Országgyűlési napló, 1980. II. kötet • 1983. március 24. - 1985. április 19.

Ülésnapok - 1980-22

1413 Az Országgyűlés 22. ülése, lí legképzettebb szakemberek mennek át a kevésbé termelékenyebb területekre. Sokszor elhangzik, hogy ezen változtatni elsősorban úgy lehet, ha a vállalatok ügyesebben, rugalmasabban gazdálkodnak. Ez így igaz. De ha ehhez a központi szabályozás nem nyújt elég lehetőséget, akkor a gyári akarat nem elegendő. Tisztelt Országgyűlés! Szólni szeretnék egy másik fájó kérdésről, a szakmunkás-utánpótlásról is. Altalános jelenség, hogy az ipari szakembergárda elöregszik, ós a természetes csökkenést sem tudjuk pótolnia pályakezdő fiatalokkal. A szakember-utánpótlás elmaradása tekintélyes. Magam és többek véleménye szerint 10—15 évre tehető. Elismerjük, hogy komoly erőfeszítések történtek ós történnek az utánpótlás biztosítása érdekében. A szakmunkásképző intézetekben és szakközépiskolákban végzett fiatalok száma úgy tűnik pótolná is a hiányokat. Munkába állásuk előtt azonban ők is alaposan átgondolják munkahelyük megválasztását. Ez jó dolog, módjuk van rá, hiszen a választék óriási. Sajnálatos viszont, hogy az ipari tanulók nem kis része ugródeszkának tekinti a szakmunkás-bizonyítványt, mondván, jó ha megvan, a többit majd meglátjuk. Az elhelyezkedést motiváló szempontok közül csak a pillanatnyi magasabb kereseti lehetőség a perdöntő, és a szakmai szempontok elhomályosulnak. Kivált az a nagy kár, amikor a végzett szakmunkások nem a tanult szakmájukban helyezkednek el, hanem a kedvezőbb kereseti lehetőségekért gyakran hivatásukat is feláldozzák. Aki mégis úgy dönt, hogy azt a szakmát gyakorolja, amit tanult, a tapasztalatok szerint az sem mindig az iparvállalatokat választja első munkahelyéül. Felvetődött már az is, hogy az üzemek utánpótlásának biztosítása, mivel fiatal szakmunkás van elegendő, csak a jó propagandamunka kérdése. Ha egy pályaválasztás előtt álló fiatalnak ecseteljük egy adott szakma szépségeit, azt, hogy fegyelmezetten kell dolgozni, hogy magasak a menynyiségi és minőségi követelmények, hogy milyen szorgalmasan kell tanulnia, dolgoznia ahhoz, hogy ezeket a követelményeket teljesíteni tudja, a mai gyerekek ítélőképességét és informáltságát ismerve, az lesz az első kérdés, hogy ezekután mennyit lehet keresni. Ha őszintén megmondjuk, már el is dőlt a kérdés, hogy végül is milyen irányba indul el. Hallani arról, hogy napirendre kerül az oktatási rendszerünk továbbfejlesztése. Hadd hívjam fel a figyelmet néhány fogyatékosságra. Egy tanuló életében a pályaválasztás a felnőtté válás folyamatának első, sorsát meghatározó lépése. Milyen elvek szerint történik a pályaválasztás és a pályára irányítás. Ha jól vagyok tájékozódva, a gyakorlat a következő. A jó tanulókat az általános iskolából a gimnáziumba irányítják azzal a céllal, hogy sikeres érettségi után főiskolán vagy egyetemen folytassák tanulmányaikat. Azokat a tanulókat, akik nem érik el a négyes átlagot, általában a szakközépiskolák felé irányítják. Itt a követelmények kisebbek a gimnáziumokénál, de nagyobb, mint a szakmunkásképző intézetekben. És hova kerülnek a többiek? ők lesznek a szakmunkástanulók. Belőlük verbuválódik a jövő szakembergárdája, a holnap munkássága. Ugyanakkor az ipar fejlődése a jövő szakmunkásaitól is 3. október 20-án, csütörtökön 1414 magasabb általános műveltséget, alaposabb szakmai ismereteket igényel. Tisztelt Képviselőtársaim! A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának határozata kiemeli az ipar fontosságát és anyagi lehetőségeinkhez alkalmazkodó fejlesztését. A minőség tekintetében a magasabb színvonalú berendezések és technológiák bővítése várható, és az, hogy növekszik az emberi tényező szerepe. Nem lehet meg modern ipar iparkodó munkás nélkül. Hiába fejlett technika, ha nem párosul magas általános műveltségű és kvalifikált szakemberekkel. Gondolkodó, konstruktívan gondolkodó az újra fogékony, az újat kereső és szakmáikat szerető emberekre van szükségünk. Ebben két tényezőnek van meghatározó szerepe. Először annak, hogy az oktatási és továbbképzési rendszer jobban alkalmazkodjon az iparfejlesztés szakmai követelményeihez. Másodszor annak van kiemelkedő szerepe, hogy a gazdasági gyakorlatban a termelési viszonyok olyan formái és mechanizmusai érvényesüljenek, amelyek megfelelnek a termelőeszközökkel szemben fellépő igényeknek, nem gátolják, hanem segítik a szükségletre irányuló termelést, az anyagi és emberi termelőerők korszerűsítését az intenzív fejlődés szakaszában. Tisztában vagyok azzal, hogy ezek az elvárások egyik napról a másikra nem valósulhatnak meg. Ideje lenne ezeket a folyamatokat meggyorsítani. Ugyanakkor szükséges, hogy valamilyen formában vonzóvá tegyük a progresszív ágazatokban foglalkoztatott dolgozók tevékenységét és körülményeit. Természetesen nem lazításokra, nem könnyítésre gondolok. A jobb, az alkotómunka, a valóban magasabb teljesítmény kapjon nagyobb társadalmi, erkölcsi, de nem utolsósorban fokozottabb anyagi elismerést. Ekkor halad előre a munkásság azonosulása is a párt által meghirdetett céljainkkal. Köszönöm figyelmüket. (Taps.) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Ülésünket 20 percre felfüggesztem. (Szünet: 12.20—12.41. Elnök: Gservenka Ferencné) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Folytatjuk tanácskozásunkat. Nies János képviselőtársunk felszólalása következik. NICS JÁNOS: Az írásos anyag, a miniszter elvtárs expozéja, az ipari bizottság elnökének előadói beszéde az ipar egész területét plasztikusan tárta elénk. E sokszínű palettáról ágazatok, vállalatok eredményes vagy eredménytelen, örömteli vagy gondterhelt munkáira következtethetünk. Megyénk ipari palettája is igen széles, mind az iparágak, mind az öröm és a gond tekintetében. Szén- és bauxitbányászatunk, vasérc- színesfémkohászat, a gépipar nagy közép- és kisüzeme, papíripar és szalmacellulóz-gyártás, alsó- és felsőruházat, bútor- és szövőipar példázza a szocialista ipar fejlesztését megyénk területén, annak helyességét. Ma megyénkben a foglalkoztatottaknak körülbelül 52 százaléka dolgozik e területen, tevékenységüknek az évi megtermelt ipari termék értéke meghaladja a 70 milliárd forintot. Az ipar helyze-