Országgyűlési napló, 1980. II. kötet • 1983. március 24. - 1985. április 19.

Ülésnapok - 1980-22

1409 Az Országgyűlés 22. ülése, 1983. október 20-án, csütörtökön 1410 dern technika, máskor valamilyen importcikk hiányát, a szabályozórendszer nem kellően ösztönző hatását okolják. Ez sokszor igaz is. Tapasztalataink és a végzett konkrét vizsgálatok eredménye szerint viszont gyakran olyan mulasztásokról van szó, amelyekre az előbb említettek nem szolgálhatnak mentségül. Egyik, külpiacokon is eredményes Heves megyei gyárunk igazgatójától hallottam az alábbi esetet. Igényes japán látogatója látva a géppark vegyes életkorát, gratulált a kiváló termékekért, csak azt nem értette, hogy ezekkel a gépekkel hogyan tudják ezt a minőséget előállítani. Ebben a gyárban a használható gépeket megfelelően karbantartják, kihasználják, az üzemben rend és tisztaság, munkafegyelem van. Kiváló minőségű pneumatikus szerszámokat és kompresszorokat gyártanak. E példa nem az elavultat akarja igazolni, vagy dicsérni, hanem a céltudatos, becsületes munkát. A megígért és vállalt minőség teljesítésének szerepe a mai kiélezett kínálati versenyben erősen megnőtt. A vevők könnyebben válogatnak és utasítanak visza tételeket, vagy igényelnek olyan minőségi jóváírást, — indokolt esetben — amely gazdaságtalanná teheti az egész szállítmányt. Tisztelt Országgyűlés! A kormánynak — ezen belül a Külkereskedelmi Minisztériumnak — egyik fontos feladata és tevékenysége, hogy megfelelő külgazdasági politikával és államközi kapcsolatokkal, egyezményekkel minél jobb feltételeket teremtsen exporttermékeink számára. Ennek a tevékenységnek részét képezik az államközi, kereskedelmi és műszaki-tudományos együttműködési megállapodások, a kivitelt elősegítő importpolitika, kooperációs egyezmények, a piacra jutást megkönnyítő, konkrét, az árura, vagy árucsoportra vonatkozó megállapodások, a piaci szervezet fejlesztésének irányítása és egyebek. Mind a kormányzati, mind a vállalati munkában számolnunk kell azzal, hogy ma már valamennyi főpiacon általánosítható, azonos vagy hasonló követelmények érvényesülnek áruinkkal szemben. Elavult nézet például, hogy a szocialista viszonylatok nem igényelnek alapos, körültekintő piaci munkát. Ma már ott sem garancia a bentmaradásra pusztán az a tény, hogy évtizedek óta jelen vagyunk termékünkkel. Pozícióinkat folyamatos munkával, jó minőségű árukkal, a vevő megfelelő kiszolgálásával kell biztosítanunk. A szocialista piacok igényessége is erőteljesen nő. Következetesen, átgondoltan kell alakítanunk a forgalom szerkezetét ebben a viszonylatban is. Mindez érvényes a fejlett tőkés piacok tekintetében is, de ezen túlmenően, ott szívós, találékony küzdelmet kell folytatnunk a protekcionizmus, nemegyszer a nyílt diszkrimináció ellen, a felmerülő vámakadályok és mennyiségi korlátozások csökkentéséért vagy megszüntetéséért, vagyis az egyenlő versenyfeltételek létrehozásáért. A fejlődő országokban helyzetünket még az is bonyolítja, hogy különböző gazdasági és politikai események hatására több, ezelőtt két-három évvel még virágzó piacunk fizetőképessége megingott, szépen fejlődő üzleti tevékenységünk emiatt megtorpant, visszaesett és nemegyszer gondot okoz exportunk ellenértékének biztosítása. A céltudatos gazdasági diplomácia, államközi munka és a vállalati tevékenység megfelelő irányítása és ösztönzése ma még fontosabb, mint az elmúlt években bármikor. Kedves Elvtársak! Ma már több mint 200 vállalatnak van külkereskedelmi jogosultsága, több százra tehető a párhuzamos és az eseti külkereskedelmi jog. A rubel- és a konvertibilis elszámolású gépipari export több mint 50 százalékát az önálló jogosítvánnyal rendelkező termelővállalatok bonyolítják le. Az iparvállalatok és szakkülkereskedelmi vállalatok együttműködésében minőségi változások következtek be. A korábban jellemző bizományosi kapcsolatok helyett ma már a közös kockázatviselésen alapuló társasági kapcsolatok váltak jellemzővé. Igaz, hogy a külkereskedelmi vállalatok, részben szűkös pénzeszközeik miatt, részben — sok esetben a vállalkozó kedv hiánya miatt — ma még az üzleti kockázatnak kisebb hányadát tudják vállalni. Azon dolgozunk, hogy a szakosított külkereskedelmi vállalatok is valódi vállalkozó vállalatokká fejlődjenek. Ehhez megfelelő eszközökhöz is kell juttatnunk őket. Javul a kölcsönös információáramlás is. Ujabb lépések történtek a termelés és értékesítés integrálódása terén például a gyógyszeriparban; a Hungarotex és 12 konfekcióipari vállalat közös vállalatot hozott létre termékeik értékesítésére. Ugyancsak ez a vállalat kötőipari vállalatokkal együttműködve leányvállalatot hozott létre korszerű termékek külkereskedelmi forgalmazására. Néhány öntevékeny külkereskedelmi vállalat biztató eredményeket ért el a fővállalkozói tevékenység kezdeményezésében, szervezésében. Ma már a legtöbb külkereskedelmi vállalat keresi a kisvolumenű cikkek exportjának beillesztését tevékenységébe. Az eredmények még nem látványosak, de biztató jelnek tekinthetjük, hogy az úgynevezett kistételekből 1983 első félévében több mint 200 millió dollárt exportáltunk, közel ugyanannyit, mint az egész előző évben. Foglalkozunk — nálunk még új típusú — úgynevezett kereskedőházak létrehozásának gondolatával, amelyek a feladatra alkalmas műszaki, kereskedelmi apparátussal, megfelelő anyagi eszközökkel rendelkeznének és a külkereskedelem oldaláról közvetlen vállalkozói ráhatást gyakorolnának a termelésre, erőteljesen integrálnák a termelési, értékesítési és beszerzési tevékenységet. Az elmondott változások jelentősek, de lassan alakul ki a hatékonyabb piaci tevékenység. Nincs megfelelő hagyományunk, tehát magunknak kell kitaposni, kitapasztalni az új utakat. Évente több tízezer ipari szakemberünk fordul meg a nagyvilágban, és ez ma is igaz, még a csökkentett utazási keretek mellett is. Látják, tudják, mik az igények. Alapvető érdekünk, hogy tapasztalataikból minél többet hasznosíthassunk itthon. Az is nyilvánvaló, hogy semmilyen szervezeti változás nem pótolja a jó termelő munkát, csak megfelelő terméket lehet jól eladni. Ez természetesen senkinek nem ad haladékot, hogy jobb termékre várva ne tegyen meg mindent a meglevő értékesítéséért. Elismerést érdemel a termelők és a külkereskedők többnyire jó, helyenként javuló együttműködése, de a külkereskedelemnek — szakosítottaknak és jogosítottaknak is — sokkal jobban kell dolgozniok, mint eddig. Tisztelt képviselőtársak! A jövő évi népgazdasági terv és a szabályozórendszer kialakításának