Országgyűlési napló, 1980. II. kötet • 1983. március 24. - 1985. április 19.

Ülésnapok - 1980-22

1427 Az Országgyűlés 2Ê. ülése, 1983. október 20-án, csütörtökön 1428 nyező, az ember kívül esik befolyásolási határain­kon. Ezen a területen is arra van szükség, hogy centralizált szakképzési intézményrendszer mellett vállalatokhoz kapcsolt szakképzési bázisokat ala­kítsunk ki, azaz a szakember-utánpótlást is decent­ralizáljuk. A Mecsek ásványkincseinek gazdaságos hasz­nosításához új bányászati termelőrendszert kell kiépíteni, ami tőkeigényes, és időigényes vállalko­zás, előnyei majd csak évek múltán jelentkeznek, akkor azonban tartósan, míg a közeljövőben csak a terheit érezzük. A nemzetközi kereskedelemben minden megvásárolható, s nekünk talán csak rövid távon lehet szempontunk, hogy mi az, ami jó áron eladható. Hosszabb távon abból kell kiindulnunk, hogy képességeink, hajlamaink, tradícióink mely tevékenységben fejleszthetők a világ élvonalába. A Mecseki Szénmedence a bányamüvelés nehézsé­geit illetően a világ ma működő bányái sorában sajnos az elsők között van. Ha ilyen természeti adottságok közepette sikerül gépesített, magas ter­melékenységű bányászatot megvalósítani, akkor ezzel szűk mezőnybén ugyan, de élenjárói lehetünk, és példát adhatunk a világnak arra, hogy miként lehet kedvezőtlen geológiai viszonyok között kor­szerű, eredményes bányaművelést folytatni. A mecseki szénbányászat fejlesztése során erre kell vállalkozni. A kihívás súlyát nap mint nap érezzük, de a vállalatunk külső környezetében vég­bemenő változások kedvezőtlen hatásait átmeneti­leg nem tudtuk a belső megújulás gyorsításával kompenzálni, hisz ehhez strukturálisan kell átrende­ződnünk, ami a korlátozott vállalati mozgástérben a kialakult érdekviszonyok fenntartására irányuló törekvések ellenében nehéz és időigényes feladat. Meggyőződésem, hogy a Központi Bizottság­nak az ipar feladataira vonatkozó határozata az or­szággyűlés állásfoglalásával együtt új lendületet ad a kormányzati munkának és az intenzív fejlődés folyamatai a vállalati szférában is felgyorsulnak. Az ipari miniszter beszámolóját a Baranya megyei képviselőcsoport nevében elfogadom és a Tisztelt Országgyűlésnek a további törekvéseket is jóváhagyó tudomásul vételét javasolom. Köszö­nöm szépen. (Taps.) ELNÖK: Szólásra következik dr. Nóvák Béla képviselőtársunk. DR. NOVAK BÉLA: Tisztelt Országgyűlés! A magyar ipar történetéről szóló későbbi feljegyzé­sek a 83-as évet az ipar történelmi évenként fogják emlegetni. A Központi Bizottság július 6-i határo­zata felszabadulásunk óta először tűzte napirendre az egész ipar helyzetét. Méhes miniszter elvtárs a tárgyban készített beszámolóját ma már vitatja országgyűlésünk. Az ipar meghatározó súlyt képvi­sel a magyar gazdaságban, amit jól tükröznek az előterjesztés adatai. így a lehetőségek áttekintése, alkalmazkodóképességének fokozása most az ország első számú fejlődési tartaléka és előrelépésünk fon­tos feltétele. Méhes elvtárs előterjesztése figyelembe veszi a Központi Bizottság határozatában megje­lölt feladatokat, így azokkal egyetértek és elfoga­dásra javaslom. Tisztelt Országgyűlés! Ma sokszor elhangzott, hogy az ipar és a magyar gazdaság csak abban az esetben tud versenyben maradni, és a kívánt ütemben fejlődni, ha megfelel a piac által diktált követelményeknek, belföldön és külföldön egyaránt. A belföldi piac jó ellátása állampolgáraink közérzetének fontos meghatározója. Ezért politikai kérdés is. A vállalatok számára pedig kockázatvise­lés és segítő tényező és referencia is egyben a kül­földi vevők számára. Munkaterületemet figyelembe véve az előterjesztés megállapítja, hogy a gépipar­ban legnagyobb arányt a közlekedési eszközök, azon belül is a közúti járművek gyártása képviseli. A közúti járműgyártó vállalatok egyre nagyobb mértékben vesznek részt a nemzetközi munkameg­osztásban. A KGST-országokkal kapcsolataink egyre bővülnek, a Szovjetunió részére szállítandó 7.000 autóbusz mennyisége egyedülálló a világon. Egyre újabb és újabb programok születnek a különböző részegységek fejlesztésére, gyártására, jelenleg a lengyel és a csehszlovák autóiparral foly­nak egyeztetések, újabb gyümölcsöző együttműkö­dés kialakítására. Számos fejlett és fejlődő ország­gal vannak kereskedelmi kapcsolataink, minden­napi munkák sarkallatos pontját képezi ezen kap­csolatok fejlesztése, bővítése, az egyensúlyi helyzet javítása érdekében. , A közúti járműfejlesztési program, a kapcso­lódó háttéripart fokozottabb fejlődésre késztette, bár ez nem tartott lépést a fejlődéssel. Ma sem tu­dunk belföldről beszerezni számos, a korszerű gyár­táshoz szükséges kohászati anyagot. A túl súlyos öntvényekről és kovács darabokról kétszer annyi anyagot kell leforgácsolnunk drága energiával, mint a külföldi versenytársaknak. Az alapanyag­és előgyártmány-szállító ma is csak negyedéves időszakokra hajlandók szállítást vállalni, miközben az autógyár dekádütemben szállítja az autóbu­szok alvázait az IKARUS részére. Ezt csak kész­letnövekedéssel lehet áthidalni, amire ilyen mórték­ben nem lenne szükség az anyagszállítások havi visszaigazolása esetén. A vállalatok döntő többsége azért kényszerül nagyobb készletet tartani, mert a kooperációs és szállítási fegyelem időnként szinte elviselhetetlen. Fejlődés csak akkor remélhető, ha az eladók piacát — mint Veress elvtárs is mondotta — felváltja a vevők piaca. A járműipari beruházások, a kész autóbuszok kibocsátásán felül lehetőséget terem­tettek nagyobb mérvű főegység exportra. Ebben igen jelentős a Magyar Vagon hátsóhíd exportja, valamint a Csepel Autógyár szervokormány fej­lesztése konvertibilis visszavásárlásra. Számunkra, akik a közúti járműgyártás területén dolgozunk közvetlen feladatként jelentkezik azon lehetőségek felkutatása, melyek ebben az éleződő versenyben is lehetővé teszik az elért piaci pozícióink megtar­tását. Erőfeszítéseink eddig ezt biztosították. Tisztelt Országgyűlés! Tekintsük át milyen körülmények és piaci lehetőségek mellett kell ezek­nek az igényeknek eleget tennünk. Az elhúzódó világgazdasági recesszió, a haszonjárművek piaci keresletét erősen mérsékelte. A kapacitásgondokkal küszködő világcégek dolgozóikat részmunkaidőben foglalkoztatják. Ennek során a nyugatnémet Volks­wagen 11 ezer, a British Leyland 26 ezer munka­helyet szüntetett meg az elmúlt hónapokban, to­vábbnövelve a munkanélküliség arányát. Az egyre éleződő versenyben minden magyar vállalatnak meg kell találni azokat a módszereket, melyek biz-

Next

/
Thumbnails
Contents