Országgyűlési napló, 1980. II. kötet • 1983. március 24. - 1985. április 19.

Ülésnapok - 1980-21

1379 Az Országgyűlés 21. ülése, 1983. június 24-én, pénteken 1380 nyok kifogásolhatók, nem kerülheti el a figyelmünket. Megkezdtük az összes ilyen kisvállalkozás adóellenőrzését. Ezt nagyon következetesen kívánjuk végrehajtani, s ha ennek nyomán, vagy más tapasztalatok alapján úgy látjuk, hogy valami változtatás szükséges, amely akár ösztönző, akár indokolt korlátozó jellegű, úgy vélem, nem zárkózhatunk el módosítások elől sem. Tisztelt Országgyűlés! Az állami költségvetés kiadásainak körülbelül 30 százalékát a költségvetési szervek, intézmények kiadásai teszik ki. E kiadások 163 milliárd forintra rúgnak. Ezeket a kiadásokat tavaly túlteljesítettük, az előirányzottnál valamivel magasabbak lettek. Ez a többlet véleményem szerint nem gondatlanság, hanyagság, vagy pazarlás jele. Az intézmények egyre nagyobb része gondosabb, takarékosabb gazdálkodást folytat, mint korábban. Sikerült évközi megtakarításokat elérni, amelyek közül azokat a pénzeket, amelyek központi intézkedésre jöttek létre, a költségvetés javára elvontuk, azokat a pénzeket, amelyeket saját maguk jobb gazdálkodásukkal takarítottak meg, az intézmények alapvető funkciójuk jobb ellátására fordíthatták. Az intézmények kiadásainak növeléséhez hozzájárulhatott az, hogy nagyobb figyelmet fordítottak bevételeik növelésére, szolgáltatásaikat szélesítették. így végül is sikerült elérni, hogy az intézmények fenntartásához adott központi támogatás 2,6 milliárddal kevesebb volt az előirányzottnál, miközben tevékenységük — mint említettem — a tervezettnél szélesebb volt. Eredménynek tekinthetjük, hogy egészségügyi és szociális célokra 8,7 százalékkal fordítottunk többet, mint 1981-ben, és ez valamivel magasabb, mint amit terveztünk. Ugyanígy kulturális, oktatási, sportcélokra 7,9 százalókkal fordítottunk többet, mint az előző évben. Ez is valamivel magasabb a tervezettnél, és növekedés ezen belül minden alágazatnál van: az oktatásban, a kultúrában, a sport, a tudomány területén, minden területen, ha különböző mértékben is. Tisztelt Országgyűlés! Már elhangzott többször, hogy ebben az ötéves tervben az életkörülmények javítására három társadalmi-gazdasági programot helyezünk munkánk középpontjába: az -egészségügyi ellátás, az általános iskolák fejlesztése, s a lakásépítés. Ezeknek a végrehajtásában oroszlánrészük van a tanácsoknak. Az általános iskolák fejlesztésére a tanácsok 1982-ben a tervezettnél 200 millióval többet fordítottak, összesen 3,8 milliárd forint beruházást hajtottak végre, és mint itt Lázár elvtárs, Faluvégi elvtárs is említette, e program megfelelően folyik. Terven felüli fejlesztés is van, például a fővárosban, Borsod, Szabolcs és Pest megyében. Lakásépítésre a tanácsok 11,7 milliárd forintot fordítottak — ez megegyezik az előirányzottal —, s célcsoportos és egyéb állami lakásként 19 ezer lakást építettek fel. Az egészségügyi feladatok közül kórházfejlesztésre fordítjuk a legtöbbet. Erre 1,7 milliárd forint jutott. Sajnos, ez kevesebb, mint a terv: több százmillió forinttal. Nem pénzhiány itt az elmaradás oka, hanem a kivitelezésben még mindig tapasztalható nehézségek. Több képviselő elvtárs említette itt a rekonstrukció, a felújítási munka fontosságát. Ez a terület nagy lendületet kapott tavaly. Harminc százalékkal többet fordítottak felújításra a tanácsok, mint korábban, és meg kell vallani, hogy ezt a sok pénzt nem mind központilag bocsátottuk a rendelkezésükre, hanem saját bevételeik bővítésével saját maguk terven felül felújítási munkákat helyeztek figyelmük középpontjába. Tisztelt Országgyűlés! E sok, a költségvetési célok teljesítését mutató adat mellett meg kell jegyeznem, hogy rendkívül sok tennivalónk van a költségvetési munkában. Lehet, hogy most egyesek úgy gondolják, hogy ez egy ilyen kötelező fordulat, vagy szólam, nagyon sajnálatos lenne, ha ezt valaki így értené. A belső meggyőződésünk diktálja azt, hogy tartozunk a népnek azzal, hogy alapvető gondjait megoldjuk, és ez kötelez arra, hogy megszüntessük az ésszerűtlen kiadásokat, a nyüvánvak} pazarlást, a szűkebb érdeknek a közérdek elé helyezését, a presztízs-költekezést, és ehhez lankadatlanul keressük a társadalmilag hatékonyabb módszereket, az állami elkötelezettségek jobb teljesítéséhez. Ebben minden költségvetési intézménynek, szervnek van feladata és ezt tartjuk szem előtt akkor, amikor az intézményi gazdálkodásban az érdekeltséget a korábbihoz képest jobban előtérbe helyezzük. A célhoz igazodóan szervezeti lépéseket is teszünk. Ezek közül kettő érdemelt itt most említést. Az egyik a gazdasági ágazatban, ahol hatósági munka és szolgáltatások együtt szerepelnek. Űgy véljük, hogy érdekünk : a jövőben a hatósági munka jobban elkülönüljön a gazdasági^ szolgáltatástól, a hatósági munka anyagi feltételeit központosán biztosítsuk. A szolgáltatásokban viszont egyre inkább a racionális gazdálkodást erősítjük, a szolgáltatásokért — gazdasági ágazatról van szó, nem oktatásról, nem kórházról — egyre inkább fizessék meg az igénybevevők azt, amit igénybe vesznek. Az igazgatás területén olyan változás indokolt, amelynek nyomán a tanácsok területük gazdasági, társadalmi stratégiájára koncentrálhatnak, itt a megyei tanácsokra gondolok, a helyi tanácsok pedig tovább erősödnek és erősíthetik együttműködésüket a lakossággal. Erről a két irányzatról az elmúlt másfél napban többször esett szó. 1982-ben erősödött a tanácsok szervező tevékenysége, javult kapcsolatuk a lakossággal. Ennek jele, hogy minden korábbinál magasabb összeget tett ki a társadalmi munka, 8 és félmilliárd forintot. Ebben kiemelkedő szerepe van a Hazafias Népfront szervező munkájának, amiért itt szeretnék külön köszönetet mondani. A tanácsok egyre szélesítik a különböző szomszéd települések, városok, községek együttműködésében rejlő lehetőségeket. Jobb feltételeket teremtenek ezzel a több települést kiszolgáló intézmények létrehozására, s így a lakosság jobb ellátására. Tisztelt Országgyűlés! A tegnapi és a mai vitában nagy nyomatékot kaptak idei teendőink. Ez évi gazdálkodásunkban a fizetőképesség folyamatos biztosítása, a külső és belső egyensúly együttes megőrzése továbbra is elsőrendű feladat. Ezt a célt szolgálja többek között a költségvetés hiányának további mérséklése. Ismeretes, hogy az ez idei költségvetés hiánya legfeljebb tízmilliárd forint lehet, ahhoz, hogy ezt