Országgyűlési napló, 1980. II. kötet • 1983. március 24. - 1985. április 19.

Ülésnapok - 1980-22

1441 Az Országgyűlés 22. ülése, 198 torn, hogy a kiáramlás ésszerű korlátozása és ellenőrzése egyforma szigorral érvényesüljön a bérszabályozással befolyásolt, és az azon kívül eső területeken annál is inkább, mivel a közvetlenül befolyásolt terület a mindösszesen belül nem valószínű, hogy eléri az 50 százalékot, legutolsó tájékoztatásom szerint mintegy 40—45 százalék. Tisztelt Országgyűlés! Szólni kívánok a vállalat működését alapvetően meghatározó árrendszerről is. Egyértelműen megállapítható, hogy az 1980 évben bevezetett külkereskedelmi árakhoz igazodó árképzés helyes volt. Számtalan bizonyítékot lehetne sorolni arra, hogyan ösztönözte a vállalatokat a hatékonyság növelésére, a termékstruktúra korszerűsítésére és gazdaságosabbá tételére. Reálisabbá tette az összehasonlítást a vállalatok között, takarékosabb gazdálkodásra szorított, javította versenyképességünket, az egész vállalati gazdálkodást piacra orientálta. A rendszernek az előzőekben vázolt előnyei mellett azonban kedvezőtlen hatásai is kiütköztek. Mielőtt e gondolatokra rátérnék, csak emlékeztetésül, és a félreértések elkerülése céljából hadd mondjam: a kompetitív árképzés elvével hosszú távon is egyetértek. Mindennapi munkánk során úgy látom, hogy a gyakorlatban sokszor összetévesztjük a kompetitivitás feltételei hiányának az adminisztratív tényezőkkel való helyettesítését, magával az árrendszerrel. A bevezetést követő időszakban a konvertibilis viszonylatú export feltételei, mint azt mindannyian tudjuk, fokozatosan romlottak. Vállalataink zöme termelésük többségét belföldi vevőknek Szállítja. A kisebb részarányt képviselő export jövedelmezősége vezérli a teljes termelés jövedelmezőségét is. A szabályozás által ösztönözve tehát a vállalatok létérdeke, hogy csak addig exportáljanak, amíg az export jövedelmezősége ateljes termelésre számítva lehetővé teszi a vállalat hatékony működését. A romló külpiaci feltételek és exportszükségletünk mellett ez a szabályozás a népgazdaság számára még hasznos export egy részét is megakadályozza. A mondottak alapján érzékelhető, hogy az árszabályozás a konvertibilis viszonylatú export . csökkenésének irányába hatott. Az időközben hozott módosítások gyakran késve igyekeztek ezt a kedvezőtlen tendenciát kiküszöbölni. A vállalatok jelentős részénél azonban ezek a módosítások nem nyújtanak megfelelő biztonságot a vállalati stabilitás javítására, illetve megőrzésére. Eladásaink egy részéről olyankor kell döntenünk — például 1984-re már részben eladtunk —, amikor a szabályokat még nem ismerjük. Kivételt kérni és azt két-három szervvel egyeztetni pedig ritkán lehet, mert a vevő azt nem várja meg. Az ösztönzés az export növelésére elsősorban a külső feltételek jelentős romlásával összefüggésben nem kielégítő. Tapasztalataink azt mondatják velem, hogy az induláskor megállapított szükségszerű árszabályozási korlátok, és néha évközben is változó szabályozó elemek vagy mértékek nem segítik a vállalkozói magatartás kibontakozását. A vállalati gazdasági kalkuláció központi szabályai sem adnak elég szabadságot a vállalatok számára. Egyetértek az írásbeli beszámolóval, amely az adminisztratív korlátok leépítésének törekvését jelzik. Űgy vélem, előnyösen befolyásolná exportnövelési cél\3. október 20-án, csütörtökön 1442 jainkat, ha a korlátok már a jövő évben oldódnának. Tisztelt Országgyűlés! E néhány gondolat, javaslat, amit elmondtam, azt a célt kívánta szolgálni, hogy alátámasszam a miniszteri beszámolóval való egyetértésemet, amely szó szerint többek között így fogalmazott: a feladatok megoldásához az ipar működési feltételeit jelentősen meg kell változtatni. Az első lépéseket már megtettük a szabályozó rendszer korszerűsítése érdekében, de még sok munkára van szükség ahhoz, hogy képesek legyünk a gazdálkodó szervek tevékenységét az erőforrások jobb kihasználására, a társadalmi szükségletek mennyiségi és minőségi kielégítésére összpontosítani. A beszámolót elfogadom, a Tisztelt Országgyűlésnek elfogadásra javaslom, megköszönve figyelmüket. (Taps.) ELNÖK: Dr. Láng Tibor képviselőtársunk felszólalása következik. Dr. LÁNG TIBOR: Tisztelt Országgyűlés! Felszólalásomban ipari miniszterünk beszámolójához kapcsolódom. Ehhez felhasználom a budapesti pártbizottság néhány fontos adatát, amelyek a budapesti ipar tevékenységére vonatkoznak, és szem előtt tartom a Központi Bizottság folyó évi júliusi határozatát. Méhes Lajos elvtárs világos tájékoztatója számokkal bizonyította az ipar eddigi számottevő eredményeit, bemutatva annak meghatározó szerepét nemzetgazdaságunk egész tevékenységében, de élesen rámutatott a megoldandó súlyos feladatokra is. Ily módon megkönnyítette felszólalásomat. Köszönet illeti ezért. A Központi Bizottság megállapítja, hogy „a világpiaci tendenciákat néhány területen nem helyesen ítéltük meg, a felismert változásokhoz lassan alkalmazkodtunk." Ezért 1973 után intézkedéseinkkel késtünk egy pár fontos évet. Az 1978 után hozott rendelkezések lényeges előrehaladást eredményeztek a külgazdasági egyensúly helyreállításában. Az ipar megítélése azonban e tekintetben nem válthat ki különös lelkesedést, mivel nem váltotta be maradéktalanul a hozzá fűzött reményeket. Elsősorban néhány olyan iparág, amely korábban központi forrásokból jelentős fejlesztéseket hajtott végre, sőt ezek egyike-másika az ország jelenlegi, nem rózsás anyagi helyzetében inkább segítségre szorul, nemhogy kamatoztatni tudná a rájuk költött tetemes összegeket. Minden bántó él, felhánytorgató vagy dicsekvő szándék nélkül jegyzem meg, hogy a gyógyszeripar vezetői már évtizedekkel korábban aggályaikat fejezték ki bizonyos nehézipari ágazatok preferált fejlesztése miatt. Ezzel összefüggésben teszem szóvá, hogy a Központi Bizottság folyó évi júliusi határozata is említi néhány kohászati ágazat és vegyipari termék értékesítésének problémáit. De ezek nem tartoznak a jellegzetesen hazai iparágak sorába, mert a kívánalmakkal éppen ellentétben nyersanyag-, energiaés beruházásigényesek. Ezen túlmenően nem mindegyik rendelkezik a szükséges tudományos és műszaki tapasztalattal. Ennek hiányában ez utóbbiak mindig külföldi technológiák vásárlására szorulnak. A technológiát adó konkurrens pedig az ilyen alkalmat olymódon használja fel saját pozíciója további