia szélesítését. Amiért szót kértem, annak az egyetértés mellett több oka is van. Bizonyára már kevesen emlékeznek arra, hogy 1975-ben, az országgyűlési képviselők választása alkalmával néhány választókerületben kettős jelölés volt. Engem ilyen kettős jelöltség után választottak meg. Jelenleg már a második ciklusban képviselem választópolgáraimat, azokat a választópolgárokat, akiknek több mint fele tanyán él és főfoglalkozása a mezőgazdaság. Az akkori körülményekre, a kettős jelölésre, a választás előkészítésére, a választás napjára, annak minden percére még ma is sokszor visszaemlékszem. Sokszor önkéntelenül is vissza-viszszatér az a szorongás, bizonytalanság, ami az akkori heteket végigkísérte. Azóta közel tíz esztendő telt el, a társadalmi fejlődés felgyorsult, az új körülmények is indokolták és indokolják e téren is az újabb szabályozást. Ennek pedig egyik legfontosabb kitétele a többes jelölés általánossá tétele. A tényleges választás lehetőségének biztosítása új helyzetet teremt mind a jelöltek, mind pedig a társadalmi és tömegszervezetek számára. Tisztelt Országgyűlés ! Szeretném e helyről felhívni minden egyes közreműködő társadalmi és tömegszervezetet, hogy a választási törvény végrehajtásakor, agitációs munkájuk alkalmával a korábbi éveknél sokkal többet tegyenek. Adjanak sokkal nagyobb segítséget nemcsak a jelöltek kiválasztásához, hanem a közvélemény alakításához is. A megfelelő agitációs munka eredményezheti azt, hogy a meg nem választott jelölt nem bukott emberként fog élni, hanem úgy, hogy a legjobbak „csatájából" ugyan nem ő a nyertes, de semmiképpen nem vesztes. Ennek megértetését mind a jelöltekkel, mind a választópolgárokkal a legfontosabb feladatnak tartom, és ennek megoldása a társadalmi közérzetben is pozitívan fog jelentkezni. Úgy gondolom, lehetőséget kell találni arra, hogy a meg nem választott jelölt megfelelő közéleti szerephez jusson. Saját példámon okulva a jelöltek figyelmébe ajánlom, hogy a jelölőgyűlésekre, a választópolgárokkal való találkozásokra alaposan készüljenek fel, vegyék észre és érezzék át a nagy gondok mellett az apró problémák jelentőségét is, melyet velük közölnek. Ragadjanak meg minden alkalmat annak érdekében, hogy választóikkal találkozzanak, véleményt cseréljenek, és beszélgetéseik során tegyenek tanúságot arról, hogy a választókerület, de az egész társadalom gondját ismerve, hogyan kívánnak tevékenykedni. Szintén saját tapasztalatom alapján mondom el, hogy a hozzám hasonló, majdnem minden társadalmi funkciótól mentes, kertészetben dolgozó parasztasszony kettős jelölés utáni megválasztásakor szinte csak sodródik az eseményekkel. Határozott elképzelésem szinte nekem sem volt, ho-