Országgyűlési napló, 1980. II. kötet • 1983. március 24. - 1985. április 19.

Ülésnapok - 1980-22

1411 Az Országgyűlés 22. ülése, központi témája a külgazdasági egyensúly javítása, illetve az ezt szolgáló tevékenység ösztönzése. Kivitelünk jövőre is határt szab a behozatalnak, ezért a szabályozó rendszert úgy változtatjuk, hogy a jelenleginél jobban ösztönözze az exportképes termelést. Még ilyen körülmények között sem törekszünk az export unszolására mindenáron. 1982ben összbehozatalunk 1981-hez képest mintegy három százalékkal csökkent, 1983-ban 1982-höz képest mintegy másfél százalékkal lesz kevesebb előreláthatóan. Ezen belül azonban a konvertibilis elszámolású behozatal e két évben összesen minijegy tíz százalékkal mérséklődött. Kétségtelen, hogy ez a gazdaság számos területén gondokat, helyenként károkat okoz. Ugyanakkor nem egy esetben a behozatal csökkenését hozzák fel az importtól független mulasztások mentségéül. A múlt évi és ez évi tapasztalatok alapján könnyebben kezelhetővé tesszük importrendszerünket, hogy több előrelátást, nagyobb biztonságot nyújtson a termelőknek. Mihelyt eredményesebb munkánk és a remélhetően kedvezőbb külgazdasági körülmények lehetővé teszik — nem biztos, hogy ez 1984-ben bekövetkezik — elsőként a fejlesztő beruházásokhoz szükséges gépek, berendezések, technika behozatalán könnyítünk. A mainál jobb külgazdasági egyensúly elérése elsősorban saját cselekvőképességünkön múlik. Köszönöm figyelmüket. (Taps.) ELNÖK: Szólásra következik Gajdos Ferenc képviselőtársunk. GAJDOS FERENC: Tisztelt Országgyűlés! A miniszter elvtárs országgyűlési beszámolója reális képet adott az ipar jelenlegi helyzetéről, feladatairól. Kiemelte, hogy az ipar, az állami nagyipar gazdasági és társadalmi életünk gerince, fejlődésünket meghatározó tényező volt, és jelenleg is az. A miniszter elvtárs tájékoztatott az ipar jelenlegi és várható gondjairól. Én is ennek szellemében kívánok szólni a háttéripar egyik fontos ágazatáról, a szerszám- és készülékgyártást érintő problémákról. A feldolgozó ipar termelésében, exportjában jelentős mennyiségben szerepelnek a villamos forgógépek, a transzformátorok, a híradásés vákuumtechnikai berendezések, a különböző elektronikai cikkek. Ezeknek a termékeknek az előállítása igen sokféle szerszámot igényel, és nagy keresletet támaszt az ország egyetlen áruszerszámgyártó vállalatával, a Danuviával szemben. Vállalatunk a felmerülő szükségleteknek csak 6—8 százalékát tudja kielégíteni, így bőven van munkája, mégpedig társadalmilag hasznos és értelmes munkája. Csakhogy egyre inkább megfogyatkozik a szakembergárda. A hatodik ötéves terv végére várt létszámcsökkenésen már most túl vagyunk. Tudomásom szerint másutt is ez a helyzet, és további csökkenéssel kell számolnunk. A gépek egy része még az egyműszakos munkarendben is áll, mert nincs ki üzemeltesse. Ilyen körülmények között szó sem lehet két- vagy háromműszakos kihasználtságról. Lesújtó látványt nyújt a délutáni műszak, amikor csak néhány ember dolgozik a műhelyben. Ilyenkor az jut az eszembe, vajon nem kár-e a világításért. 83. október 20-án, csütörtökön 1412 Ha keressük a szükségesnél nagyobb munkaerőmozgás okait, meglepő tényekre bukkanunk. A kilépések okai között csupán a harmadik helyen áll a magasabb jövedelem lehetősége. A távozásokat mindenekelőtt az intenzív , munkavégzés váltja ki. A fokozatosan javuló munkafegyelem, a munkaidő teljesebb kihasználása, a differenciált bérezési forma, a valós teljesítmények díjazása, a mennyiségi és minőségi munkavégzés követelménye, íme ezek a nagyobb hatékonyságot szolgáló lépések sok embert késztetnek olyan munkahelyekre, ahol a kötöttségek közel sem azonosak az elmondottakkal. Felmerül a kérdés, mikor jut el az állami ipar azok közé a feltótelek közé, ahol a különben azonos értékesítési lehetőségek esetén a hatékonyabb termelőerők nem kerülhetnek viszonylagos hátrányba. Tisztelt Országgyűlés! Sokszor hangzik el mostanában a felszólítás: a vállalatok szabaduljanak meg régi, de még használható termelő berendezéseiktől, gépeiktől, hogy az ott felszabaduló munkaerőt több műszakban, korszerű berendezéseken, nagyobb értékű gépeken foglalkoztassák. Ez igaz elv, és nagyszerű ajánlat. Van azonban ennek egy bökkenője is. Ha valamely más munkahely van olyan szerencsés, hogy egy régi, de még használható gépet megvásárol, majd üzembe állít, hamarosan jelentkezik — természetesen nem hivatalosan — a gép kezelőjéért is. Sajnos, az esetek nagy többségében sikerrel. Az ilyen esetekben a legmeggyőzőbb érv a magasabb jövedelem, a kötetlen munkaidő, az alacsonyabb mennyiségi és minőségi követelmények. Ezek a csábító tényezők. Nagyon nehéz ezeknek ellenállni, s nem ritkán 10—20 éves munkaviszonyt adnak fel érte. Tudjuk azt, hogy a társadalomnak egy munkahely változtatása mennyi anyagi veszteséggel jár. A veszteség pedig egészen végzetes lehet, amit a minőségi munka, a szakmunka devalválódása okoz. Erre elmondok egy példát, önállósította magát vállalatunk egyik jó szerszámkészítője. Eddig nagyértókű, magas műszaki színvonalú villamos forgógépek álló- és forgó részének kivágó szerszámán dolgozott. Most munkaeszközei, munkakörülményei lényegesen kezdetlegesebbek. Egyszerűbb, kisebb értékű szerszámok gyártására rendezkedett be. Teheti, hiszen a túlkereslet folytán erre is van igény, s mondanom sem kell, hogy a mostani jövedelme két-háromszorosa annak, amit vállalatunknál kereshetett. Oka ennek a központi bérszabályozás, és a nagyvállalati fejletlen érdekeltségi rendszer. Kérem, ne higgyjék azt, hogy egy különleges esettel állunk szemben, a példa tipikus és jelzi az ólálkodó veszélyt. Ha arra gondolunk, hogy a szerszámkészítők és a szerszámgyártásban dolgozó szakemberek szakmai színvonala magasabb a gépipar átlagánál, mivel a gyártás folyamatában résztvevő forgácsolási műveletek széles körét ismerik, így a legjobban mobilizálhatóak, érthető az irántuk megnyilvánuló túlkereslet. Tudom, hogy a fizikai dolgozók létszámának csökkenése a fejlődés történelmi velejárója, de a fejlődést vissza is vetheti, ha a csökkenés túlzott mértékű és szakmailag aránytalan. Esetünkben a hatékonyabb technika és a fajlagosan olcsóbb termelőberendezések mellől éppen a 19