Országgyűlési napló, 1980. II. kötet • 1983. március 24. - 1985. április 19.

Ülésnapok - 1980-22

1435 Az Országgyűlés 22. ülése, 1983. október 20-án, csütörtökön 1436 én is szeretnék szólni néhány szemléletbeli kérdésről is. Közgondolkodásunkban az ipar helyzetét, lehetőségeit eltérő módon ítélik meg. Egyetértek - miniszter elvtárssal mikor ezt azért úgy jelezte, hogy az emberek nagy többsége elismeréssel szól a VI. ötéves tervben megfogalmazott célok teljesítéséről. Ugyanakkor találkozunk olyan nézetekkel is, hogy lebecsülik az ipar értékeit, eltúlozzák nehézségeit, úgy tüntetik fel, mintha csupán ezek lennének a fékjei gyorsabb előrehaladásunknak. A sikeresebb ágazatok tevékenységével összehasonlítva, helyenként szembeállítva igazságtalanul ítélik meg az ipar helyzetét, lehetőségeit. Történelmi tapasztalataink pedig bizonyítják, hogy a népgazdaság különböző ágazatainak együttműködése, szoros kapcsolata szükségszerű és elengedhetetlen, továbbfejlődésünknek az alapja. Sok helyen nem veszik figyelembe azt sem, hogy a minőségi követelmények kibontakoztatása feltételeink között hoszszabb időszakot igényel. Ugyancsak káros az a szemlélet és gyakorlat is, hogy nem érzékeli a változó igényeket, nem alkalmazkodik elég gyorsan, határozottan az új követelményekhez. Ilyen körülmények között különösen indokolt tárgyszerűen, kritikusan megvizsgálni: hogyan tud az ipar megfelelni a feladatoknak, milyen tendenciák felerősítése kívánatos, fogyatékosságaink mely területen jelentkeznek erőteljesebben, hogyan alakíthatók a következő évek tennivalói. Méhes elvtárs írásos beszámolója, előadói be- i széde meggyőzően bizonyítja, hogy a magyar ipar a 80-as években is méltányolandó eredményeket hozott. A tervezettnél mérsékeltebb ütemben növekedett ugyan a termelés, de szélesedő skálán alkalmazkodott a megváltozott igényekhez, nagyobb figyelmet fordított a minőségi követelmények teljesítésére. Tény, hogy a vállalatok teljesítményében jelentős különbségek vannak. Az élenjárók tiszteletre méltó eredménye mellett a korábbi évek gyakorlatától eltérően több problémával, bizonytalansággal és nehézséggel találkozunk, főleg a minőség javítása területén lassú az előrehaladás. Nógrád megye, benne választókörzetem tapasztalatai is azt bizonyítják, hogy a tudatos ipartelepítés, a gazdasági szerkezet átalakulása, a tervszerű rekonstrukció, a fegyelmezettebb, magasabb munkakultúra, az értelmes és konstruktív vezetői tevékenység eredményeként az elmúlt években is nökedett az ipari termelés. Emelkedett a termelékenység, a nehezebb feltételek között tovább javult a gyártmányszerkezet, több új, magas színvonalú, minden piacon egyaránt jól értékesíthető termékek gyártását kezdték el a megye üzemeiben, olyanokat mint például az alumínium bányatámok, az erősáramú kábelek, a szilárd tüzelésű tűzhelyek, az URH-készülékek, vagy egyes textilruházati cikkek. Igényesebben vizsgálják a termelés költségeit, az értékesítés lehetőségeit. Ezek közül is elsősorban az energiagazdálkodás is, különösen a tőkés importanyagok, -berendezések felhasználása csökkent. Azok helyettesítésére több új termék gyártását kezdték meg. Elismerés illeti azokat a gazdasági vezetőket, akik értik a népgazdaság követelményeit, ismerik lehetőségeiket, bátran, önállóan kezdeményeznek és eredményesen dolgoznak. Ugyanakkor látnunk kell azt is, hogy az ipari üzemek között indokolatlanul jelentős különbségek alakultak ki. Még mindig nagy a közepes színvonalú, a korszerűtlen termékek aránya. Nemzetközi mércével mérve magas az előállításukra fordított energia- és anyagmennyiség, az élőmunka felhasználása, az üzemek jelentős részénél lassú a változó körülményekhez való alkal* mazkodás üteme. Egyes helyeken több energiát fordítanak a nehézségek, a problémáik megmagyarázására mint lehetőségeik igényes számbavételére és kibontakoztatására. Gazdasági egységeink kis hányada tartós és súlyos nehézségekkel küszködik, alacsony hatékonyságú, veszteséges. Nálunk is, a népgazdaság igényeihez és lehetőségeihez viszonyítva lassú az exportnövekedés. Az utóbbi években romlott a gazdaságosság. A műszaki technikai fejlesztés, a tudományos eredmények hasznosítása nem elégséges. Mindezekben jelentős szerepe van a vállalati magatartásnak, a vezetők tevékenységének,' az irányítás és az ellenőrzés gyengeségeinek is. Tisztelt Országgyűlés! A miniszter elvtárs beszámolója a VT. ötéves terv célkitűzéseivel összhangban fogalmazza meg az ipar számára a fő követelményeket. Az ágazat fokozottabban járuljon hozzá a' népgazdaság külső, belső egyensúlyának javításához, a nemzeti jövedelem gyarapításához, teremtse meg a feltételeket gazdaságunk gyorsabb fejlődéséhez. Jelenlegi helyzetünket figyelembe véve nem számolhatunk jelentős fejlesztéssel, nagy beruházásokkal. Lehetőségeinket kell ésszerűbben hasznosítani. Nem lebecsülendők az anyagi, műszaki eszközeinkben, szellemi erőforrásainkban, az emberi tényezőkben lévő jelentős tartalékok. Létérdekünk, hogy meglévő eszközeinket elsősorban a korszerű, jó minőségű, minden piacon értékesíthető, versenyképes termékek gyártására fordítsuk. Ennek kell megteremteni gyorsabban a műszaki-technikai, irányítási feltételeit. Ezen célok megvalósítása főleg a hatékonyabb termelésen, a vállalatok jövedelmezőbb munkáján, valamint a belső és a külső piac követelményeire való rugalmasabb reagáláson múlik. A nemzetközi munkamegosztásban a KGSTországokkal való együttműködést kell erőteljesebben kibontakoztatni. Ügy vélem, hogy a társadalom, a gazdaság életében meglévő belső dinamizmus, az új megoldásokra, esetenként a konfliktusokat is vállaló törekvés biztatást nyújt számunkra, hogy eredményesen megbirkózzunk az új, nehezebb feladatokkal. Ehhez az is szükséges, hogy a vállalatok legyenek öntevékenyebbek. Jobban éljenek megnövekedett mozgási szabadságukkal. A népgazdaság igényeivel összhangban önállóbban törekedjenek a minőségi követelmények teljesítésére, belső tartalékaink hasznosítására. Tapasztalataink azt bizonyítják, hogy a mai szabályozórendszer nem minden eleme ösztönöz egyértelműen a vállalati belső tartalékok feltárására. Van bizonyos óvatosság. A vállalatok várható nehézségeikre számítva biztonságra törekszenek. Az indokoltnál nagyobb erőforrásokat tartalékolnak. Elzárkóznak lehetőségeik teljes és azonnali feltárásától. Csak lassú ütemben irányítják át az alacsony hatékonysággal foglalkoztatott dolgozókat. Apró lépésekkel valósítják meg a vállalati nyereség növelését eredményező költségcsökkentéseket, szervezeti intézkedéseket. Ezért a népgazdaság érdekeinek fokozottabb érvényesítése azt követeli meg,