Országgyűlési napló, 1980. II. kötet • 1983. március 24. - 1985. április 19.

Ülésnapok - 1980-22

1407 Az Országgyűlés 22. ülése, 1983. október 20-án, csütörtökön 1408 tesen megnövekedett sertésállomány sajnos, nem eredményezte a többletnyersbőrt, sőt, a már elért mennyiség beszerzése is komoly gondot jelent. Mindenesetre a sertésállomány és az évi vágási számok alapján a nyersbőrlefejtés fokozása elvileg lehetséges. Meg lehetne teremteni a belföldi cipő- és bőrruházati ellátás egy részének hazai alapanyag-feltételeit. Véleményem szerint ez 2—3 ezer tonna többletet is jelentene. Mi gyötörjük egymást, a bőripar és a húsipar, hogy a húsipar mennyit és milyen áron fejtsen. Nyilvánvalóan szót kell értenünk egymással, és olyan közös érdekeltségi rendszer megteremtése szükséges kettőnk között, amely többletnyúzásra ösztönözheti a húsipart. Persze, nagyon jó lenne, ha olyan információt kapnánk — mármint a bőr- és a húsipar —, hogy vajon népgazdasági szinten a sertésbőr sokkal inkább élelmiszeripari feldolgozásra szükséges-e, ott gazdaságosabb, ott kifizetődőbb az ellátás, ott inkább szükséges, mint a bőriparban, mert akkor elkerülhető lenne, hogy évekig ámítsuk, hitegessük magunkat, hogy hazai vonatkozásban több alapanyagot kaphatunk. Tisztelt Országgyűlés! Még egy témát szerettem volna elmondani, de mivel Gorjanc Ignác képviselőtársam elmondta, erre a témára nem térek vissza. Tudom, hogy az ipartól, benne a bőripartól nagyobb teljesítményt, még hatékonyabb gazdálkodást várnak el, ami az előrelépéshez feltétlenül szükséges. Ehhez azonban olyan környezet, körülmény és gazdasági szabályozás szükséges, amely valóban biztosítja, hogy a vállalatok érdekeltek legyenek abban, hogy folyamatosan maximális teljesítményt nyújtsanak. Az ipari miniszter elvtárs beszámolóját elfogadom. (Taps.) ELNÖK: Veress Péter külkereskedelmi miniszter elvtárs felszólalása következik. VERESS PÉTER: Tisztelt Országgyűlés! Iparunknak évtizedek óta meghatározó szerepe van kivitelünk és behozatalunk arányának alakulásában. Felszólalásom a külgazdaság szemüvegével nézve olyan kérdéseket is érint, amelyekről Méhes elvtárs már szólt. Az elmúlt évtizedben számos ipari termékünk megerősítette pozícióját mind a rubel-, mind a nem rubel-piacokon. Az iparágak közül a legnagyobb arányt képviselő gépipar például évek óta rubelkivitelünk több mint 40 százalékát adja, nem rubel-viszonylatokban pedig az 1970. évi 8,5 százalékos részesedésről 1982-ben csaknem 20 százalékra nőtt kivitele. Bár minden kiragadott példa önkényes lehet, számos kiemelkedő termékünk közül is említést érdemelnek a hátsó futóművek, gyógyászati készülékek és röntgenfölszerelések, vizsgáló- és kezelőberendezések, fényforrások, fényforrásgyártó gépek, erősáramú berendezések, villamosvezeték-kábelek, autóbuszok, hűtőszekrényeink, mert ezek számos piacon megvetették lábukat. Ugyanakkor különböző okokból stagnál vagy visszaesik a kohászati termékek, bútoripari termékek, pamutszövetek, konténerek kivitele konvertibilis piacokra. 1975 és 1982 között csökkent az ipar aránya az összes exportban, nőtt viszont súlya az importban, főként a nem rubel elszámolású behozatalban. Az ipari termékek külkereskedelmi forgalmában a rubel- és nem rubel-viszonylatban egyaránt növekedett a vegyipar és a gépipar részesedése, míg más ágazatoké, így a különösen kedvezőtlen piaci helyzettel küszködő kohászaté és könnyűiparé csökkent. Valamennyi főágazatban vannak olyan vállalatok, gyártási ágak, amelyek a versenyben helytállnak, képesek alkalmazkodni a piac gyorsan változó igényeihez, sőt, folyamatos megújulással termékeiknek új piacokat is találnak. Sokan azonban nem tudnak lépést tartani a külpiaci verseny feltételeivel, erre mai szabályozóink még nem is kényszerítik őket eléggé. Az ipari kivitelben nőtt az igényesebb piacokon is eladható, magasabb feldolgozottságú termékek aránya, ami örvendetes. A kivitel szerkezetének változása azonban egészében véve lassúbb, mint ahogyan a világpiaci mozgások igényelnék. Tisztelt Képviselő Elvtársak! Az egyensúlyi helyzet javításában nagy feladat hárul az iparra. Mindenekelőtt a nem rubel elszámolású kivitel folyamatos növelése, az import lehető legtakarékosabb felhasználása mellett, rubel elszámolású viszonylatban a vállalt exportkötelezettségek pontos teljesítése. Az importban ugyanakkor minden olyan lehetőséget meg kell ragadni, amire a hazai ellátásnak, az exportra termelésnek szüksége van. A világpiacon bekövetkezett események hagyományos exportszerkezetünket leértékelték, és az egyensúlyi követelményeknek csak úgy tehetünk eleget, ha gyorsabban tudunk változtatni. Erről is szólt Méhes elvtárs. Ennek érdekében a licenc- és eljárásvásárlásokban rejlő lehetőségekkel bátrabban kell élnünk. Tisztelt Országgyűlés! Manapság a versenyképesség fogalmát gyakran együtt emlegetjük a fejlett technikával, a korszerűséggel. Kétségtelen, hogy különböző berendezéseknél, gépeknél, műszereknél, vegyszereknél az új találmányok, hatékony megoldások meghatározzák a termék értékét és piaci rangját. Szerencsére egyre több korszerű magyar készítmény válik ismertté a külpiacokon. Fejlettségünk mai színvonalán kivitelünk zömét mégsem ezek a cikkek képezik, hanem a jórészt hagyományos termékek, amelyeknél elsőrendű követelmény, hogy megfeleljenek annak, amiben az eladó és vevő megállapodott. A gép megbízhatóan nyújtsa a műszaki adataiban közölt teljesítményt, a konfekció, a bútor feleljen meg a vállalt minőségnek, a hengerelt áru méretei az előírt szabványoknak ós így tovább. E téren a számunkra elviselhetőnél több hiba, fogyatékosság fordul elő termelő és exporttevékenységünkben. Csak néhány kiragadott példa 1983 első félévében előfordult esetek közül. A vevők nem egyszer kifogásolták különböző hengerelt áruk eltérését a mérettől, rozsdásodást, csöveknél hibás hegesztést, fóliák rossz tekercselése, csomagolása, gyógyszereknél szennyeződés, elszíneződés, konfekciónál méreteltérés, alapanyag-, vasalási és varrási hibák, nem a mintánakjmegfelelő bútor, nagyértékű szerszámgép hibás vezérlő- és hajtóberendezése és hasonlók okoztak gondot és súlyos károkat. Gyakran ismétlődnek a kifogások a nem megfelelő csomagolás miatt is. Olykor a mo-