Országgyűlési napló, 1980. II. kötet • 1983. március 24. - 1985. április 19.

Ülésnapok - 1980-23

1483 Az Országgyűlés 23. ülése, 1983. október 21-én, pénteken 1484 A vállalatok önállósága, az egyre több korlátozás miatt kezd látszólagossá válni. A beszámoló és a szóbeli kiegészítés a valóságnak megfelelően ismerteti azokat a gondokat, feladatokat, amelyeket az ipar vállalatainak kell megoldani. A problémák megoldásának egy részéhez néhány javaslatot szeretnék tenni. A vállalatok központi üzemei jelentős munkaerőhiánnyal küzdenek, még remény sincs arra, hogy ez meg fog változni. Termelékeny, korszerű gépek nincsenek kihasználva. A gyáregységekben, főleg, ahol vállalati központokkal azonos jellegű termelés folyik, alacsony termelékenységű, kiöregedett, nullára leírt gépekkel termelnek, több műszakban kihasználva az eszközöket. Komoly veszteséget jelent az ilyen géppark gyakori meghibásodása miatti termeléskiesés, az ismert, nem éppen kedvezőnek mondható alkatrészellátási problémákat is figyelembe véve. Az eszközök átcsoportosítása esetén jelentős termelésnövekedést lehetne elérni, mert a gyáregységekben is már kellő gyakorlattal rendelkező szakemberek dolgoznak. A megye iparában foglalkoztatott létszám életkora 31 év, a szakmunkások aránya 49 százalék. A másik kihasználatlan lehetőséggel, a vállalati belső irányítási és érdekeltségi rendszer fejlesztésével a beszámoló és miniszter elvtárs szóbeli kiegészítésében is foglalkozott. A kormány VI. ötéves tervi programjának vitájában már ehhez a témához hozzászóltam, de sajnos sokkal lassúbb az előrehaladás, mint ahogy azt a körülmények és lehetőségek megengedik, illetve megkövetelik. A gyáregységek nagyon kevés szervezeti önállóságot, jogkört kapnak, sokkal kevesebbet, mint amit az egységekben kialakult szervezetekkel és az ott dolgozó szakemberekkel meg tudnának valósítani. Jelentősek a kialakult hierarchikus, bürokratikus intézkedések miatti veszteségek. Néhány egységnél van csak olyan szervezet, amely biztosítja az optimális szervezeti önállóságot, az önelszámolást. Az állami vállalatokról szóló 1977. évi VI. törvény és módosításai a több telephelyes vállalatok vezetői részére meghatározták, hogy olyan szervezetet, működési szabályzatot és kollektív szerződóst kell kialakítani, hogy az biztosítsa a gyáregységek önálló elszámolását és anyagi érdekeltségét. Az általános tapasztalat az, hogy a vállalatoknál az új szervezet kialakítására nincsenek meg a szakemberek. Egy-egy vállalati szerv szükségszerűségből, főleg létszámprobléma miatt jogköröket ad le, de vállalati szinten az előbb elmondott ok miatt nincs koordinátora az összvállalati komplex témának. A korszerűtlen vállalati szervezet, a gazdasági élet jelenlegi és elkövetkező időszakában is a gyors alkalmazkodókészségtől, a tartalékok kellő kihasználásától, a szükséges helyi döntések jogától fosztja meg a gyáregységeket. Az önelszámolás elmaradása a tisztánlátástól, a felszabadítható jelentős alkotó-energiától és a gazdálkodás felelősségétől fosztja meg a gyáregységek vezetőit, illetve teljes kollektíváját. Javaslom az országgyűlés elnökének, hogy az országgyűlés a jövő évben vitassa meg, kérje számon a vállalati törvény eddigi végrehajtását. Még egy jelentős problémát szeretnék felvetni. Komoly gondot és feszültséget jelent a megye ipari üzemeinek bérszínvonala. Az országos átlaghoz viszonyítva 18 százalékkal vagyunk lemaradva, az 1983. első félévében már 19 százalékra növekedett, ezzel a megyék között az utolsók között vagyunk. Tisztelt Országgyűlés! Bízom benne, hogy jó szándékkal elmondott hozzászólásom olyan visszhangra talál, mint ahogy én szeretném. Alapot adtak a véleményem elmondásához Szabolcs-Szatmár megye iparának elért eredményei, ós hogy olyan vállalatnál dolgozom, amelyiknek nem kell szégyenkeznie a nagy nehézségek árán elért eredmények miatt, a Magyar Optikai Művek mátészalkai gyáeregysége pedig a megye ipartelepítésének egyik legszebb példája. A miniszter elvtárs beszámolóját elfogadom, és a Tisztelt Országgyűlésnek elfogadásra ajánlom. Köszönöm a figyelmet. (Taps.) ELNÖK: Reidl János képviselőtársunk felszólalása következik. REIDL JÁNOS: Tisztelt Országgyűlés! Áttanulmányozva az Ipari Minisztérium anyagát, én egy olyan témakörről szeretnék beszélni, amelyre az írásos anyag nem tér ki külön, de amely napjainkban — gondolok itt a Központi Bizottság és a Minisztertanács határozataira, de expozéjában a miniszter elvtárs is utalt rá — egyre inkább az érdeklődés előterébe kerül. Ez pedig a minőség kérdése. Ipari kormányzatunk rendkívül sokat tett, különösen az iparfejlesztésünk intenzív időszakára való áttérés óta, annak érdekében, hogy a gyárainkban, üzemeinkben készülő termékek minősége fokozatosan javuljon, de mégis szükséges e tómáról beszólni, mert a minőség manapság világszerte a gazdaság stratégiai fegyverévé vált. Napjainkban az energiaválság okozta sokk, és ennek hatására kibontakozó társadalmi átalakulás időszakát éljük. Olyan parancsoló szükségszerűségek törnek a felszínre és gyűrűznek át az élet minden területén, amelyek megkövetelik a lépésváltást iparunkban a minőségi munkavégzés tekintetében is. Rengeteget látunk, hallunk, olvasunk a világpiacon való eredményes részvétel feltételeiről, a nehéz értékesítési gondokról, az árak alakulásáról és minden ezzel összefüggő kérdésről. Nyitott gazdaságpolitikánkból adódóan termékeink jelentős hányada fordul meg a külkereskedelmi forgalomban. A piaconmaradásunk ós előnyös értékesítési lehetőségeink egyik fontos előfeltétele tehát éppen a termékeink minőségétől függ, és e szempont egyre inkább meghatározó. Több ország felismerte már, ki korábban, ki később, ki csak az energiaválság okozta problémák hatására, hogy gyenge minőségű gyártmányokra nem lehet exportorientált gazdaságot felépíteni. Mint tudjuk, a magyar ipar minőségi mutatói, eltekintve egyes termékektől, még nem tartoznak a legjobbak közé, tehát bőven van még tennivaló e vonatkozásban. A jelenlegi világgazdasági és világpiaci helyzet bennünket is arra kötelez, hogy sokkal átgondoltabban, átfogóbban, és főleg konkrétan foglalkozzunk a termékeink minőségével összefüggő kér-