Országgyűlési napló, 1980. II. kötet • 1983. március 24. - 1985. április 19.

Ülésnapok - 1980-24

1569 Az Országgyűlés 24. ülése, 1983 delkezik, hogy a községi tanácshoz tartozó, s nem a közös tanács székhelyén lévő társközségben a megválasztott tanácstag egyben a község elöljáróságának is tagjává válik. A törvénytervezet e rendelkezésével a társközségeikben bevezeti tehát az elöljáróság intézményét, amelyet a tanácstörvény ezzel egyidőben életbelépő új szabályozása megfelelő jogkörrel, hatáskörrel ruházna fel, ideértve az elöljáróság elnökét is, aki ezentúl lényegében az adott társközség állami vezetője lesz. Az előzőekben utaltam már arra, hogy a törvényjavaslat vitájában sokan szorgalmazták a népképviseleti testületek tevékenységének tartalmasabbá, jobbá tételét. A testületek hatékonyabb működtetése több tényezőtől függ. így különösen attól, hogy a legalkalmasabb személyeket választják-e meg a testületekbe, hogy a testületek megfelelő hatáskörrel, jogkörrel rendelkeznek-e, feladatkörük pontosan tisztázott-e, a testületnek és tagjaik egyénenként is megfelelően élnek-e jogaikkal, teljesítik-e kötelességeiket és egyáltalán rendelkeznek-e a jó munkához szükséges minden feltétellel. Tapasztalati tény, hogy a testületek működésének tartalmát a testületek tagjainak száma is befolyásolhatja. A túl magas létszámú testületek nem válhatnak elég vita- és munkaképes fórumokká. Miután a jövőben egyik fontos célunk a testületek munkajellegének erősítése, ezért közvéleményünk helyeslésével is találkozva felülvizsgáltuk a testületek létszám viszony ait. Az országgyűlést illetően, amelynek létszáma a reális igényeknek megfelelő, csupán egy változtatást javasolunk, nevezetesen azt, hogy az országos listán megválasztandó mintegy 30—35 képviselővel bővüljön a képviselők száma. Ennék egyedül az az indoka, hogy az egyéni választókerületek kialakult és jól bevált beosztását az országos' listára vonatkozó új szabályozás miatt ne legyünk kénytelenek lényegesen módosítani. A tanácsok vonatkozásában viszont már azt indítványozzuk, hogy a tanácsi testületek létszáma jelentősebben, mintegy 20—25 százalékkal csökkenjen. A jelenlegi szabályozás szerint, amely magán viseli azt a korábbi felfogásunkat, amikor a tanácsokat tömegszervezeteknek is tekintettük, a községekben 100, a városokban és a fővárosi kerületekben 150, a fővárosban pedig 201 a tanácstagi létszám felső határa. A választásokon általában meg is közelítették e felső határt. A gyakorlati tapasztalatok egyértelműen bizonyították, hogy az ilyen magas létszámú testületek működése és működtetése nehézkes és nem lehet elég hatékony. Ezért teszünk a törvénytervezetben, a társadalmi vitákban elhangzottakkal egyetértésben javaslatot a létszámok csökkentésére, úgy azonban, hogy az új testületi létszámok kialakításánál messzemenően figyelembe lehessen venni a helyi viszonyokat, a települések jellegét és a lakosság lélekszámát. Kedves Képviselő Elvtársak! A törvényjavaslat lényeges új vonása a visszahívás szabályozása is. Köztudomású, hogy a választással elvileg együtt jár a 'megválasztott képviselő, illetőleg a tanácstag visszahívásának lehetősége is. december 22-én, csütörtökön 1570 Ez az elv azonban a gyakorlatban nálunk többek között a visszahívási eljárás bonyolultsága miatt eddig csak ritkán érvényesült. A törvényjavaslat ezért, fenntartva azt a hatályos rendelkezést, amely szerint a megbizatását nem teljesítő vagy arra méltatlanná vált országgyűlési képviselő és tanácstag visszahívható, kimondja, hogy a viszszahívást az érintett választópolgárok legalább 10 százaléka is javasolhatja, és a visszahívásról a választópolgárok a választásra vonatkozó szabályok szerint titkos szavazással döntenek. A viszszahívási javaslatot pedig minden esetben megfelelően indokolni kell. A visszahívásra vonatkozó másik lényeges változtatást az országos listán megválasztott képviselők esetében az előzőekben már érintettem. Tisztelt Országgyűlés! Minden választási rendszer alapkérdése, hogy kit illet meg a választójog, közelebbről, hogy ki választhat, kinek van úgynevezett aktív választójoga, ettől függ egyébként a választhatóság, a passzív választójog is. Az általános és egyenlő választójogért való küzdelem több mint egy évszázad óta meghatározta számos politikai mozgalom tevékenységét, de csak a szocialista társadalmi rendben valósulhatott meg ez az alapjog a maga teljességében. Ez nálunk konkrétan a gyakorlatban azt jelentette, hogy az 1980-ban megtartott legutóbbi általános választáson például az ország 10 millió 700 ezer lakosából 7 millió 800 ezer volt a választó jogosult, azaz a lakosságnak több mint a háromnegyed része. A választójog általánossága tehát a Magyar Népköztársaságban azt jelenti, hogy minden nagykorú magyar állampolgárnak a törvénynél fogva választójoga van, mégpedig nemre, fajra, iskolai végzettségre, illetőleg vagyoni helyzetre való tekintet nélkül. A törvényjavaslat most következetesen érvényre juttatja azt az elvet, hogy a választójogból való kizárás, az elmebetegség esetét kivéve, csak a bíróság által kiszabott büntetéshez kapcsolódhat. Minthogy a választók névjegyzékéből elmebetegség miatt történt kihagyással kapcsolatban is a bírósághoz lehet fordulni jogvédelemért, ezért a törvényjavaslat szerint a választói jogosultság, illetőleg a választójogból való kizárás kérdésében végsősoron ezentúl minden esetben a bíróság döntése az irányadó. Befejezésül arra is szeretném felhívni a figyelmet, hogy a választási rendszer reformjának az egyszerűsítés is fontos célja volt. Ezt részben azzal igyekeztünk megvalósítani, hogy a jövőben csak egy jogszabály tartalmazza a választásokkal kapcsolatos összes elvi, érdemi, valamint fontos eljárási rendelkezést, másrészt viszont ott, ahol erre a törvényességi garanciák sérelme nélkül mód és lehetőség nyílott, egyszerűsítettük a választások előkészítését és lebonyolítását is. Ezek az egyszerűsítések a választási szervezetet éppúgy érintik, mint a választási eljárást. Tisztelt Képviselő Elvtársak! Meggyőződésünk, s ebben a társadalmi viták résztvevőinek véleménye is megerősített bennünket, hogy a képviselők és a tanácstagok választásáról beterjesztett törvényjavaslat, ha mindent megteszünk következetes valóra váltásáért, hasznosan fogja szolgálni a szocialista demokrácia további kibontakoztatásának ügyét, és ezzel azt is, hogy a szo-