Országgyűlési napló, 1980. II. kötet • 1983. március 24. - 1985. április 19.

Ülésnapok - 1980-23

1509 Az Országgyűlés 23. ülése, 1983. október 21-én, pénteken 1510 A bizottság a közhatalom legmagasabb szervének is elismerésre ajánlja a népi ellenőrzés mai és eddigi negyedszázados működését. Dolgunk most az, okunk és jogcímünk is arra van, hogy az elmúlt évek munkáját minősítsük. A bizottság úgy látja, hogy az eltelt esztendőkben tovább nőtt a népi ellenőrzés központi szervének irányítást szolgáló szerepe és ténykedésének tekintélye. A KNEB országos vizsgálatai, azok minősége, igényessége, a tapasztalatok kormány-szintű döntésre érlelésre tovább fejlődött. Erősítette a KNEB tekintélyét az, hogy az egyes ágazatokat érintő vizsgálatok testületi vitáin magas szinten képviseltették magukat a tárcák és a főhatóságok. Legfőképpen pedig az emelte respektusát, hogy a kormány és bizottságai döntéseiknél nemcsak igényelték, de hasznosították is a KNEB ajánlásait. A terv- és költségvetési bizottság úgy vélekedik, hogy KNEB egyre inkább képes megfelelni a központi általános hatáskörű állami ellenőrző szervek ismérveinek és ha alkalmassá teszik, ha a mai mostoha létszám és bérviszonyait legalább a többi irányító szervhez közelítik, és jogállását is ehhez az igényhez igazítják, akkor képes lesz nagyobb szerepet és felelősséget felvállalni a kormányzati munkából is. Bizottságunk méltatásra érdemesíti azt is, hogy a népi ellenőrzés képes volt a közvélemény figyelmét változatlanul munkálkodására irányítani. Széles társadalmi bázison építkezik ez a munka, hiszen ebben 30 ezer, időnként még ennél is több népi ellenőr munkálkodik. A közfigyelmet azonban még ennél is inkább vonzzák azok a vizsgálatok, amelyek a köz érdekét fejezik ki. Évente százezerre tehető a közérdekű bejelentések száma is, amelyek a közügyek iránti változatlan érdeklődést jelzik. Jó, hogy ezeknek igazi gazdája maradt a népi ellenőrzés. Érettnek és alkalmasnak ítéljük e társadalmi háttér továbbszélesítését, és a közügyek érdekében való mozdítását. Vannak ebben még ki nem használt lehetőségeink. Hajlok arra a nézetre, hogy még jócskán találhatunk ilyenêTket. Hadd említsek meg ezekből néhányat. Minden bizonnyal többre juthatnánk, ha a szocialista demokrácia különböző fórumait, amelyeken állampolgáraink egyre fejlettebb problémaérzékenysége és bírálókészsége is kifejezésre jut, az eddiginél jobban és rendszerezettebben kapcsolnánk nemcsak az információforrásokhoz, hanem az ellenőrzések indítékaihoz is. Az sem ártana, ha a lakossági érdekek védelme még nagyobb szeletet szelne a népi ellenőrzés kenyeréből. A tömegtájékoztatás is többet segíthetne azzal, ha nemcsak „csemegéket" találna, hanem érdemibben mutatná be a vizsgálatokat és segítene, késztetne, s mi több, netán szorítana is a hibák megszüntetésére. Egyszóval bizottságunk úgy véli, hogy erősíteni kellene a népi ellenőrzés fundamentumát,vagyis népi-társadalmi karakter jegyeit. Mert mostanában mintha az indokoltnál is jobban felerősödött volna a népi ellenőrzés kormányzati munkához való kötődése és mindezáltal állami arcvonásainak kirajzolódása. Senki sem vitathatja azt, hogy az ellenőrzés rendszerének igazodnia kell a döntési hatáskörök elrendeződéséhez. És mostanság, amikor a külső és a belső körülmények is mindinkább a direkt irányítás, a kézi vezérlés felé is terelnek, akkor a végrehajtó hatalom az ellenőrzést is ilyen irányokba téríti el. Ebből fakad, hogy a népi ellenőrzés és legfőként ennek központi szerve, ma sokkal inkább szolgálja a kormány, mintsem a központi államhatalmi képviseleti testületek munkáját. A kormány dicséretesen, egyre jobban kamatoztatja a KNEB tevékenységét, és azt mindinkább döntési rendszere továbbfejlesztésére hasznosítja. Ugyanakkor a közhatalom legfőbb szervei, főként pedig az országgyűlés, ma még nem támaszkodik ilyen tudatosan és ilyen tervszerűen a népi ellenőrzésre. Az országgyűlés plenáris, ellenőrző munkája ma még főként egy-egy ülésre, és nem a folyamatos munkára orientált. Talán ezek miatt is gyérebb néha a viták töltete és szűkebb a vitázok kitekintése. Úgy tűnik, hogy ennél többre jutott az ellenőrzés a parlamenti műhelymunkában, a bizottságok tevékenységének segítésében. Itt már példaként állítható törekvéseket is találunk. Mégis úgy igaz, hogy egészében még a bizottsági munka sem támaszkodik eléggé és legfőként kellő rendszereséggel és módszerességgel a népi ellenőrzésre. Ma még jószerivel nem a KNEB igazodik a bizottság igényeihez, hanem inkább a bizottságok követik és hasznosítják a KNEB elvégzett és legtöbbször a kormányt is megjárt vizsgálati összegzéseit. Bizonyságul szolgál erre, hogy e ciklusban csak a szociális- és egészségügyi bizottság kért és tárgyalt külön is a számára kimunkált KNEB-jelentést, ugyanakkor a KNEB 12 esetben küldött eredetileg más szerv számára készült, de a parlamenti munkában is időszerűén hasznosítható tájékoztatót az egyes bizottságoknak. Megítélésünk szerint ezen a helyzeten érdemes lenne változtatni. Nem kell itt más csizmáját felvenni, hiszen semmit sem kell lazítani a népi ellenőrzés központi szervének a kormányhoz való kötődésén, még abban az esetben sem, ha szélesítjük és erősítjük az országgyűléshez való kapcsolódását is. Mai életünk sok tapasztalata mutatja, hogy egy szervezeten belül a funkciók 'ilyetén is jól elválaszthatók. Érdemes ennek politikai jelentőségére is felfigyelni. Napjainkban világszerte és persze nálunk is érzékelhető a végrehajtó hatalom irányításbeli túlsúlya. Ezt mérsékelhetné és ígyen a szocialista demokráciát fejleszthetné, ha a legfőbb törvényhozó államhatalmi testület szervezettebben támaszkodnék a népi ellenőrzés ténykedésére. Bizottságunk úgy tartja, hogy az országgyűlés — éppen az ellenőrzések tapasztalatai alapján — az eddiginél alaposabb tájékoztatást kaphatna az irányítás strukturális változásainak, a központi és a területi irányítást végző állami szervek munkájának minősítéséről és a funkcionális tevékenység, közte a költségvetési gazdálkodás szélesebb körű ellenőrzéséről is. Arra is fel szeretnők hívni a figyelmet, hogy az állami és társadalmi érdekvédelmi ellenőrzések között ajánlatos még nagyobb összhangot teremteni, hiszen a csiszoltabb illesztés segíthet az ellenőrzés „fehér foltjainak" eltüntetésében. Mert azt már régen átláttuk, hogy ahol az ellenőrzés szervezeti struktúrájából fontos dolgok szorulnak ki, ott felüti fejét a félreértelmezés, a szándékos félremagyarázás és a nem tagadható nehézségek sors-