Országgyűlési napló, 1980. II. kötet • 1983. március 24. - 1985. április 19.

Ülésnapok - 1980-23

1515 Az Országgyűlés 23. ülése, 1983. október 21-én, pénteken 1516 1980. I. felében végeztük „az energiagazdálkodási és a racionalizálási intézkedések és azok megvalósítása" című vizsgálatot. Ez is országos témavizsgálat. Ez nem olyan régen volt és talán még be sem fejeződött. Gondolok itt arra, hogy az olajkályhák kitelepítésének a türelmi ideje még nem járt le. Itt is észrevettünk néhány eltérést. Fiatal üzemünk, amelyre nagyon büszkék voltunk, állami beruházásból igen nagy bővítési lehetőséget kapott. Mivel a jóváhagyás is késett, meg az építkezés is, ezért a műhelycsarnokhoz gabonaraktár részére kifejlesztett épületet adaptált a tervező és fel is építették úgy, hogy a fűtőtestek, a radiátorok a plafonban és egy kicsit lejjebb helyezkedtek el. A gabonának ez így volt jó, mert nem takarta el, ha megtöltötték. Az üzemet felépítették, műszakilag ellenőrizték, üzembe helyezték, csak éppen nem vették észre, hogy a plafonon vannak a radiátorok. A népi ellenőrzési vizsgálat után természetesen a fűtési rendszert áttervezték. örökzöld kategóriában marad, legalábbis annak látszódik a központi melegvíz-ellátás mérésének megoldatlansága, vagyis a fogyasztás mérése. Mivel mérés nincs, becsléssel állapítják meg a fogyasztást, amiből azután fillér pontossággal kiszámítják a melegvíz-díjat forint/hónap/fő dimenzióval, jobb helyeken már számítógéppel. A melegvíz pedig nagy energiatartalommal elfolydogál, mert mindegy, hogy meddig folyik a csap, közösen fizetjük, aki nem fogyaszt, az is fizet, aki közelebb lakik a földszinthez, még az autóját is lemoshatja vele. Ezekhez a példákhoz hasonlókat mindenki tudna mondani, aki ezen a területen dolgozott. Az utolsónak említett példával eljutottam a nehezen megoldható, vagy örökzöld kategóriához, és itt még szükséges némi felsorolás. Azon kívül, hogy a központi melegvíz-elosztást nem lehet mérni, már évek óta, sajnos, maradt még néhány megoldatlan kérdés, amellyel a népi ellenőrzés is találkozik a vizsgálatok vagy a bejelentések kapcsán. Ezek közül is elmondok néhányat. A vállalatok közötti szerződéses fegyelem betartása. Előbb itt az iparnál is szó esett róla. A vállalatok közötti nem megfelelő kooperáció. Azt hiszem, erről is szó esett. Nem rendezett sok helyen a bizonylati és okmányfegyelem helyzete. Nem megoldott a mezőgazdasági gépek állagának megóvása, problémák vannak a kapacitáskihasználással is. Ez utóbbi nemcsak a mezőgazdaságra érvényes. Ide sorolható a lakások felújítása, karbantartásának elmaradása, valamint a felelősség utolérhetetlensége. Ezeknél nyilván vannak objektív tényezők is, mégis azt javasolja a megyei képviselőcsoport a KNEB elnökének, hogy ne vegyék le az örökzöld témákat sem napirendről, mert akkor még marad remény azok megoldására. Élni kell a beszámoltatás eszközével, a népi ellenőrzés rendre kérjen tájékoztatást azoktól a szervektől, amelyeknek feladata a felsorolt problémák megoldása. Szükségesnek tartom még megemlíteni, hogy a KNEB és területi bizottságai nem tudnak mindent ellenőrizni. Nem is feladatuk, mert ebben az országban minden vállalatnak van belső ellenőre, a középirányító szerveknél, a főhatósági szerveknél az ellenőrzést osztályszervezetek végzik, amelyeknek ez a fő feladatuk. Az ellenőrzés egyébként is a vezetés eszköze, vezetése meg minden vállalatnak és intézménynek van. A népi ellenőrzés mellett ezeknek az ellenőrző szerveknek a hatékonyságát is növelni kell. Az elsődleges problémákat nekik kell észrevenni és rendezni, mert ha nem teszik, akkor a megoldatlan problémák halmazativá válnak, és később sokkal nehezebb lesz azokat rendezni. Olyan ez, mint a takarítás. Ha állandóan takarítanak egy kicsit, nem kell, vagy csak ritkán kell nagytakarítást rendezni, és főleg ehhez a „nagytakarításhoz" nem kell kérni a népi ellenőrzés segítségét. \ À népi ellenőrzés az új helyzetben is helyt tud állni, de szükséges, hogy a munkaköri kötelességének megfelelően mindenki végezze el az ellenőrzési feladatát. Az ellenőrzéseket valamilyen ponton koordinálni is kellene, és le kellene tenni a vezető szervek asztalára az operatív irányítás hatékonyságának fokozása céljából. Az ellenőrzések összesített megállapításait, az azokból levont következtetéseket jól tudnák hasznosítani az országgyűlés bizottságai is. A fokozottabb koordinálást a kormány figyelmébe is ajánljuk. Most még azt lehet megállapítani, hogy sok ember foglalkozik ellenőrzéssel, és annak megállapításaiból csupán kevés realizálódik, tehát sok ember munkája kárba vész. Én azért is hatékonynak tartom a népi ellenőrzést, mert az én választókerületemben 35 és fél ezer emberre jut egy függetlenített elnök, egy adminisztrátor, be van jegyezve kartonra 114 népi ellenőr. Megvizsgálnak átlagosan 60 egységet egy évben, lefolytatnak négy országos témavizsgálatot, négy megyei vizsgálatot, két járási vizsgálatot, végzik az ügyvitelt, valamint az egyéni és közérdekű panaszbejegyzések vizsgálatát. Mindezek mellett a népi ellenőrzésnek is vannak gondjai. Erről itt már szó esett ma. Vizsgálatai egy részének realizálása nehézkessé, esetleg lehetetlenné válik azért, mert szervezeti falba ütközik, a realizáló leveleket olykor nem veszik figyelembe, nem hajtják végre az ajánlásokat. A névtelen bejelentésekről: a KNEB talán az egyedüli szervezet, amely nem minden esetben él a panasztörvények azon felhatalmazásával, hogy a névtelen bejelentéseket nem kötelező kivizsgálni. Még vannak is, és lesznek is jó szándékú emberek, akik névtelen bejelentést tesznek, nem merik nevüket aláírni. Erre talán még néhány közmondás is figyelmeztet. A népi ellenőrzés azért is legyen népi, ós még népibb — ha ezt lehet fokozni —, hogy jól kialakult rutinnal érezzen rá mindazokra a névtelen bejelentésekre, amelyekkel foglalkozni kell. Ügyelni kell arra is, hogy a becsületesen dolgozó embereket meg kell védeni Ha a nagy erőfeszítések közepette sikerre lehetett vinni egy nagy munkát — volt nekünk erre példa állami nagyberuházás kivitelezésénél —, akkor a kisebb hibákat differenciáltan kell értékelni. Nem lenne igazságos a becsületesen küzdő emberek differenciálás nélküli felelősségre vonása azokhoz viszonyítva, akik a rendkívüli erőfeszítéseknek legfeljebb néma szemlélői voltak. Ezért őket tehát felelősség sem terhelheti. Ne ösz-