Országgyűlési napló, 1980. II. kötet • 1983. március 24. - 1985. április 19.

Ülésnapok - 1980-22

1431 Az Országgyűlés 22. ülése, 1983. október 20-án, csütörtökön 1432 Az itt dolgozók 65 százaléka nő, s a népesedéspolitikai és nőpolitikái célok gazdasági érdekkel való összehangolása is sok nehézséget okozott. Az iparágban maradtak nemcsak a kitűzött feladatok teljesítése érdekében a gyártmány szerkezet átalakításáért, a jó minőségű gazdaságos piacképes termékek előállításáért, hanem ezen iparág létjogosultságának igazolása végett is óriási energiával dolgoznak. Vígasztalásunkra nemegyszer elmondták, hogy a textiliparnak nincs mitől félnie, hiszen öltözködni, ruházkodni mindig fognak az emberek. De ez a szép gondolat az említett gondokkal a talpon maradáshoz édeskevés. Ahhoz, hogy a miniszter elvtárs mégis leírhatta a beszámolóban, hogy a könnyűipar hatékonysága javult, nagyon sok mindent fel kellett ismerni. Például azt a többször emlegetett bizonyos belső tartalékot. Üzememben, a Szegedi Textilművekben 20 évvel ezelőtt egy fonónő három, esetleg négy gép kezelésénél többet el sem tudott volna képzelni. Ma általános a 7—8 gép, de olyan is akad, aki ennél többet kezel. Nem arról van szó, hogy csak egyszerűen a gépes dolgozók terhelésének növelése árán tudjuk felszínen tartani magunkat. Meg kellett keresni és meg is találtuk azokat a módszereket, amelyek segítségével a dolgozók terhelésének lényeges növekedése nélkül jelentősen tudtuk emelni az egy főre eső produktumot, növelni a termelékenységet. Az elsők között vállalkoztunk olyan új módszer bevezetésére, amely a mozdulatelemzésen alapszik, s megfelelő begyakorlottság után 10—15 százalókkal megnövelte a dolgozók teljesítményét. Ugyanez a szervezés a Kenderfonó és Szövőipari Vállalatnál egyes területeken 40 százalék feletti teljesítményjavulást eredményezett. Korábban is és napjainkban is keresünk minden olyan új módszert, amely a legkisebb eredménnyel is kecsegtet. Úgy tudom, hogy az országban is kevesen vannak, akik az úgynevezett minőségi körök bevezetésével próbálkoznak. Ez a japán munkamódszer külföldi tapasztalatok szerint igen jelentős hatékonyságnövelést eredményez. Reméljük, eredményjavító tényező lesz a mi szövödénkben is. Hadd tegyem mellé, hogy elismerés illeti a KISZ Központi Bizottságot, hogy vállalkozott ennek az új módszernek az elterjesztésére, ami jóval inkább ipari, mint KISZ-es feladat. A másik kérdés, amiről szólni szeretnék. A gyártmányszerkezet átalakításában elért eredmények. A Kenderfonó- és Szövőipari Vállalat például már évekkel ezelőtt elsősorban a kenderalapanyag csökkenése miatt múanyagalapú technológiai fejlesztésbe fogott. Ezeknek a termékeknek a piaca a recesszió miatt beszűkült. A kibontakozás érdekében a kendergyáriak tovább bővítik kapcsolataikat a KGST-tagországokkal. Engedjék meg, hogy elmondjam azt is, hogy a Központi Bizottság határozatát szem előtt tartva olyan üzem is, mint a textilművek, ahol a géppark a hagyományos textíliák szövésére alkalmas, szintén megpróbálkozott a gyártmányszerkezet korszerűsítésével. Egyszerű szövetgyártásra alkalmas szövőgépeink egy részét univerzálissá tettük, mintázó szerkezettel láttuk el, s így saját anyagában mintázott női blúz, ágynemű és háztartási darabárukat állítunk elő. Munkánk sikerét a vásárdíjak s a termékek iránti kereslet fémjelzi. Másik próbálkozásunk volt a keskeny szövőgépek szélesítése. Kilencvennyolc centiméter széles áruk helyett ma 160 centiméter széles árukat tudunk előállítani, amely a világpiacon keresett. Fiatal szakembereink további megoldásokon gondolkodnak. De így van ez a megye többi könnyűipari egységénél is. A ruhagyáriak például nemcsak az exportra kerülő áruknál, de a hazai megrendelőknél is igyekeznek követni a divat vonásait. A megyére is jellemző, hogy a vállalatok létszámcsökkenésüket intenzív gyártókapacitás kitelepítéssel igyekeztek ellensúlyozni. A kitelepítések jelentős műszaki színvonalváltozást hoztak az érintett községekben. Javították az ott élők életkörülményeit, s így egyben lakosságtartó erővé is váltak. A vállalatok részére előnyösebb a kitelepítés, mivel a létszámhiány miatt álló eszközök arányát csökkenti. De ugyanakkor a kevésbé korszerű technológiai állapotot konzerválták a könnyűiparban. A kitelepített üzemekben általában alacsonyabb termelékenységi, minőségi szint realizálódott. Abban az üzemben, ahol megindult a kitelepítés, a szakemberek, a dolgozók nem látnak további perspektívát, s a jövőt illetően bizonytalan hangulat alakult ki, s ez elősegíti a további elvándorlást. Egyetértve azzal az elvvel, hogy célszerű a munkahelyet a dolgozókhoz vinni, hiszen vállalatom a Pamutnyomóipari Vállalat is ezt teszi, mégis a textiliparban dolgozók úgy érzik, hogy a felügyeleti szerv feladata lenne ezen iparágon belül egy rugalmas, fejlett technikával ellátott nagyságrend és ésszerű területi elhelyezés kialakítása. A megye iparának jelentős részét megyén kívülről irányítják. Ezért az utóbbi időben megnyugvással tapasztaltuk, hogy elindult egy reális folyamat. A kisés a középüzemek önállósulása irányában. A gyakorlatban is megteremtve a lehetőséget, hogy az adott gazdasági körülmények között ott és azok döntsenek, ahol és akik a megoldandó problémát a legjobban ismerik. A kibontakozás azonban megítélésem szerint lassan halad. Mondjuk ki őszintén a folyamatok segítése nem érdeke a nagyvállalatoknak. Lassú a vállalatok belső érdekeltségi irányítási rendszerének korszerűsítése is. Pedig az önállóvá lett termelő egységek első tapasztalatai, mely igaz, nem az ipari tárca területéről vannak, azt bizonyítják, hogy a központi irányításból adódó fölösleges áttételek megszüntetésével rugalmasabban képesek igazodni a mindenkori gazdasági körülményekhez, nagyobb a tisztánlátás, megnőtt a piac és nyereségérzékenységünk. 1982-ben a könnyűpiparban megjelent az új vállalkozási formák egyik típusa a vállalati gazdasági munkaközösség. A megalakult kisvállalkozások tevékenységi köre túlnyomórészt termelő jellegű, a vállalatok alaptevékenységét elősegítő : alkatrészgyártás, részmegmunkálások, vállalati szűk kapacitás feloldása. E vállalkozási formákról igen vegyes az egyén és a társadalom megítélése is. A Pamutnyomóipari Vállalat, ezen belül a textilművek is hozott létre ilyen közösségeket. S közel egy év elteltével elmondhatom, hogy igen kedvező tapasztalatokat szereztünk. Az a tény, hogy a dolgozók abban a szakmában juthatnak többletjövedelemhez, amelyhez leginkább értenek — nem csupán egyéni, hanem társadalmi haszon is. Előre nem gondolt előnye a formának a munka-