Országgyűlési napló, 1980. I. kötet • 1980. június 27. - 1982. december 16.

Ülésnapok - 1980-3

147 Az Országgyűlés 3. ülése, 19 hogy ne csak az előnyökből, de a feladatokból is kivehessek a részüket. Űgy gondolom, hogy ez még összefér a mi egyébként helyesen gyako­rolt humanizmusunkkal. Programunk végrehaj­tásának nagyon fontos feltétele a tudás, a mű­veltség gyarapítása, számos, a világban is te­kintélyt szerzett tudományos eredményünknek gyakorlati hasznosítása. Az is fontos, hogy minden gazdálkodó egy­ség, sőt minden család rendelkezzék olyan sa­ját tervekkel, amelyek reálisak és amelyek a közös célok megvalósítására irányulnak. Mit ígérhetek a kormány részéről? Azt nem, hogy mindig és minden kérdésben azon­nal és tévedhetetlenül megtaláljuk a legjobb megoldást, de azt igen, hogy tanulunk a gya­korlat kritikájából. Befejezésül azt mondhatom, hogy a fel­adat, ami előttünk áll, bár bonyolult, de vonzó és szép, mert megoldása népünk javát szolgálja. Mert nem a megszokottat, hanem az újat jelen­ti. Ujat teremteni pedig igazi alkotó munka. Kérem a tisztelt Országgyűlést, hogy a kor­mány ismertetett munkaprogramját, a vitára adott választ fogadja el. Járuljon hozzá, hogy azokra a javaslatokra, amelyeikre érdemi vá­laszt valójában a VI. ötéves terv kidolgozásá­val adhatunk csak, az év végén, amikor előter­jesztjük a VI. ötéves tervet, akkor térhessünk vissza. A többi, ugyancsak fontos kérdésre, amely a vitáiban fölmerült, természetesen a szokásos módon és a megadott, előírt határidőn belül — úgy, ahogy ezt már hosszú idő óta gyakorol­juk — válaszolni fogunk. Ezekkel együtt kérem a tisztelt Országgyű­lést — ismételten megköszönve a vitában tett sok és támogató javaslatot —, hogy a (beszá­molót és a vitára adott választ szíveskedjék el­fogadni. Köszönöm a figyelmet. (Taps.) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Követke­zik a határozathozatal. Kérem az Országgyűlést, hogy azok a képviselők, akik a Minisztertanács elnökének az előterjesztését a kormány prog­ramjáról, és a vitában elhangzott felszólalásokra adott válaszát jóváhagyólag tudomásul veszik, szíveskedjenek kézfelemeléssel szavazni. (Meg­történik.) Van-e valaki ellene? Nincs senki. Tar­tózkodott^e valaki a szavazástól? Senki sem. Határozatilag kimondom: az Országgyűlés a Minisztertanács elnökének az előterjesztését a kormány programjáról és a felszólalásokra adott válaszát jóváhagyólag tudomásul vette. Tisztelt Országgyűlés! Napirendünknek megfelelően következik a Magyar Népköztársa­ság 1979. évi állami költségvetésének a végre­hajtásáról szóló törvényjavaslat tárgyalása. Dr. Hetényi István pénzügyminiszter elvtárs kíván szólni. DR. HETÉNYI ISTVÁN pénzügyminiszter: Tisztelt Országgyűlés! Már befejeztük az 1979. évet, s a költségvetés végrehajtásáról szóló tör­vényjavaslatot olyan időpontban terjesztjük elő, amikor ebből az évből is eltelt háromnegyed év, s már jórészt az 1981. évi terv és költségvetés előkészítésével foglalkozunk. Az elmúlt másfél napos vita a pénzügypolitika számos kérdését . szeptember 26-án, pénteken 148 érintette, és így mondanivalóimban az 1979— 1980. évi rövidebb távú gazdasági folyamatok­kal, intézkedésekkel és tanulságokkal kívánok foglalkozni. Egyben szeretnék elnézést kérni azoktól a képviselőktől, akiknél a sors úgy hozta, hogy nők, fiatalok, KISZ-tagok, szakszervezeti tagok, párttagok és Hazafias Népfront-aktivisták, ha netán olyan kérdésekről szólok, amelyeket a Központi Bizottság 1978. december 5-i ülése óta eltelt 661 nap során — nemcsak munkanapo­kon, hanem azt hiszem, bizony sokszor munka­szüneti napokon is — hallottak. Visszatérve az 1979. évre: ismeretes, hogy az 1979. évi terv és költségvetés olyan, több év­re szóló cselekvési irányvonalnak a kezdetét je­lentette, amelynek célja, hogy a szocialista fej­lődést szolgáló, a gazdaság versenyképességé­nek javításán alapuló, tartós és szilárd egyen­súlyi viszonyokat teremtsünk. Ennek érdekében egy sor intézkedést tettünk, és alárendeltük e célnak a gazdaság mennyiségi növekedési elő­irányzatait is. Az elmúlt másfél év azt mutatja: társadal­munk támogatja a változtatásra irányuló intéz­kedéseket, így a gazdasági eredmények sem maradtak el: külkereskedelmi mérlegünk hiá­nya tetemesen csökkent az előző évekéhez ké­pest. A kivitel gyorsabban növekszik, s a beho­zatal tetemesen csökken a terveinkhez képest is. Biztosítottuk egyidejűleg a gazdaság növe­kedését. A teljes termelés 1979-ben 2,5 száza­lékkal, az ipar nettó termelése 4 százalékkal, a nemzeti jövedelem 1,8 százalékkal emelkedett. A nemzeti jövedelem belföldi felhasználá­sának főbb tételei: a lakosság fogyasztása és a beruházások tervszerűen alakultak. A fogyasz­tás mintegy 3 százalékkal, a beruházás pedig 1 százalékkal nőtt. A lakosság keresletét az év döntő részében a korábbi színvonalon tudtuk kielégíteni. Egy árnyalatnyit javult a beruházási kereslet és kí­nálat viszonya, továbbá a munkaerőhelyzet. Kedvező volt, hogy a készletek csak kevéssé nőttek, jobban igazodott a termelés a szükség­letekhez. Az eredmények így — véleményem szerint — megfelelnek azoknak a követelményeknek, amelyeket az 1979. évi munkával szemben tá­masztottunk. Persze a mai és a holnapi köve­telmények tükrében még sokkal többre és más­ra is szükség van. A hatékonyság, a verseny­képesség fokozásában, az ésszerű gazdálkodás­ban, a takarékosság terén még csak az első, és korántsem elégséges lépéseket tettük meg. Ezt rögtön világosabiban érzékeljük, ha az állami költségvetés végrehajtására tekintünk. Az 1979. évi költségvetés 411,6 milliárd fo­rint bevétellel és 415,2 milliárd forint kiadással, következésképpen 3,6 milliárd forint hiánnyal zárult. Ez — sajnos — nem kevesebb, mint amennyit előirányoztunk, sőt az előző évinél sem, így itt várakozásunkhoz képest javulást nem értünk el. Ebben szerepet játszott több körülmény, közülük csak azt említem, hogy a vállalatok nyereségadó befizetése nem érte el azt a szín­vonalat, amelyet előirányoztunk. A vállalati nyereség 1979-ben 1,7 százalékkal emelkedett.

Next

/
Thumbnails
Contents