Országgyűlési napló, 1980. II. kötet • 1983. március 24. - 1985. április 19.

Ülésnapok - 1980-24

1573 Az Országgyűlés 24. ülése, 1983. december 22-én, csütörtökön 1574 den állampolgárhoz. Az is nyilvánvaló hogy az eddigieknél jobban kell tervezni, szervezni a jelölőgyűléseket, a sajtónak majd népszerűsíteni a jelölteket, figyelembe venni rétegek, csoportok, üzemek, vállalatok szervezett fellépését úgy, hogy az ne hasson a meglepetés erejével. Juhász Tibor, Nezvál Ferenc, S. Hegedűs László képviselők azt feszegették a hozzászólásukban, hogy a jelölésnél, a választásnál ugyan milyen lehet az értékrend. Mert például az országos politika, a szocializmus nyilván nem kínál más utat. De a helyi politikát már lehet színesíteni. A jelöltek kiállhatnak különböző, egyébként helyben is tervezett alternatívák mellett, lehetnek több irányú és sajátos elképzelések, koncepciók, amelyek ugyancsak választékot adnak. És az is felvetődött, hogy vajon kit miért jelölnek, illetve választanak majd meg. Tisztelt képviselőtársak! Én interjúvoltam egy, a jogban mesterfokú szakembert, és megkérdeztem, hogy te két feltételezett jelölt közül kire, és milyen tulajdonságokat, adottságokat figyelembe véve szavaznál. A kérdezett azt válaszolta, hogy arra szavaznék, aki szimpatikus nekem, és akinek hatalma van. Nos, a bizottsági vitában ez nagyon leegyszerűsített válasznak tűnt. Mert ott, a bizottságban esélyt adtak a kivívott tekintélynek, a közéleti szereplésnek, a munkahelyi példamutatásnak, azután olyan szubjektív elemeknek, mint a fellépés, a meggyőző erő, a kezdeményezőkészség meg a szimpátia, és ennek részeként a szerénység. A tanácstagoknál pedig külön hangsúlyozták a tekintélyt, a szervezőkészséget, és a lakossággal való élő kapcsolatokat. Szó esett arról — éppen a jó politika személyi feltételei kapcsán —, hogy két jelölt közül ki indul jobb pozícióból, a régi-e, aki tekintélyt szerzett, és bár a tervciklusban sokszor kényszerült nemet mondani, de az elért eredményben vállalt szerepe miatt nem kell, hogy lesüsse a szemét, sőt még büszke is lehet, vagy az új-e, aki tiszta lappal indul, és a szocializmusban törvényszerű fejlődésre reálisan számítva megfontoltan is ígérhet. Ügy véljük, hogy erre a prognózisra, meditációra az élet ad majd választ, de aligha általánosíthatók Az országos lista, amelyről Markója elvtárs bővebben beszélt, létrehozásával a bizottság tagjai egyetértettek, azt támogatták. A visszahívás módozatáról folyt némi vita, de ez a törvényjavaslat szellemét elfogadva letisztult. A testület tagjai azt is megfogalmazták, hogy amikor a választók az országos listára szavaznak, politikánkról mondanak véleményt summásan, meg azt is, hogy ebben a körben a képviselői beszámoltatás úgy intézményes, hogy figyelembe véve a listán szereplők beosztását, közéleti jelentőségét, az itt jelöltek mindennapi munkájukkal számolnak be az egész népnek, az érdekképviseleti tevékenység pedig nem egyéb, mint a nép egyetemes képviselete. Tisztelt Országgyűlés! Az állami munka fejlesztése kapcsán már jó ideje és széles körben folyik vita arról, hogy a közös tanácsok társközségeinek hátrányos helyzetét hogyan lehetne kompenzálni. A bizottság vitája különböző intézkedések közül egyet exponált, mert ez a napirendhez tartozik, nevezetesen az elöljáróságok létrehozását, szerepét. Lényegében két témakör rajzolódott ki. Az egyik, testület nélkül — és ez tulajdonképpen a demokratikus fejlődés dicsérete —, ma már a helyi politika is elképzelhetetlen. Kell tehát testület. És ha ezt elöljáróságnak hívják, az sem baj, hiszen az elöljáróság rossz ízű emlékeit ma már kevesen ismerik, de különben is az a lényeg, h°gy jól funkcionáljon, ez pedig szocialista közegben természetes lehetőség. A másik kívánalom ebből következik, hogy tudniillik a testület szélesebb körben legyen gazdája a székhelytanácsba illeszkedve is a társközségnek. Az elöljáróság legfőbb feladata ugyanis, a gyors ügyintézés megszervezése, segítése mellett olyan község, közösség kialakítása, amely képes a népességet megtartani, mégpedig úgy, hogy odaköti a fiatalokat, hogy a foglalkoztatásban választékot kínál, ideértve a városba ingázás kultúrált feltételeinek megteremtését is, és hogy az ellátás testre szabott. A „testre" szabott kifejezést azért mondom, mert nyilván színházat nem lehet minden községben építeni, de klubot, jó könyvtárat igen, és színházba is el lehet menni csoportosan a vállalalat, vagy a szövetkezet buszával. Feladata továbbá az elöljáróságnak, hogy jó környezetet biztosítson, ehhez pedig odakötődő értelmiség kell, egészséges lokálpatriotizmus, és a befele fordulás feloldása, vagyis hogy értelmes célok kitűzésével, a közvetlen lakossági érdekeltség megteremtésével, a jó szervezéssel, a társadalmi munka megbecsülésével összefogásra legyen képes mozgósítani. Ezek megoldása adhat olyan vitalitást, amely biztosíthatja a kistelepülések többségének megmaradását, sőt prosperitását. (Csak zárójelben teszem hozzá, hogy az elöljáróság törekvései mellé ez ügyekben azért a székhelyközség, a megye és a központi szervek támogatása sem fölösleges.) A bizottság megállapította erről Juhász Tibor, Nezvál Ferenc, Roder Edit képviselők beszéltek, hogy a választásoknál az érdemi tennivalók mellett a technikai lebonyolítás gondjai is újszerűek. A politikai előkészítés stádiumában a fórumokon, a sajtóban tehát beszélni, írni kell arról, hogy az állampolgár hogyan szavazzon, amikor helyi tanácstagot választ, és képviselőt, és hogyan, amikor az országos listára voksol, mert ez utóbbi például más gyakorlatot kíván, mint az előző kettő. Nem lenne jó, és nincs is jogunk megengedni, hogy akárcsak egy tisztességes és politikánkat vállaló állampolgár is ismeret híján szavazzon, érvénytelenül. Jó néhány képviselő — Mátay Pál, Tóth Attiláné, Szabó Kálmán — beszélt az időfaktorról, a rendelkezésre álló időről. A 60 napot a választási előkészületre az egész bizottság keveselte, mert jelölteket kell kiválasztani, meggyőzni, ismertté tenni, mert nagyon igényes politikai előkészítésre van szükség — hiszen először választunk így az egész országban —, azonkívül nehezen kiszámítható a jelölőgyűlések, sőt a választások ismétlésének száma, aránya, időigényessége. Ebben a helyzetben két dolgot tehetnénk. Az egyik az, hogy a XIII. kongresszuson szorossá kovácsolt nemzeti egység és a politikai célok erejével lendülünk nyomban a választások előkészítésének stádiumába, vagy szusszanunk