Országgyűlési napló, 1980. II. kötet • 1983. március 24. - 1985. április 19.

Ülésnapok - 1980-21

1377 Az Országgyűlés 21. ülése, ját igen széles körűen érintették, de amelyekből közvetlen tanulságokat tudunk levonni az állami pénzügyi munkára. Az a széles körű vita, amely itt az elmúlt másfél napban lezajlott, úgy érzem, felment engem az alól, hogy a korábbi szokásokhoz hasonlóan a költségvetés végrehajtásáról szóló jelentéshez a tavalyi óv, a gazdálkodás valamiféle gazdasági hátterét is ismertessem. Ezért szeretnék szorosan a költségvetés beszámolásánál maradni, majd néhány kérdést szeretnék említeni a költségvetési intézmények gazdálkodásáról. Hogyan hajtottuk végre a tavalyi költségvetést? Ha a legfőbb adatokat tekintjük, akkor azt találjuk, hogy a bevételek 485,8 milliárd forintot tettek ki, a kiadások 498 milliárd forintot, a hiány tehát 12,2 milliárd forint volt, és ez valamivel kisebb az előirányzottnál. A javulás arra mutat, hogy a népgazdaság számos területén végzett munkánk eredménye itt is érzékelhető. Ebben szerepe van, így vélem, a kormányzati irányításnak is, nagy szerepe van a költségvetési intézményekben dolgozó sok százezer pedagógusnak, egészségügyi dolgozónak, közgazdásznak és más dolgozóknak, de azt nem téveszthetjük szem elől, hogy a legalapvetőbb szerepe ebben annak van, hogy az anyagi termelésben dolgozók mennyi jövedelmet hoztak létre, hiszen ez az egész anyagi alapja a költségvetési gazdálkodásnak. Figyelemre méltónak tartom azt, hogy a költségvetés bevételei és kiadásai az elmúlt évben egyaránt kereken három-három százalékkal emelkedtek. Elmaradtak a tervezett szinttől, ami azt mutatja, hogy sikerült egészében megtakarításokat elérni, és a kiadások növekedési üteme elmarad a nemzeti jövedelem belső felhasználásának növekedési ütemétől is, ami azt mutatja, hogy valamelyest csökkent a költségvetés újraelosztó szerepe. Ebben a csökkenésben nem a szociális, kulturális kiadások maradtak el, hanem a felhalmozás ós a támogatások terén sikerült megtakarítást elérni, amit önmagában is kedvezőnek ítélek. A költségvetés bevételeinek 81 százaléka származik a vállalatoktól, a szövetkezetektől, tehát az anyagi termelésből. Az innen származó jövedelem több mint 5 százalókkal volt magasabb az előző évinél, és megfelel a tervezettnek. Ebből a többletből kivette a részét az ipar és meg kell jegyeznem, hogy a mezőgazdaság általános súlyánál, a részarányánál nagyobb mértékben járult hozzá a többletbevételekhez. A vállalatok és szövetkezetek nyeresége összesen 192 milliárd forintot ért el ; ez körülbelül másfél százalékkal kisebb, mint 1981-ben. Mit mutat ez? Egyfelől a feltételek nehezedését, másfelől azt, hogy nem minden vállalat tudott ezzel szemben magasabb hatékonyságot szembeállítani, számos vállalatnak csökkent a nyeresége. Ebből a nyereségből a vállalatok valamivel nagyobb részarányt fizettek be tavaly a költségvetésbe, mint korábban. Részben a nehéz feltételek mellett szigorítanunk, csökkentenünk kellett a nyereségadóból nyújtható kedvezmények körét, másrészt a vállalatok nagy gondot fordítottak a bérek emelésére, vállalva az ezzel járó többletadóbefizetés kötelezettségét is. Kedvezőnek kell tartanunk azt a vállalatok és 1983. június 24-én, pénteken 1378 a költségvetés kapcsolatában, hogy 6 milliárd forintot sikerült megtakarítanunk az előirányzott támogatásokból. Ennek sok oka van, köztük központi intézkedések, próbáltuk az exportáló vállalatok helyzetét kedvezőbbé tenni az árfolyampolitikával, és sikerült a fogyasztói ártámogatásokban is megtakarítást elérni. A vállalatok nem tudtak mind egyformán helytállni ebben a helyzetben. Vannak nagyon jól működő vállalatok. A vállalatoknak körülbelül 15 százaléka igazán kiemelkedő eredményt, nyereséget produkált. Ezek között vannak jelentős exportot lebonyolító, jelentős méretű vállalatok is. Ilyen például az Ikarus, vagy a Herendi Porcelángyár. Ugyanakkor van veszteséges vállalat; több, mint korábban, körülbelül kétszer annyi, mint egy évvel ezelőtt, és az összes veszteség is 75 százalékkal nagyobb, mint 1981-ben. A mezőgazdaságban viszont csökkent a veszteséges üzemek, veszteséges szövetkezetek száma 1982-ben. A vállalatok egy része úgy tudott 1982-ben megfelelni sokirányú kötelezettségeinek, hogy átmeneti hiányai fedezésére korábbi tartalékalapjához nyúlt. Ez teljesen szabályszerű. A gond azonban az, hogy úgy látjuk: nem egy vállalatnál nem átmeneti hiányról van szó, hanem arról, hogy a követelményeknek nem tudtak folyó gazdálkodásukkal megfelelni. Ezek a követelmények nem csökkennek, az idei, a jövő évi követelmények nagyobbak, s félő, hogy egyik-másik vállalat tartósan nehéz helyzetbe kerül. Az, hogy egy vállalat alaphiányos, önmagában nem jelenti azt, hogy alacsony hatékonyságú. De nagyon jól meg kell nézni, hogy vajon egy ilyen alaphiány valóban csak átmeneti zavar, amelyet jó gazdálkodással gyorsan meg lehet szüntetni, vagy pedig egy tartós meg nem felelésnek a következménye. Űgy vélem, a vállalatoknak ezen jól el kell gondolkodni. Kedvezőtlen változás esetén sokszor hajlamosak vagyunk átmenetinek tekinteni olyan tényezőt, amely tartós. Itt egy mondást tudnék e vállalatok figyelmébe ajánlani: „jobb ma egy tükör, az ősök egész arcképcsarnokánál." Tehát nemcsak a múltat kell nézni, hanem a jelent is alaposan. Előre kell nézni olyan esetekben is, amikor nincs közvetlen baj, de azt tapasztaljuk, hogy hosszabb idő óta egy vállalat sokkal alacsonyabb nyereséget produkál a lekötött eszközökhöz, más befektetésekhez képest, mint amit az ipar vagy a mezőgazdaság átlagosan. Ez ugyanis a nép erőforrásainak rossz kihasználását tükrözi, és erőt köt le, miközben más, jól gazdálkodó vállalatoknak esetenként nem tudunk olyan lehetőséget biztosítani, amellyel jobban tudnának élni. Ezek a kérdések azok, amelyek a szabályozók módosításakor, és hozzáteszem, a vállalati szervezeti rendszer, a vállalatirányítás, -vezetés, belső elszámolás tökéletesítésekor vezetnek, és amelyekről itt Lázár elvtárs bőven szólt. Felmerült az előző napon a kisvállalkozások kérdése. Itt csak annyit szeretnék hozzátenni, hogy a kisvállalkozások azokból a jövedelmekből, amelyeket általában ismerünk, az állami költségvetés bevételeit is gyarapítják, így tehát ez is egy nem elvetendő szempont munkájuk értékelésekor. Ugyanakkor az a vélemény, hogy egyes vállalati gazdasági munkaközösségek vállalkozói jellege, vagy egyes vállalatoknál a kialakult jövedelemará-