Országgyűlési napló, 1980. II. kötet • 1983. március 24. - 1985. április 19.

Ülésnapok - 1980-21

1373 Az Országgyűlés 21. ülése, 1983. június 24-én, pénteken 1374 sünk mai szakaszában más módon kell megközelíteni a valóságot, más módon kell dolgoznunk, mint amikor a szocializmus alapjainak a lerakása volt a feladat. Most, ebben a nehéz helyzetben mutatkozik meg igazán a párt ama elhatározásának a nagy hordereje, aminek alapján az intenzív fejlődési szakaszra való felkészülésként 1968-ban új irányítási rendszer bevezetésére került sor. Enélkül ma sokkal több gondunk lenne az új viszonyokhoz való alkalmazkodásban. A kifejtett vélemények nem mindenben fedték egymást. Egyes jelenségek okairól, a lehetséges megoldásokról szólva egymással szembenálló nézetek is hangot kaptak. Azt hiszem, ez így természetes. A fontos azonban az, hogy az alapvető kérdésekben teljes volt a nézetazonosság. Mire gondolok? Először arra, hogy minden fölszólaló hangsúlyozottan kiemelte az eddig követett politikával való egyetértését és helyeselte, hogy mind a belpolitikában, mind a nemzetközi politikában azt az utat járjuk tovább, amit a XII. kongresszus jelölt ki, határozott el; egyetértését fejezte ki a Központi Bizottság áprilisi határozatával, s azzal, hogy a kormányzati munkában is ezt a határozatot tekintsük irányadónak munkánk számára. Másodszor: minden fölszólaló egyetértértett azzal, hogy népünk, munkásosztályunk, szövetkezeti parasztságunk, értelmiségünk többre képes, az anyagi bázis nagyobb teljesítményre nyújt lehetőséget, mint amit ténylegesen felmutatunk. Sürgette, hogy éljünk jobban ezekkel a lehetőségekkel, mert ez elengedhetetlen feltétele annak, hogy a VI. ötéves tervben a magunk elé tűzött célokat teljesíteni tudjuk. Harmadszor: minden fölszólaló hangsúlyozta annak a fontosságát, hogy még jobban teljesítsük ki a szocialista demokráciát, mert ezzel további alkotó erőket szabadítunk föl, és hozunk mozgásba. Ezzel együtt azonban a felszólalók sürgették a nagyobb és tudatosabb felelősségvállalást, a felelősség számonkérését, a fegyelmezettebb munkát. Nyegyedszer: minden felszólaló megerősítette, hogy az állam irányító szerepének fontossága elvitathatatlan, de kifejezésre juttatta azt a véleményét is, hogy a kormányzati irányítás további fejlesztésre szorul. Helyeselte azt a törekvést, hogy az államigazgatásban növeljük a tanácsok, a gazdaságban növeljük a vállalatok önállóságát. Kedves Képviselő Elvtársak! Kérem, tekintsenek el attól, hogy minden felszólalásra, vagy akár minden fontos kérdésre részletesen válaszoljak, viszont kérem a türelmüket, hogy néhány kérdésre mégis röviden reagálhassak. A reagálás szándéka nem a lezárás igényével történik. Sok képviselő érvtárs, köztük Ladányi József elvtárs, Nagy József elvtárs kritikusan szólt államigazgatási gyakorlatunk fonákságairól. Egyetértek a megjegyzéseikkel és megismétlem azt, amiről a beszámolóban is szó volt. Tervünk, hogy tovább haladjunk az államigazgatás korszerűsítésének útján, ami a tanácsok számára is még inkább megnöveli a mozgásteret és ami lehetővé teszi, hogy az állampolgárokat a jelenleginél is nagyobb mértékben tehermentesítsük az ügyintézés bürokratikus vonásaitól és az ezekkel járó bosszúságoktói. J * Úgyszólván minden képviselő elvtárs, köztük Maróthy elvtárs, Faluvégi elvtárs, Váncsa elvtárs is példákkal illusztrálta, milyen nagy fontossága van napjainkban a vezetés javításának, az irányítási eszközök fejlesztésének. Ezekkel a véleményekkel szintén egyetértek. Jeleztem, hogy ez a két kérdés napirenden van. Ehhez még azt fűzöm hozzá, hogy bár a munkálatok nem jutottak el addig a fázisig, amikor már a döntésről szólhatok, de közel jutottak ahhoz a fázishoz, amikor a döntés meghozható. Kialakulóban van a végrehajtás menetére vonatkozó elképzelés is, amely szerint az intézkedések már 1984-ben megkezdődhetnek, és valószínűleg 1984—85-ben az összes lényeges lépések megtehetők, amelyek előreviszik irányítási rendszerünk továbbfejlesztését. Kérem, engedjék el azt, hogy most ennek a még le nem zárt munkának a részleteiről bővebben szóljak. Nagy fontossága van annak, hogy a vezetés javítása terén is előbbre jussunk. Enélkül elképzelhetetlen a feladatok megoldása, s elképzelhetetlen az irányítási rendszer továbbfejlesztésének az eredményes végrehajtása, vagy az elérhető eredményeknek a realizálása. Ehhez hozzátartozik az a kérdéskör, amelyet annak idején a kongresszus, s azóta sok más testület úgy fogalmazott meg, hogy korunkban — és éppen Magyarországon is — a fejlődés mostani szakaszában nagyon nagy az emberi tényezők szerepe. Érthető, hogy ez fokozottan érvényes a vezetőkre. Ezt tudva és ismerve, ahogyan ezt programunkban is előirányoztuk, tettünk előre — bár csak szerény lépéseket. Utalok azokra a határozatainkra, amelyekkel új típusú felügyelő bizottságok létrehozását szorgalmazzuk — sajnálatos, hogy kicsit lassan halad előre ennek a gyakorlatba való átültetése —, s amelyekkel az igazgatótanácsok megerősítését és új feladattal és hatáskörrel való felruházását szorgalmazzuk. Gondolom, nem kerülte el a tisztelt képviselő elvtársak figyelmét az, hogy erősíteni kívánjuk a gyakorlatot, amely a demokratikus fórumoknak, egyszerűen szólva a munkások számára lehetőséget biztosítanak arra, hogy saját vezetőik munkájának minősítésébe beleszóljanak. Olyan irányban indultunk el, és erre is van már törvényes lehetőség, hogy a vezetőket, így a vállalati vezetőket is, pályázat útján állítsák munkába, és ha úgy gondolják, meghatározott időre alkalmazzák. Ez is olyan lehetőség, amivel eddig talán érthető okokból, az indokoltnál kisebb mértékben élnek. Tovább kell haladnunk azon az úton is, amiről Újvári elvtárs beszélt. A gazdálkodás minőségére, eredményességére igen nagy hatással van az, hogy a nagyvállalaton belüli gyáregységek milyen mozgásteret kapnak ahhoz, hogy az ott rendelkezésre álló szellemi és anyagi erőket hasznosítani tudják. Nagyon örülnék, ha erre a kérdésre legalább annyi figyelmet fordítana közvéleményünk és a sajtó is, mint a vállalaton belüli munkaközösségek ügyére, mert szerintem ez sokkal nagyobb horderejű, sokkal lényegesebb ügy. Ezt a kérdéskört lezárva: már létező, de kimunkálás alatt álló lehetőségekről szóltam, de nem szeretném, ha ezt úgy értenék, hogy holnap, holnapután nem lehet tenni semmit. Nemcsak lehet, hanem kell is tenni. A beszámolóban érzékeltettem azokat a feladatokat, amelyeket az 1983-as évben, vagyis az idén kell megoldanunk, és amelyek jó