Országgyűlési napló, 1980. II. kötet • 1983. március 24. - 1985. április 19.

Ülésnapok - 1980-22

1391 Az Országgyűlés 22. ülése, 1983. október 20-án, csütörtökön 1392 A népgazdaság összes exportjának csaknem háromnegyede ipari termék. A szocialista országokba és a fejlődő országokba eladott áruknak mintegy négyötödét, a fejlett tőkés országokba kerülő termékeknek majdnem kétharmadát az ipar szállítja. A magyar ipar külkereskedelmének több, mint felét a KGST-országokkal — ennek kétharmadát legnanagyobb partnerünkkel, a Szovjetunióval — bonyolítja le. A KGST-országokkal folytatott külkereskedelmi forgalom nagy

: részét termelési-szakosítási együttműködések és egyezmények alapozzák meg. A szakosítás legkiemelkedőbb példája a petrolkémiai, a timföld-alumínium, a gyógyszeripari, az agrokémiai, a járműipari egyezmények. Továbbra is lehetőséget látunk arra, hogy bővítsük a KGSTtagállamokkal a közvetlen együttműködési formákat és feltárjuk a forgalombővítés, a közös fejlesztések és közös vállalkozások új lehetőségeit. A tőkés országok közül legnagyobb partnereink a Német Szövetségi Köztársaság, Ausztria, Olaszország, de jelentős mennyiségben ^vásárolnak magyar ipari termékeket az Egyesült Államok és Franciaország vállalatai is. Egyes termékeink még a nagyon nehéz piaci viszonyok között is elismerést aratnak külföldön, így például bőr- és kötött kesztyűket, műbőr termékeket Nyugat-Európába, műtrágyát, növényvédőszert, szerszámgépeket és megmunkáló központokat az USA-ba szállítunk, orvosi műszereinket 60 országban használják. Baromfifeldolgozó vonalakat, vágóhidakat, takarmánykeverő üzemeket Közel- és Távol-Keleten adunk el. Néhány termékünkkel, például autóbusszal, csávázógéppel, nagynyomású gumitömlőkkel, egyes gyógyszereinkkel a világkereskedelem első tíz szállítója között foglalunk helyet. Jelentős eredmény, hogy egyes külföldi cégek által gyártott világmárkákhoz magyar alkatrészeket használnak, mint például a Rába hátsóhídjait többek között amerikai, az Egyesült Izzó gépkocsilámpáit japán cégek építik be. A Einomszerelvénygyár hűtőkompresszorait dán és olasz hűtőgépekbe, pneumatikus automatika elemeit svéd és nyugatnémet berendezésekbe szerelik be. A Diósgyőri Gépgyár vasúti kerékpárjai futnak a világ több vasútvonalán; magyar zománcozott autoklávokat épít be sok európai vegyi üzem. Nyugatnémet vállalatok magyar adaptereket használnak gabona- és silókombájnokba, komplett hajtási rendszereket a forgóboronákba. Kooperációs exportszerződéseink vannak az ismert Triumph, Adidas, Levi's cégekkel és ez a sor még hosszan folytatható is lenne. Sok találmányunkat tudjuk jó áron értékesíteni. Sok országban szabadalmaztattuk például a dízelmotor kombinált feltöltési eljárást, a turbógenerátorok hidrohűtési rendszerét és a forgórész tekercselési eljárást, szellőzőberendezésekhez a lapátgyártás technológiáját, a Medicor mesterséges lélegeztetőjének gyártási eljárását, több eredeti hazai fejlesztésű gyógyszerünk gyártási eljárását. Ezek jelentősen növelik hírnevünket a világban, ahogyan itthon devizabevételünket is. Meg kell azonban azt is mondani: még többet tudnánk eladni, ha minden vállalatunk rugalmasan haladna a műszaki fejlődés nemzetközi áramlataival, még több termékünk lenne versenyképes, ha termékeink minősége kifogástalan lenne. Ez ma még sajnos nincs így. Egyes vállalatok lassan alkalmazkodnak a piaci igények változásaihoz, termékeik nem korszerűek és ezért nem vagy nem jó áron veszik azokat. Úgy érezzük azonban, hogy erősödik már az új szemlélet az iparban. A vállalatok jó része egyre inkább érzi a piac nyomását és tisztában van azzal: létérdeke, hogy termékei versenyképesek legyenek. Tudja, hogy ehhez a műszaki és gazdasági gondolkodás egységére van szükség. Nem elég, ha a termék korszerű, magas műszaki színvonalú, hanem emellett gazdaságosan kell gyártani és jól kell eladni. Az ipar termékeinek zömét belföldön értékesíti. Ennek volumene is nőtt az elmúlt három évben, összesen 4—5 százalékkal. A hazai üzletekben vásárolható ipari termékek túlnyomó többségét a magyar ipar gyártja, és csak egyötöde származik külföldről. Ez nemzetközi összehasonlításban rendkívül alacsony arány, és azt jelzi, hogy a magyar iparnak igen nagyok a feladatai a hazai szükségletek kielégítésében. Az üzleteinkben kapható magyar ipari áruk minősége és választéka sokat javult az elmúlt években. A termékek jó részében azonban még mindig az „eladók piaca" érvényesül a „vevők piaca" helyett. Vannak áruk, amelyekből keveset lehet kapni, s vannak időszakok, amikor egy-egy áruhoz nem juthat hozzá a fogyasztó. Ezt tudjuk, és feladatunk, kötelességünk, hogy ezeket a hiányokat megszüntessük. Az ipari szolgáltatások a fogyasztásnak csak néhány százalékát jelentik, de a lakosság ellátásának és közérzetének mégis lényeges elemei. Örvendetes, hogy javító-karbantartó, szerelő munkát végzőket jobban találni mostanában, mert a szövetkezetek és vállalatok jó része megerősítette szolgáltató részlegeit és gyarapodott az ezzel foglalkozó kisiparosok és kisvállalatok száma is. A mezőgazdaság igen jelentős vevője az ipari termékeknek. Szállítunk műtrágyát, növényvédő szert, gépeket, műanyag- és gumitermékeket. Az elmúlt években sokszor panaszkodtak alkatrészhiányról. Ebben az évben már kevesebb gond volt az alkatrészekkel. Az Ikarus autóbuszait, a GanzMÁVAG vonatait, a Csepel Autógyár tehergépkocsijait egyre korszerűbb formában és jobb minőségben adjuk el itthon a közlekedési vállalatoknak és nemzetközileg is. A hazai piacon néhány termék kivételével nincs kiélezett versenyhelyzet. Ez árt az iparnak. Versenyhelyzetet ugyanis szimulálni nem lehet. A devizaszűkösség miatt a magyar ipar nem kevés olyan terméket is gyárt, amit külföldről olcsóbban lehetne beszerezni. Például a külföldön vásárolt gépek javításához gyakran a magyar ipartól várják, s a magyar iparnak kell az alkatrészellátást biztosítani. Ezt a gyakorlatot az egészséges versenynek kell mihamarabb felváltania belföldön is, mert ez az áruk minőségének, választékának, s a termelés gazdaságosságának további javulását fogja eredményezni. Tisztelt Képviselőtársak! A minőségi változásokat a szerkezeti átalakulások is jelzik. Ezek között elsőnek az energiaforrásokban bekövetkező változásokat emelném ki. Közismert, hogy 1982-ben kétmillió tonna kőolajjal kevesebbet használtunk fel, mint 1978-ban. így a kőolaj részaránya az energiaellátásban 41 százalékról 33 százalékra csökkent. Ebben szerepe van az orenburgi földgázimportnak