Országgyűlési napló, 1980. II. kötet • 1983. március 24. - 1985. április 19.
Ülésnapok - 1980-22
1393 Az Országgyűlés 22. ülése, 1983. október 20-án, csütörtökön 1394 és a szocialista országokból vásárolt villamosenergia-többletnek is. Ez évben pedig a nukleáris energia belépése javítja tovább az energiaszerkezetünket. A jövőben még tovább kívánjuk csökkenteni a villamosenergia-termelésben a kőolaj felhasználás arányát, hogy abból minél többet jobban hasznosítva magasabb értékként feldolgozhassunk. Természetesen a villamosenergia-ellátás kiegyensúlyozottságáról, mint ahogy eddig, a jövőben is gondoskodnunk kell. A konverteres acélgyártás a kohászatban hozott szerkezeti átalakulást. A jobb minőségű és nagyobb szilárdságú anyagok, korszerűbb ötvözetek arányát kívánjuk a jövőben növelni, hogy elősegítsük az anyag- és energiatakarékosabb technológiai eljárások elterjedését. Egyik legnagyobb szerkezeti gondja az iparnak, de azt hiszem, az egész gazdaságnak, hogy nagy az elmaradásunk az elektronika alkalmazásában. Ezt az alkatrészek és részegységek gyártásának növelésével kívánjuk enyhíteni, amelyre 1981 végén központi fejlesztési programot fogadott el kormányunk. A feldolgozóipari ágazatokban a szerkezeti átalakulás jól mérhető a termékváltással. Ebben sajnos még lassú az előrehaladás. A gépiparban az új termékek aránya 1981-ben 4,7 százalék, 1982-ben mindössze 4 százalék volt. A könnyűiparban is hasonló a tendencia. Az új termékek aránya az 1981. évi 3,1 százalékról 1982-ben 2,9 százalékra csökkent. A termékek átlagos életkora magas, a gépiparban meghaladja a tíz évet, a könnyűiparban a 11 évet. Persze ezek átlagadatok, vannak a piaci igényekhez gyorsabban és lassabban alkalmazkodó vállalatok, de összességében a korszerű termékek aránya még mindig kicsi ahhoz, hogy átütő piaci sikereket tudjunk elérni. A szerkezetváltás egyik alapvető feltótele a műszaki fejlesztés. Műszaki fejlesztésre a VI. ötéves tervidőszak eddig eltelt éveiben közel 30 milliárd forintot költött az ipar. A műszaki fejlesztés távlati céljait országos kutatási programokban határoztuk meg, s azok megvalósulását központi forrásokból is támogatjuk. Bár a műszaki fejlesztés nagy része vállalati keretek között folyik, vállalati pénzből, jórészt saját fejlesztő részlegekben történik, a kutatások egy része nem eléggé gyakorlatias formában, nem elég gyakorlatias témákkal foglalkozik és a kutatási eredmények lassan hasznosulnak. Beruházásokra az ipar a VI. ötéves terv eddig eltelt három évében, tehát ez év végéig összesen 178 milliárd forintot költ, ami megfelel a középtávú terv időarányos előirányzatának. A legkiemelkedőbb ipari beruházás a Paksi Atomerőmű. Erre eddig hét óv alatt 37 milliárd forintot fordítottunk. A szovjet technológiával és műszaki irányítással, Csehszlovákiában gyártott részegységekkel, főleg magyar, de időnként lengyel szakmunkásokkal épülő Paksi Atomerőmű l-es blokkja már áramot ad, jelnleg az összes villamosenergiatermelésünk mintegy 8 százalékát. örömmel mondom itt el — és büszkén, — hogy külföldi szakemberek nagy elismeréssel nyilatkoztak az eddig megvalósult szakasz minőségéről, műszaki jellemzőiről, a kivitelezés megbízhatóságáról, a beruházásban résztvevő szakembereink szakmai felkészültségéről, tudásáról, alaposságáról. Az iparban jelenleg 12 állami nagyberuházás van folyamatban. Ezek nagy része a bányászat, az energetika-, a kitermelő és az alapanyagipar kapacitását fogja növelni. Két feldolgozóipari beruházás van közöttük ; a székesfehérvári könnyűfémmű félgyártmány-fejlesztése és a szolnoki papírgyár rekonstrukciója. Még mindig nem tudtunk eltérni az ipar beruházási szerkezetében attól az aránytól, ami régóta jellemzi a beruházási politikát: sokat kell fordítanunk az energetikára és az alapanyag-ágazatokra és így kevés pénz marad, kevés pénzünk jut a feldolgozóiparra. Az ipar, különösen a feldolgozóipar előtt álló feladatok e téren változást kívánnak. A jövőben elsősorban gyorsan megvalósítható intenzív, főleg gépcserékkel együttjáró kisebb, korszerűsítő beruházásokat kell megvalósítani, amelyeknek a megtérülési időtartama is rövidebb. A korlátozott lehetőségek arra kényszerítenek bennünket, hogy csak a hatékony területeket fejlesszük. A nem gazdaságos tevékenységeket pedig — ha az jó vezetés mellett sem tehető viszonylag gyorsan, kis befektetéssel gazdaságossá — meg kell szüntetnünk. Ez esetenként vállalatok átszervezését, felszámolását is jelenti, mert nem nézhetjük tétlenül azt a tevékenységet, amelyik nem növeszti, hanem fogyasztja a nemzeti jövedelmet. Egyébként már ma sem nézzük ezt a folyamatot tétlenül, tulajdonképpen ezen az úton haladunk. A minőségi változásokra utal az egységnyi termelésre jutó anyag — különösen az importany âgés az energiafelhasználás csökkenése. Az iparban 1982-ben egységnyi terméket 2 százalékkal kevesebb anyag és 7 százalókkal kevesebb energia felhasználásával állítottak elő, mint két évvel korábban. Ebben szerepet játszik, hogy az anyag- és energiaigényes ágazatok — kohászat, alumíniumipar — termelése ezekben az években visszaesett, de jelentős szerepe van a kormány által elfogadott anyaggazdálkodási és hulladékhasznosítási program megvalósítása kezdeti eredményeinek, az anyagtakarékosabb technológiai eljárások terjedésének is. Tudjuk, hogy ezek valóban csak kezdeti eredmények, hiszen nálunk 20—25 százalékkal több anyagot — ez közismert —• és 30 százalékkal több energiát használnak fel egységnyi hozzáadott értékhez, mint azok az országok, amelyekkel versenyben vagyunk a külföldi piacbkon. Sok a selejt, túlsúlyosak a termékek, korszerűtlenek a szabványok és a minőségi előírások. Mindezek megváltoztatása szükséges ahhoz, hogy az anyagfelhasználás nemzetközi összehasonlításban is elfogadható mértékű legyen. Lényegesen nőtt az ipar hozzájárulása a konvertibilis egyenleg javulásához azáltal is, hogy a növekvő ipari termeléshez az elmúlt évben 7 százalékkal, ez évben pedig 5 százalékkal kevesebb importanyagot használtunk fel, tehát a termelés egységére egyre kevesebb importanyag jutott. Az iparban felhasznált import értéke az ipari exportot meghaladja. De különösen fontosak és figyelemre méltóak ezek az arányok számunkra azért, mert 1981ben még mintegy 680 millió dollárral haladta meg, ez 1982-ben 465 millióra csökkent, ez évben pedig várhatóan már csak 100-130 millió dollár lesz a különbség. A behozatal nagyarányú csökkenése kedvezően hat az egyenlegre, de a vállalatoknak nem könnyű,
