Országgyűlési napló, 1980. II. kötet • 1983. március 24. - 1985. április 19.

Ülésnapok - 1980-19

)83. március 24-én, csütörtökön 1204 1203 Az országgyűlés 19. ülése, lí kiskereskedelemben és azokat magas haszonnal árusítva, az elosztás javítása helyett a vevőket károsították meg. A példák is igazolják, hogy a gazdálkodással kapcsolatos jogszabályi rendelkezések érvényesülését elsősorban nem a büntetőjogi eszközökkel kell biztosítani. Fokozott figyelmet igényelnek a jelenségek a gazdálkodás felett felügyeletet és ellenőrzést gyakorló különböző szervektől, hogy kellő időben megszüntethessék a nem kívánatos törekvéseket. Tisztelt Képviselő Elvtársak! A szocialista törvényességnek a gazdálkodás körében való töretlen érvényesülése érdekében az ügyészségek az elmúlt években is számos gazdálkodó szervnél vizsgálták a munkaviszonnyal, a szövetkezeti tagsági viszonnyal, a munkavédelemmel kapcsolatos jogalkalmazási gyakorlatot, a fegyelmi és kártérítési felelősségre vonást, valamint a társadalmi tulajdon védelmével kapcsolatos kötelezettségek teljesítését. Legutóbb az ország 239 mezőgazdasági termelőszövetkezetében vizsgáltuk a munkavédelmi előírások megtartásának törvényességét. Azt állapítottuk meg, hogy ezeknél az egyre inkább iparosodó — tehát egyre több baleseti veszélyt hordozó — mezőgazdasági nagyüzemeknél a még tapasztalható hiányosságok ellenére is, határozott fejlődés következett be a legutóbbi — 1976ban tartott — ügyészi vizsgálat óta. Fejlődött a munkavédelemmel kapcsolatos általános szemlélet. Szervezettebbé és rendszeresebbé vált az oktatás, a termelőszövetkezetek belső munkavédelmi szervezete, a berendezések műszaki színvonala javult. A megelőző munkát kellene most már tovább erősíteni. Az ügyészek változatlanul részt vesznek a munkaügyi és a gazdasági perekben is. Az ügyészi fellépés a bíróság előtti indítványokkal, fellebbezésekkel, a jogsértések okainak feltárása után a megszüntetésükre irányuló felhívással, a szignalizációval kívánja a munkafegyelmet és a társadalmi tulajdon védelmét erősíteni. Az ügyészi tevékenység kiterjed a szerződéses fegyelem szilárdítására és a jó minőségű munka megkövetelésének elősegítésére is. Most, amikor gazdasági építőmunkánkat nehezebb feltételek között kell végeznünk, különösen fontos, hogy a gazdálkodó szervezetek fokozottabban törekedjenek a munka hatékonyságának fokozására. Nyilvánvaló, hogy ez a célkitűzés csak akkor valósulhat meg maradéktalanul, ha a vezetők és beosztottak egyaránt körültekintően tesznek eleget munkaköri kötelezettségeiknek, a munkaidőt jól kihasználják, munkaköri feladataikat fegyelmezetten végzik. Éppen ezért az ügyészségek a fegyelmi ügyek és az ezekkel kapcsolatosan keletkezett döntőbizottsági eljárások törvényességét rendszeresen vizsgálják. A munkaügyi pereket figyelemmel kísérik, közreműködnek abban, hogy a jogalkalmazás, jogpolitika irányelveinek megfelelő fegyelmi büntetések betöltsék rendeltetésüket. Népgazdasági feladataink teljesítése, a fegyelmezett dolgozók igazságérzete azt kívánja, hogy a munkáltatók indokolt esetekben határozottabban éljenek a fegyelmi felelősségre vonás eszközeivel. Ügyelni kell azonban arra, hogy a fegyelmi jogkör gyakorlása ne legyen formális, mert a liberális intézkedések nem szolgálják a munkafegyelem megszilárdítását. Ügyészi tapasztalataink alapján is szükséges hangsúlyoznom, hogy a munkáltatói jogkört gyakorló vezetőknek és a munkahelyi kollektíváknak egyaránt jelentős szerepük a fegyelemsértések megelőzésében. Ahol jó az üzemszervezési munka, nem akadozik az anyagellátás, az ellenőrzés hatékony, ott kedvező a munkafegyelmi helyzet. Ahol viszont gyenge a vezetés, a folyamatos munkavégzés feltételei hiányoznak, az ellenőrzés felületes, a munkahelyi kollektíva nevelő, meggyőző munkája erőtlen, ott a munkafegyelemmel is baj van. A gazdálkodással összefüggő ügyészi tevékenység körében szólnom kell még a gazdasági bírság intézményéről is. A bírsággal sújtott gazdálkodó szervek vezetőinek egy része népgazdasági érdekekre hivatkozva igyekszik menteni a kifogásolható vállalati vagy szövetkezeti tevékenységet. Márpedig nem ismerhetünk el népgazdasági érdeknek olyan magatartást, amely sérti a jogrendet és nem egyeztethető össze a tisztességes gazdálkodás elveivel. A gazdasági bírság kiszabására irányuló indítványaim többsége a büntető eljárásokba bevont igazságügyi szakértők által feltárt tényeken alapul. Ezek mellett azonban az ügyészek egyre több olyan ügyben is fellépnek, amelyekben már más erre jogosult szerv kezdeményezte a gazdasági bírság kiszabását, és segítik a gazdálkodási fegyelem erősítésére irányuló ítélkezési gyakorlatot. Most vizsgáltuk meg azt is, hogy a gazdasági bírság kiszabását követő személyi felelősségre vonások, hogyan alakultak az elmúlt években. Tapasztalataink sajnos, kedvezőtlenek. Gyakran elő fordul, hogy az érintett szervek felelős dolgozóival szemben nem vonják le a megfelelő fegyelmi és kártérítési konzekvenciákat. Tisztelt Országgyűlés! A szocialista törvényességnek a gazdálkodás körében való érvényesülését az ügyészi szervezet az eddigieknél is hatékonyabban kívánja szolgálni. Ezért e téren erőink jobb összpontosításával biztosítjuk az időszerű törvényességi feladatok végrehajtását. Változatlanul figyelemmel kísérjük az egész jogélet alakulását a jogalkotástól a jogalkalmazás folyamatán keresztül, egészen a hozott határozatok végrehajtásáig. A magasabb szintű jogszabályok tervezeteire is rendszeresen megteszszük észrevételeinket és segítjük az alkotmányossági, törvényességi követelmények érvényre jutását. Mindannyiunk által jól ismert alkotmányos alapelv, hogy az alacsonyabb szintű jogszabályok összhangban legyenek a magasabb szintű jogszabályokkal. Tapasztalatunk az, hogy ezen a területen összességében rend van. Csupán elvétve találkozunk olyan esetekkel, amikor az alacsonyabb szintű jogszabály egy vagy néhány pontja ellentétes a magasabb szintű jogszabályozással Ilyenkor az ügyészi szervezet fellépése alapján az illetékes szervek megteszik a szükséges intézkedéseket, és megszüntetik az ellentéteket. A tanácsi rendeletek is általában törvénye-