Országgyűlési napló, 1980. II. kötet • 1983. március 24. - 1985. április 19.

Ülésnapok - 1980-22

1421 Az Országgyűlés 22. ülése, 1983. október 20-án, csütörtökön 1422 Talán még soha nem érzékelhettük annyira mint a jelenben, s különösen a vállalati környezetben, hogy a szakszervezeti munka lehetőségeit, mozgásterét mennyire meghatározó módon befolyásolja a gazdaság, a termelőmunka eredménye és nehézsége, különösen az iparé, amelynek a nagyüzemeihez, a közép- és kisüzemeihez ezer szállal kötődünk. Hisz alapvető perspektívánk, kereseti viszonyaink meghatározó módon kapcsolódnak a a szocialista nagyüzemi termeléshez. Életszínvonalunknak a fő pillérét, az ellátás biztonságos színvonalát is jórészt az iparvállalatok adják. Sőt, a mindannyiunk által élvezett támogatások, társadalmi juttatások alapjait is itt termelik meg. Mindannyiunk érdeke tehát, hogy segítsük, támogassuk azokat a törekvéseket, célkitűzéseket, amelyek az iparfejlesztés további feladataiban megfogalmazódnak, s amelyek egy nagyobb színvonal elérését szorgalmazzák mindazoktól, akik az iparban tevékenykednek, az egyes ágazatok működésére, az ott dolgozók munkájára hatással vannak. E törekvések, célkitűzések munkaszemléletünkben olyan változást igényelnek, amelyek az ésszerűbb munkaszervezést, a gépek, berendezések optimális kihasználását, anyaggal, energiával való "takarékosságot, a technikai találékonyságot és más ehhez hasonló tulajdonságok teljesebb hasznosulását teszik lehetővé. Olyan igény ez, amely a szakszervezetek törekvésével is találkozik, hisz minden tudás és ismeret hasznosítása a kisebb és nagyobb közösségek, az egyes ember érdekeit is szolgálja. A töretlen, bár sohasem zavartalan fejlődés időszakában, az elosztható javak viszonylagos bőségében, a szakszervezetek érdekvédelmi tevékenységének, termelést segítő. munkájának sok látványos sikerével büszkélkedhettünk. Most, a nehezebb helyzetben, amelyről őszinte és tárgyilagos képet adott Méhes Lajos elvtárs, amikor a jogos igények és a kielégítésük lehetőségei között nagyobb a feszültség, nekünk is számolnunk kell az érdekütközések erősödésével. Számtalan jelével már jó néhányszor találkozhattunk ; elég ha csak az alumíniumipari ágazatot említem, amelyben Veszprém megye például négy vállalatával is érintett, ahol a közismert recesszió kellemetlen következményeit nagyon, is megérezték és megérzik a dolgozók annak ellenére, hogy ugyanúgy, sőt jobban dolgoznak mint korábban, de ez is kevés ahhoz, hogy a vállalatok, s az itt tevékenykedő szakszervezetek ugyanolyan lehetőségekkel rendelkezzenek, mint néhány évvel ezelőtt. A szakszervezetek testületi ülésein olyan parázs vitákkal kellett szembenézni a bérfejlesztések meghatározásakor, a szociális és kulturális alapok felosztásakor, a sportköröknek biztosított támogatások mérsékléséről nem is szólva, amilyenekre eddig szinte példa sem volt. Az érdekvédelmi, érdekképviseleti tevékenység napjainkban fokozottabb politikai érzékenységet és felelősségteljesebb magatartást kíván tőlünk. , Erre hívta föl a figyelmünket legutóbb a párt Központi Bizottsága is, miközben hangsúlyozta, hogy továbbra is elvárja a szakszervezetektől a fejlődéssel együtt járó ellentmondások feltárását, feloldását, az érdekek felszínrehozását, elemzését, egyeztetését és érvényre juttatását. Tehát a nehezebb körülmények, a nehezebb feladatok között is kötelességünk, hogy szóvá tegyük azokat a jelenségeket, amelyek zavarják a dolgozók közérzetét, csökkentik a termelést segítő munka hatékonyságát. • Ismét csak megyei példákkal szeretnék élni. A vállalati szervezet-fejlesztés az ipari struktúrát szélesebb skálára helyezi, amelyben a kis- és a középvállalatok az eddigieknél nagyobb számban vannak jelen. E törekvést mindenképpen támogatnunk kell, támogatja a megyénk közvéleménye, egyet is ért vele. De úgy gondolom, hogy arra is fel kell figyelnünk, hogy a nagyüzemi munkásság, s a megyénkben ők vannak többségben, nem tartja szerencsésnek e szervezeti megoldások eltúlzását. Pontosabban azt, hogy ugyanakkor kevesebb szó esik — különösen a tájékoztatásban — a nagyüzemekről, amelyek fejlődésünknek, továbbélésünknek változatlanul meghatározó elemei. Mindebben az arányeltolódás annál is inkább káros, mert így mind kevésbé látják, érzékelik a nagyüzemekben dolgozók, hogy munkájuk meghatározó, alapvető a társadalomban. Nem kis feszültséget okoz, hogy ma még nem tudjuk elég hatékonyan vagy legalábbis mindenesetben feloldani a népgazdasági és a kisebb — a vállalati kollektíva érdekütközéseit. Olyan nagyvállalatok kerülnek a szorgalmazott export és a központi árintézkedések miatt bizonytalan helyzetbe, mint a Péti Nitrogénművek, ahol a dolgozók teherviselési képessége már nem igen igazodik a megváltozott feltételekhez. S ebben a helyzetben bizony nagyon nehezen tud eleget tenni a szakszervezet annak a kötelezettségének, hogy megelégedéssel egyeztesse a tagság véleményét, jogos igényét a lehetőségekkel. Még kevésbé tud eleget tenni kötelezettségének amikor a nagyértékű gépeket, berendezéseket üzemeltető vállalatoknál a gondok forrását — többek között — az üzemek közötti nem megfelelő kooperációban kell keresni. Tapasztalataink szerint a háttéripar tevékenysége még mindig szervezetlen, ellenőrzése hiányos, minőségi és szállítási fegyelme kifogásolható. A veszprémi Bakony Művek gyújtógyertyagyártásához szükséges fém alapanyagot a hazai szállító megbízhatatlan szállítási határidőkkel biztosítja. Következményként a végtermékgyártó vállalatunk munkaszervezési, foglalkoztatási gondjai fokozódnak. Sőt, éxportkötelezettségeinek teljesítése is veszélyeztetett. Csak zárójelben jegyzem meg, hogy ugyanezt a fém alapanyagot a kívánt időre kiváló minőségben feléért, kétharmadáért is beszerezhetnénk, csakhogy nincs rá valutakeret. De vajon melyik a nagyobb áldozat ? Hiszen más termékek esetében is az import hazai anyaggal történő helyettesítése rendszerint drágább. Hasonló gondokkal küszködik a pápai Elekthermax gyár is, amely a beépített villamostűzhely gyártását, annak exportját teszi nap mint nap kockára, a háttéripari szállító megbízhatatlansága miatt. Az életszínvonal megtartásának, mérsékelt csökkenésének olyan minőségi tényezőivé léptek elő a munkahelyi körülmények, amellyel a vállalatoknak számolniuk kell a következő időszakban. Nem kis része van a munkakörülményeknek, a munkahely, munkaerő-megtartó képességének is. Több képviselőtársam szólt mindezekről. Közismert ebben a melegüzemi dolgozóknak a jogos kifog őket nem érintő munkaidő-csökkentés miatt.