Országgyűlési napló, 1980. II. kötet • 1983. március 24. - 1985. április 19.

Ülésnapok - 1980-22

1429 Az Országgyűlés 22. ülése, 1983. október 20-án, csütörtökön 1430 tosítják célkitűzéseink elérését. Hogy ennek minden iparvállalat szeretne megfelelni, azt a közúti járműgyártó vállalatok nevében kijelenthetem. Tisztelt Országgyűlés! A MTESZ közgyűlésén hangzott el: jobban kell építeni az emberi tudásra, kibontakoztatva az emberek vágyát az alkotásra. Mostanában sok szó esik arról, hogy hazánkban egyelőre magasabb a technikai fejlettség szintje, mint kihasználásának hatékonysága. Ipari fejlődésünk kulcskérdése tehát nem önmagában a technikai fejlesztés, hanem annak hatékonyabb, szervezettebb kihasználása. Ez viszont a társadalmi és emberi tényezőkön múlik. Az ebben rejlő felbecsülhetetlen tartalékok feltárása úgy érzem valamennyiünk érdeke. Vállalatunknál ezek gyakorlatban történő megoldását, megvalósítását a stratégiai tervben rögzítettük. A legfontosabb feladatokra értékelemző teameket hoztunk létre, melyek eredményei kedvezőek. Ezt azért mondottam el, mert vállalatunk négy évvel ezelőtt még az alacsony hatékonyságú vállalatok közé tartozott. De ma már legtöbb mutatónk jobb az ágazati átlagnál. A mi példánk is mutatja, hogy a problémákkal küzdő vállalatok számára is van kivezető út. Erős elhatározás, rugalmasság, folyamatos erőfeszítések árán a vállalat dolgozóinak egyetértő és segítő támogatásával. A jövőt megalapozó munkánk a VII. ötéves tervidőszakban gyártásra kerülő, és a kilencvenes évek végéig versenyképesnek szánt új autóbuszcsalád fejlesztése jól halad, bár még számos problémát meg kell oldanunk. A munkát a három nagyvállalat és az Autóipari Kutató Intézet összehangoltan végzi, felhasználjuk a külföldi autóipar legújabb eredményeit. Az autóipar piaci és fejlesztési munkáját elősegíti a két éve már működő Magyar Autóipari Társaság, melynek munkájában tíz termelőfejlesztő és kereskedelmi vállalat vesz részt, önkéntes társulás alapján. A társaság munkájának sikerét fémjelzi már, hogy a jövő év első negyedében Moszkvában, legnagyobb üzleti partnerünknél megnyílik az Autóipari Kereskedelmi Központ. Tisztelt Országgyűlés! A feldolgozó iparban az eddigit meghaladó teljesítmények eléréséhez kevés csupán a vállalatok erőfeszítése. A cél eléréséhez a vállalatoknak nagyobb önállóságra és nagyobb lehetőségekre van szüksége, autós nyelven kifejezve: szabadabb pályára. Hogy mit értek ezen? — a következőkben fejtem ki, és ajánlom az illetékesek szíves figyelmébe. A népgazdaság éves konvertibilis importjának az ipari tárca mindössze 4 százalékát fordíthatja gépi beruházásra, ami nem elegendő. Tudom, hogy az iparvezetés mindent megtesz, hogy a KGSTegyüttműködés keretében beszerezhető gépek, berendezések beérkezzenek. A tőkés gépek hazaival történő helyettesítését is előtérbe helyezi. Ezt a vállalatok is végzik. De ezen intézkedések nem elégségesek, az iparra háruló feladatok megoldásához, az intenzív fejlesztéshez, az innováció fejlesztéséhez. Ezért javaslom: a jelenlegi devizaelosztás céljait és annak arányát felülvizsgálni. Változtatni kellene a beruházási hitelek elosztásánál is, hogy még erősebben érvényesüljön a tartós népgazdasági érdek, ezenbelül is az exportérdek. Szabályozórendszerre szükség van. De agyonszabályozásra nincs. Mert a sokféle elv és megkötés rugalmasság helyett megbénítja, stratégia helyett pedig ügyeskedésre ösztönzi a vállalatokat. A fejlesztést elősegítő ár-, bér-, adózási- és támogatási rendszer továbbfejlesztését magam is javaslom. De kérem, hogy a szabályozókat adott éven belül ne változtassák. Vegyék figyelembe, hogy a vállalatok az éves kollektív szerződéseiket a szakszervezettel közösen az üzemi demokrácia fórumain a kollektívák széles tömegével hagyják jóvá. A nagyobb önállóság, amit az iparvállalatok részére kérek, nagyobb bizalmat jelent. Ezt a nagyobb bizalmat kérem a kormánytól és képviselőtársaimtól, mert az adhat új lendületet azoknak, akik már meg tudtak újulni. De azoknak is, akik csak most rugaszkodnak neki a struktúraváltásnak, az intenzív, rugalmas gazdálkodás bevezetésének. Tisztelt Országgyűlés! Az ország nyilvánossága előtt is szólnom kell a nagyiparról, és emlékeztetni, ne feledkezzünk meg arról, hogy a magyar ipar műszaki színvonalát, nemzetközi elismerését a nagyvállalatok alapozták meg, és tartják fenn ma is. A kis- és középüzemek, melyekre kétségtelenül szükség van, kiegészítik, de soha nem pótolják a nagyipart. Évekkel ezelőtt voltak, akik divatot csináltak a vállalati összevonásokból. Az a véleményem, hogy most vigyázni kell, ós nem szabad divatot csinálni a szétválasztásokból. Tisztelt Országgyűlés! Kossuth Lajos 1846-ban mondotta a már szállóigévé nemesedett szavakat: „Ipar nélkül a nemzet félkarú óriás." Tegyünk eleget a Központi Bizottság iparra vonatkozó határozatának és akkor két erős karral fogunk rendelkezni. Köszönöm figyelmüket. (Taps.) ELNÖK: Még egy felszólaló, Takács Imréné képviselőtársunk kap szót ebédszünet előtt. TAKÁCS IMRÉNÉ: Tisztelt Országgyűlés! Kedves Elvtársnők! Kedves Elvtársak! Az ipar helyzetéről szólva az emberek képzeletében óriási vegyiüzemek, gépgyárak, kohók, bányák jelennek meg. Csongrád megye iparát ugyan nem az említettek jellemzik. De a megyei ipar országon belüli súlyát jelzi, hogy több fontos ipari termék jelentős hányadát a megyében termelik meg. így például a kőolaj 69, a földgáz 56, a porcelán 53, a kender és kender tipusú fonal 42, gyorsmérleg 73 százalékát. A könnyűipar is igen jelentős a megyében. Bár az elmúlt évtizedben beállott aránymódosulás miatt veszített korábbi szerepéből, s az e területen foglalkoztatott létszám állandó csökkenése következtében" ez sajnos napjainkban is tartó folyamat. A múlt évtized végén a megye iparában foglalkoztatottak 53 százalékát tette ki a könnyűiparban dolgozók részaránya. 1975-re ez már 48 százalékra, 1980-ra pedig 42 százalékra csökkent. Ez a könnyűiparon belül 29 százalékos létszámcsökkenésből ered 1970-hez viszonyítva. Az igazi gond azonban abból adódik, hogy az átlagot jóval meghaladó fogyás a textiliparban 40 százalék, főleg a nagyobb terhelésű géphez kötött többműszakos területeken jelentkezik. Jó magam ez utóbbi, a textilipar területén dolgozom. S elmondhatom, hogy az ágazat létszámalakulását befolyásoló tényezők között a munka nehézségi foka, a munkakörülmények, a kereseti lehetőségek, s a fejlesztések szolid mértékben játszottak szerepet.