Országgyűlési napló, 1980. II. kötet • 1983. március 24. - 1985. április 19.

Ülésnapok - 1980-22

1433 Az Országgyűlés 22. ülése, 1983. október 20-án, csütörtökön 1434 erő érezhető magatartása. Nyilvánvaló: ha az a dolgozó, aki napi munkavégzés mellett meghatározott többletjövedelemhez a saját munkahelyén jut — nem hagyja ott a gyárat. Még egy látszólagos ellentmondást kívánok vagy kísérlek meg inkább csak itt feloldani. Gyakran hallani, hogy a munkaközösségben végzett teljesítmények jelentős mértékben magasabbak a normál munkaidőben tapasztaltaknál — mondván : a kisvállalkozásokban dolgozók munkaidő után job, ban dolgoznak, mert a normál munkaidőben megszervezik maguknak a munkát, jobb anyagot kapnak stb. Tapasztalataim szerint nagy többségében ez nem így van. Arról van szó, hogy ezek a gazdasági közösségek önkéntes csoportosulásokból jönnek létre, s aki helyet kap a munkaközösségben, az területének legjobb dolgozója. Nem tűrik meg maguk között a lógósokat, mint ahogy nem viselik el a szervezetlenséget sem, a különböző vezetői hiányosságokat sem. Ha valamit át kellene menteni a normál munkaidőbe, hát pont ez az. Egy ilyen üzemben, mint a mienk, de a hozzá hasonlókban sem lehet a munkát előre megszervezni, jobb anyaggal dolgozni a közösségben, mint a normál munkaidőben. Hiszen ezek a kisvállalkozások a szűk keresztmetszet feloldását szolgálják. S a fonónők, szövőnők nyolc óra után odamennek dolgozni, ahol a gép áll, és a legnagyobb szükség van a munkájukra. S még valami: napi 12—14 órát lehet ledolgozni egy textilüzemben, szombaton-vasárnap helytállni — a munkásnők részéről ez nagy áldozatvállalás. S akik irigylik ezektől az asszonyoktól, lányoktól a megérdemelt plusz jövedelmet — és sajnos, sokan vannak ilyenek —, kérem, próbálják ki ezt a munkát, s utána el lehet dönteni, hogy becsületes munka folyik-e ezekben a közösségekben vagy sem. Tisztelt Országgyűlés A könnyűiparban dolgozók hangulatát negatív módon befolyásolja az „azonos munkáért azonos bért" elvének nem mindig következetes betartása. Ezt nem csupán az iparágak közötti — szerintem ott sem mindenütt indokolt — különbségekre mondom, hanem a főváros és a vidék viszonylatára. Ki tudja azt megmagyarázni, hogy egy Csongrád megyei és egy budapesti szövőnő bére között mitől van 400—500 forint vagy esetleg még nagyobb különbség az azonos produktum mellett ? Jó lenne e téren olyan központi intézkedést foganatosítani, amely e tekintetben is biztosítaná bérezési alapelvünk megvalósulását. Igen nagy örömmel értesültünk arról, hogy az iparban a jelenlegi gazdasági helyzetben is lehetőséget biztosítottak a műszakpótlék emelésére. Ez bizonyos értelemben a nehéz körülmények elismerése. A műszakpótlék nélküli bér összehasonlítása jól kifejezi az iparon belül az ágazat hátrányos helyzetét. Hiszen a textiliparban foglalkoztatottak bére az állami ipar átlagának 89 százaléka volt 1982-ben. E tényre e helyről is tisztelettel felhívom a kormány figyelmét. Véleményem szerint a vállalatok műszakpótlék-emelési lehetőségei nem azonosak; mert egyes üzemek, ahol kicsi a műszakos arány, saját erejükből is képesek megoldani az emelést, míg azoknál az üzemeknél, ahol a műszakos dolgozók száma nagyobb arányt képvisel, központi segítség nélkül ez nem megoldható. Kedves Elvtársak, nőket foglalkoztató nagyüzemben a gazdasági és politikai vezetésnek a termelési gondokon túl a dolgozókat nap mint nap érő hatásokra is magyarázatot kell adni. Olyan jelenségről szólnék, amire mi magunk nem tudunk választ adni. Gazdasági helyzetünk diktálta esetenkénti fogyasztói árrendezés, ami nyilvánvalóan egyikünk számára sem kellemes, érthető, magyarázható intézkedés. Az emberek döntő többsége ezt meg is érti. Azt viszont már kevésbé, hogy mind gyakrabban különféle ellátási zavarok tapasztalhatók. Űgy tudom, hogy a mi árintézkedéseink •egyik erőssége pont abban van, hogy vásárlást szabályozó erejénél fogva biztosítani képes a megfelelő kínálatot. Éppen ezért értetlenül állunk különböző használati cikkek eltűnése előtt, miközben ezek a termékek megjelennek a magán-kiskereskedői forgalomban, és természetesen jóval magasabb áron. Nagyon hétköznapi dolgokat említek ez évben szerzett tapasztataimból: nem lehetett az üzletekben kapni harisnyanadrágot, gyermekzoknit, női szoknyát, pulóvert. A maszek viszont tudott szerezni. Sorolhatnám a további példákat — de befejezésként inkább csak annyit: a magánkereskedőhöz a termék a nagykereskedelmi vállalatoktól kerül, s a magas ár pedig, amiért értékesítik az árut, igencsak gondot okoz a mi asszonyainknak. Tisztelt Országgyűlés! Az ipar helyzetéről szóló beszámolót elfogadom és a Tisztelt Háznak elfogadásra ajánlom. ígérhetem, hogy a VI. ötéves terv feladatainak sikeres végrehajtása érdekében a textiliparban dolgozók mindent megtesznek. Köszönöm a figyelmet. ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Kérem képviselő elvtársaimat értsenek egyet azzal, hogy ma egyórás ebédszünetet tartunk, és 15 órakor folytatnánk a tanácskozást. (Egyetértenek) (Szünet: 13.57-tői 15.00-ig. Elnök: Péter János) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Folytatjuk tanácskozásunkat. Góczi János képviselőtársunk felszólalása következik. GÉCZI JÁNOS: Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtársaim! A szocializmus építésének eddigi időszaka azt bizonyítja, hogy társadalmunk, gazdaságunk fejlődésében az iparnak kiemelkedő jelentősége van. Országgyűlésünk jelenlegi ülésszaka fontos szerepét teljesíti azzal, hogy megvitatja népgazdasági águnk e jelentős ágazatának helyzetéről és feladatairól szóló miniszteri beszámolót. Felelősségünket növeli az a tény, hogy a párt XII. kongresszusa, a VI. ötéves tervtörvény jelezte: gazdaságpolitikánknak, benne^ az iparnak a korábbi évtized gyakorlatától lényegesen eltérő, bonyolult feladatokat kell megoldania, kedvezőtlenebb külső és belső feltételek között. Az intenzív fejlődés, a minőségi követelmények előtérbe állítása önmagában is nagy erőpróba, megújulást követel vállalaton belül és az irá-, nyitásban egyaránt. Ez ma párosul a kapitalista világ elhúzódó mély válságával, számunkra megkülönböztető hátrányos intézkedéseivel, amelyek csak nehezítik a normális kereskedelmi, pénzügyi kapcsolatokat, fokozzák problémáinkat. Helyzetünk reális elemzésekor — Gorjanc elvtárshoz hasonlóan —