Országgyűlési napló, 1980. II. kötet • 1983. március 24. - 1985. április 19.

Ülésnapok - 1980-22

1437 Az Országgyűlés 22. ülése, 1983. október 20-án, csütörtökön 1438 elmaradtak. Több helyen a gyáregységek teljesítménye, az érdekeltség, a bérezés alku tárgya. Az utóbbi években mind jobban meggyőződhettünk arról, hogy a nagyvállalati szervezet gyakran elfedi a telephelyek közötti hatékonysági különbségeket. Ezért indokolt támogatni és ösztönözni mindazokat a törekvéseket, amelyek a vállalaton belüli gazdálkodási, irányítási korszerűsítésekre vonatkoznak, az érdekeltség hatékonyabb kibontakoztatását és érvényesítését segítik elő. Nem a nagy vállalatok minden áron való megszüntetésére gondolunk, hanem arra, ahol megvan a feltétele, bátrabban adjunk lehetsőéget önálló vállalat létrehozására. Ahol erre nincs mód, a jelenlegi rendszerben is teremtsünk több alkalmat a gazdálkodás feltételeinek javítására, a hatékonyság növelésére, jobban ösztönző érdekeltségi és belső vállalati irányítási fórumok megvalósítására. Ugyanakkor, ahol indokolt, ne késlekedjünk a szükséges szervezeti döntések meghozatalával sem. Kedves képviselőtársaim! Tapasztalataink, miniszter elvtárs beszámolója, képviselőtársaim elhangzott véleménye arról győznek meg, hogy gazdaságpolitikánk, mint ahogy egész politikánk, állja a nehéz idők próbáját. A párt és a kormány jól ismeri a helyzetet, a növekvő követelmények teljesítése érdekében meghozza a szükséges intézkedéseket. Tudjuk, hogy a feladatok teljesítése nagy erőfeszítést követel az üzemektől, a gazdasági, politikai irányítástól minden szinten. Az ipari üzemek dolgozói, vezetőinek többsége elfogadja ezt a politikát. Elfogadja ezeket az olykor szigorúbb intézkedéseket is. Az egyetértés, a bizalom, a cselekvő tenniakarás garanciája annak, hogy iparpolitikai feladatainkat, köztük a minőségi követelményeket is teljesíteni tudjuk. Az ipar helyzetéről, feladatairól szóló beszámolót elfogadom és elfogadásra ajánlom. (Taps.) hogy a belső tartalékok hatékonyabb kibontakoztatását, a szabályozórendszer további korszerűsítésével is ösztönözni kell. Szükséges a normativitás elvének még szigorúbb és következetesebb megvalósítása, törekvés arra, hogy a közvetett irányítású módszerek móginkább a hatékonyság szempontjait szolgálják. A belső tartalékok hatékonyabb kibontakoztatására a meglévő lehetőségeink népgazdasági érdeket szolgáló hasznosítására nálunk is látunk konkrét tennivalókat. Ezek közül említem, hogy a feldolgozóipar fejlesztéséhez kapcsolódva legtöbb üzemünk fogadókész, vagy felkészíthető a félkész termékek feldolgozottsági szintjének emelésére. A megye déli részén pedig biztosítható ilyen tevékenységet folytató üzem telepítése is. Az ipar folyamatos megújulásában kulcs-fontosságú szerepe van az emberi tényezők, a szellemi erőforrások hatékonyabb kihasználásának. A munkások szakmai általános műveltsége jelentősen növekedett. Az elmúlt tíz évben közel ötszörösére nőtt Nógrádban is a felsőfokú végzettségűek száma. Ugyanakkor azt is látjuk, hogy a műszaki fejlődés szempontjából meghatározó területeken kicsi az arányuk, nem a legfontosabb területeken dolgoznak. Kevés a fejlesztő, kutató szakember, kevés a technológus. Emiatt sokszor lassú vagy elmarad a technológiák korszerűsítése. A megvásárolt licencek továbbfejlesztése, ami számottevő hátrányt jelent a piaci versenyben. Több területen a felismerésig már eljutottunk. A különböző fórumokon többet beszélnek a kérdésről, de ez nem elég. Gyorsabban kell intézkednünk annak érdekében, hogy a meglévő szakemberállomány képességei, szellemi erőforrásai hatékonyabban hasznosuljanak. Anyagi, erkölcsi megbecsülésükért üzemen belül is és társadalmi méretekben is többet kell tenni. Példás kezdeményezésnek tartjuk a salgótarjáni kohászati üzemek vezetőinek döntését. A közelmúltban megvizsgálták mintegy 300 műszaki értelmiségi bér- és jövedelm viszony ait. A jelenlegi szerényebb bérfejlesztés mellett is jelentősen 500—1000 forinttal emelték fel a legjobb teljesítményt nyújtók bérét soron kívül. Természetesen a magasabb követelmények teljesítését, a felelősségteljesebb munkát is elvárják tőlük. Ügy látjuk, hogy a kérdés megoldásához a népgazdaság teherbíró képességeivel összhangban központi intézkedések is szükségesek. A beszámoló ráirányítja a figyelmet arra, hogy a vállati érdekeltség és irányítási rendszer kulcsfontosságú eleme gazdasági szabályozó rendszerünknek. Országosan közismert, hogy sok a telephelyes vállalatok aránya. Nógrádban is több mint 200 gyáregység és telephely működik, itt állítják elő az ipari termelés 55 százalékát, az exportnak pedig 75 százalékát. Ezért fontos igényesebben vizsgálni tevékenységüket, lehetőségeiket. Ma azt tapasztaljuk, hogy míg az önálló vállalatok többet kezdeményeznek, gyorsabban alkalmazkodnak a minőségileg magasabb feladatokhoz, korszerűbb belső irányítási és érdekeltségi rendszerük, addig gyári egységeink nagyrésze nem érzékeli eléggé a piac változó igényeit, a termékeivel szemben támasztott minőségi kifogásokat, kevésbé érdekelt a kooperációs kapcsolatok létesítésében. Minősítésük alapja gyakran annyi csupán, hogy a termelési programokat teljesítették vagy abban ELNÖK : Szólásra következik Weiszböck Rezsőné képviselőtársunk. WEISZBÖCK REZSŐNÉ: Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtársaim! Mai felszólalásomra készülve, a közreadott számok között olvasva számtalan gondolat foglalkoztatott. Végül is úgy döntöttem, hogy két témát ragadok ki. Az elmúlt években az elméleti közgazdászok, az államigazgatásban dolgozók és a gyakorlati vállalati emberek egyaránt nagyon sokat vitatkoztak a bérpolitikáról, bérrendszerünkről, ennek elméleti és gyakorlati kérdéseiről. Szinte havonta jelent meg értekezés az irodalomban a bérszabályozásról, amelynek alapvető funkciója, hogy a vállalatok bérként kifizethető lehetőségét szabályozza. Akik a rendszert kidolgozták, abból indultak ki, hogy lehetőleg feleljen meg valamennyi követelménynek. Ösztönözzön a racionális munkaerőgazdálkodásra, nagyobb teljesítmények elérésére, ugyanakkor biztosítsa azt is, hogy a kiáramló vásárlóerő a tervezett szinten legyen, összhangban a rendelkezésre álló árualapokkal. A korábbi rendszert elsősorban mi, vállalatvezetők és dolgozók azért bíráltuk, mert bázisszemléletű volt. Évről évre növekedési kényszert jelentett, ez pedig különösen káros olyan gazda-