Országgyűlési napló, 1980. II. kötet • 1983. március 24. - 1985. április 19.

Ülésnapok - 1980-19

183. március 24-én, csütörtökön 1190 1189 Az országgyűlés 19. ülése, lí bűncselekményt azzal a házastárssal, vagy családtaggal szemben, aki az életvitelét és ennek következményeit többnyire hosszú időn keresztül szenvedte és jogosan kifogásolta. Az intézkedések körében iránymutatásaink nyomán gyakran kerül alkalmazásra az alkoholista bűncselekmény-elkövetők kötelező kényszergyógyításának az elrendelése, az erre létesített munkaterápiás intézetben. Az ilyen intézkedések száma azért is növekszik, mert az alkoholisták számaránya szinte valamennyi bűncselekmány kategóriában jelentős. Az utóbbi időben észlelhető az anyagi haszonszerzésből, a különös kegyetlenséggel elkövetett emberölések számarányának a kedvezőtlen alakulása. Az elmúlt években a közvéleményt is érthetően nyugtalanították azok a brutálisan végrehajtott gyilkosságok, amelyeket védekezni képtelen gyermekkel vagy idős személlyel szemben követtek el. Ezekre a jelenségekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság irányelvben adott útmutatást az emberi élet, testi épséget sértő cselekmények helyes jogi megítélésének a kérdéseiben. Azóta a bíróságok ítélkezése ezen a területen egységesebbé vált. Az élet elleni bűncselekmények kapcsán szükséges szólni a halálbüntetésről. Minthogy az elmúlt években bíróságaink ezt a büntetést kizárólag a legsúlyosabb emberölési bűncselekmények elkövetőivel szemben alkalmazták. Az utóbbi időben a sajtó és a rádió is nemegyszer foglalkozott a kérdéssel. A jogfejlődés a halálbüntetés fokozatos háttérbe szorításának, végső soron pedig e büntetés kiiktatásának az irányában halad. Ezzel minden szocialista jogász egyetért. Ez idő szerint azonban a bűnözés elleni küzdelem nem teszi lehetővé ennek a kivételes büntetésnek a mellőzését. Az emberölési cselekmények végrehajtási módjának a már említett eldurvulásával magyarázható, hogy 1981-ben három, 1982-ben pedig öt esetben került sor halálbüntetés kiszabására. Eleget teszünk a Büntető Törvénykönyv azon rendelkezésének, amely szerint a halálbüntetést csupán akkor lehet kiszabni, ha a tettes személyére is figyelemmel a társadalom védelme egyéb büntetés alkalmazásával nem biztosítható. Az utóbbi két évben is a vagyon elleni bűncselekmények álltak számuknál fogva a bűnözési statisztikában az első helyen. Ezek részben a köztulajdon, részben az állampolgárok tulajdonát károsítják. Büntető Törvénykönyvünk lényegében egységes és megfelelő büntetőjogi védelemben részesíti a különböző tulajdoni formákat. A társadalmi tulajdon jelentőségére tekintettel azonban bíróságaink fokozott büntetőjogi védelemben részesítik a köztulajdont. Az a körülmény, hogy a termelés, a forgalom területén a termelőeszközök, berendezések és más vagyoni eszközök legnagyobb részt társadalmi tulajdonban vannak, azt is eredményezi, hogy a köztulajdont károsító cselekmények gyakran gazdasági bűncselekményekkel is párosulnak. Ezeknek egyes esetekben kísérő jelensége a korrupciós kapcsolat kiépítése is. Ezek száma nem nagy, de előfordulásuk méltán váltja ki a helyi, de az országos közvélemény felháborodását is, hiszen társadalmi felfogásunktól teljesen idegen jelenségről van szó. A társadalmi vagyont jelentősebb mértékben sértő visszaélések jellemzője, hogy az elkövetésben rendszerint több személy vesz részt és ezek esetileg bűnszövetséget is alakítanak. Ez kiemelkedő veszélyességű. Erre eddig is figyelemmel volt, és ezután is figyelemmel lesz az ítélkezési gyakorlat. Az ilyen cselekmények különféle okainak részletes elemzése nélkül az ítélkezés során szerzett tapasztalalaink alapján megállapítható, hogy az ilyen bűncselekmények fő elősegítő je szinte melegágya a gazdálkodó szervezetek belső rendjének, a kellő ellenőrzésnek a hiánya. Számuknál fogva, és mert ma már nagy értékről van szó, igen veszélyesek azok a cselekmények, amelyeket az úgynevezett mozgó bűnözésre berendezkedett tettesek saját vagy lopott gépkocsival követnek el az állampolgárok javainak fosztogatásával. Főként munkakerülő életmód mellett, betörés útján szervezetten végrehajtott ilyen bűncselekmények zavarják azt a képet, amit a törvényes rendről és biztonságról egyébként joggal alakítunk ki. Bíróságaink az ilyen bűncselekményt elkövetőkkel szemben szigorú büntetést alkalmazva a leghatározottabban fellépnek. És kijelenthetem, ha szükséges, a jövőben a szigor fokozódni fog. A közlekedési bűncselekmények az összbűnözésen belül „előkelő" helyet foglalnak el. Az összes bűncselekmények mintegy 13 százalékát teszik ki. A közlekedési fegyelmet súlyosan sértik az agresszív járművezetők. A közúti közlekedés jelenlegi helyzetében még a viszonylag kis mennyiségű szeszesital-fogyasztás is a súlyos közlekedési baleset veszélyét rejti magában. Ezért az ittasan vezető és főként az így balesetet okozó járművezetőkkel szemben a határozott felelősségre vonás és a járművezetéstől eltiltás indokolt. Tisztelt Országgyűlés! Köztudomású, hogy nálunk az állam elleni bűncselekmények száma csekély, és ez az összbűnözéshez képest százalékban alig kifejezhető. Ezek tárgyi súlya és jelentősége sem jelentett az utóbbi időben lényeges érdeksérelmet. Állami, társadalmi, gazdasági rendünk megdöntésére vagy gyengítésére irányuló erőcsoportosulással, összeesküvéssel, gazdasági kártevéssel, rombolással kapcsolatos bűnügy a Legfelsőbb Bíróságon az elmúlt két évben nem fordult elő. Az állam elleni bűncselekmények körében 1981. és 1982. évben két kémkedési ügyet tárgyalt a Legfelsőbb Bíróság, amelyek elkövetőit külföldi szervezetek a Magyar Népköztársaság hátrányára felhasználható hírszerző tevékenységgel bíztak meg. A korrumpált személyek megfelelő büntető felelősségre vonással fejezték be dicstelen pályafutásukat. A büntető ítélkezés körében, mint annak sajátos területéről, külön említést kell tennem a katonai bíráskodásról. A katonai bíráskodás megfelel a követelményeknek, hozzájárul a fegyveres erők és testületek fegyelmének erősítéséhez, segíti a parancsnokoknak, a vezetőknek a testületeknél végzett vezető munkáját.