Országgyűlési napló, 1980. II. kötet • 1983. március 24. - 1985. április 19.

Ülésnapok - 1980-23

1513 Az Országgyűlés 23. ülése, 1983. október 21-én, pénteken 1514 minisztrációs munka elvégzését, a vizsgálatok megállapításainak realizálását. Tapasztalataim szerint e társadalmi munka hatékonyságának fokozása csak úgy képzelhető el, ha van, aki azt felelősen előkészíti és megszervezi. A választópolgárok körében többször felvetődik, hogy ahol egy ember van, vagy esetleg egy sincs függetlenítve, ott hogyan képesek a lakosság és a kormány által támasztott növekvő igényeknek eleget tenni. Ezeken a területeken fontosnak tartom, hogy a népi ellenőrök személyi feltételei is igazodjanak a mai társadalmi-gazdasági viszonyainkhoz. Napjainkban és a jövőben méginkább nagyobb feladat vár a népi ellenőrökre, mivel bonyolultabb, több ágazatot átfogó vizsgálatokat kell, hogy végezzenek. Országosan több helyen alakultak és alakulnak ma is kis vállalatok, kis szövetkezetek, gazdasági munkaközösségek, ahol sok esetben nincs megoldva a működésükhöz szükséges ellenőrzés. A szolgáltatás terén is igen sok gond jelentkezik, amelynek felügyeletét a választópolgárok a népi ellenőrzéstől is várják. Továbbá a helyi partes állami szervek is elsősorban a népi ellenőrzés jelzéseire, észrevételeire számítanak. Mindezek alapján kérem, hogy mérlegelésre kerüljön a népi ellenőrzés szervezeti erősítése, — a munkájuk hasznossága nem vitás. A bejelentések számának növekedésével növekszik a munkájuk is, ezért javaslom a kormánynak, hogy vizsgálja meg a fokozottabb anyagi és • erkölcsi elismerés lehetőségeit. Tisztelt Országgyűlés! A Központi Népi Ellenőrzési Bizottság beszámolóját és a szóbeli expozét elfogadom és azt a tisztelt Országgyűlésnek elfogadásra javaslom. (Taps.) ELNÖK: Szólásra következik Gordos Péter képviselőtársunk. GORDOS PÉTER: Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtársak! Nekem jutott az a megtiszteltetés a Fejér megyei képviselőcsoportból, hogy hozzászólhatok a Központi Népi Ellenőrzési Bizottság elnökének beszámolójához. Személyes indítókom az volt, hogy húsz éven keresztül aktívan vettem részt a népi ellenőrzés munkájában, választókerületemben, a móri járásban a Népi Ellenőrzési Bizottság tagja voltam, pontosabban annak társadalmi elnökhelyettese. Ez valószínűleg a következőkben mondanivalóm egy részéből nyilvánvalóvá fog válni. Az 1957. évi VII. törvény az akkori fellazult viszonyok miatt a népi ellenőrzés főbb feladatait abban határozta meg, hogy ellenőrizzék a társadalmi, az állami, a gazdasági élet egészét, az állami, az állampolgári fegyelem megszilárdítását, a társadalmi tulajdon védelmét, vegyék fel a harcot a bürokratizmus és a beosztással való visszaélés ellen. Az 1968. évi V. törvény 2. §-a a tíz évvel későbbi stabilizálódott viszonyok között sem változtatja meg a népi ellenőrzés lényegét, feladatát, csupán kiegészíti azokkal az aktuális társadalmi kérdésekkel, amelyek előtérbe kerülnek a szocialista építőmunka során. A mostani beszámolási időszakban ezeket Szakali elvtárs ismertette. Úgy gondolom, ezt megismételni nem kell. A Központi Népi Ellenőrzési Bizottság elnökének előterjesztése arról is meggyőzhetett bennünket, hogy a népi ellenőrzés és az országgyűlési képviselői munka sok hasonlóságot tartalmaz, amit kölcsönösen előnyös módon lehet a választókerületekben felhasználni. A hasonlóság megnyilvánul abban, hogy: — a területi bizottság tagjai is választottak; — népképviselet, mert társadalmi célokért dolgoznak, a népet képviselik, társadalmi aktivistái a köz érdekében cselekszenek; — a népi ellenőrzés is a demokrácia szélesítésének eszköze; — az ellenőrzésben mindenki részt vehet — és mint ellenőrzés — az irányításnak, a vezetésnek szerves részét alkotja; — többször ugyanazok az egyéni, vagy közérdekű panaszbejelentések befutnak az országgyűlési képviselőhöz és a területi NEB-hez is; — a Népi Ellenőrzési Bizottság által vizsgált témák a vita során megtisztulnak a szubjektív tényezőktől, ezért jól hasznosítható információkat tartalmaznak, a központi célok megoldására mozgósítanak. A népi ellenőrzési vizsgálatok a képviselő munkavégzéséhez jelentős segítséget adnak. Csoportülésünkön képviselőtársaim véleménye e kérdésben is egyöntetű volt. A népi ellenőrzés jelentős fejlődéséről és általánosan javuló helyzetről szólhatott a KNEB elnöke a parlamentben. Ma már aligha fordul elő olyan eset, mint amit például 1976-ban „a folyékony üzemanyagokkal való takarékos gazdálkodás" című vizsgálatnál a mi ellenőrzési területünkön tapasztaltunk, de előfordulhatott ez máshol is. Az egyik termelőszövetkezetünkben a gépjárműveket és az erőgépeket úgy töltötték meg üzemanyaggal, hogy a fogyasztott mennyiséget és a felvételezett üzemanyagot nem kellett sehová felírni. Nem volt munkalap, nem volt menetlevél. A vásárlási adatokból a népi ellenőrzés kiderítette, hogy a fogyasztás duplája a környező termelőszövetkezetekben állandósult fogyasztásnak. A NEB-ülés az elnök elvtársnak a fogyasztást szóvá tette, amit ő azzal indokolt meg, hogy az azért van, mert a gépek főleg hegynek fölfelé számtanak. A területi NEB javasolta az elnök elvtársnak, hogy javítsák a bizonylati fegyelmet, a menetleveleket töltessék ki szabályosan, ós szántsanak hegynek lefelé is. A fogyasztás ezek után helyreállt, ezt az utóellenőrzésből követni lehetett. A népi ellenőrzés segítségéről, a tapasztalatcserék jelentőségéről szeretnék elmondani egy példát. 1978-ban „az újító mozgalom helyzete és fejlesztésének lehetőségei" című országos témavizsgálatot végeztünk. Az egyik üzemünkben nem volt újítási mozgalom, mert nem tudták, hogy van ilyen rendelet. A vizsgálatot egyébként a Minisztertanács 38/1974. számú rendelete alapján végeztük. Nem volt kijelölve újítási előadó, nem volt újítási napló, hasznosítási szerződés. Ezek után természetesen nem tudtak fölmutatni egyetlenegy újítást sem. A vizsgálatot elvégeztük, majd elláttuk őket egy másik üzemtől a szükséges formanyomtatványokkal, naplókkal és kezdetét vette az újítási mozgalom. Egy kissé később, mint kellett volna, de jobb későn, mint soha.