Országgyűlési napló, 1980. I. kötet • 1980. június 27. - 1982. december 16.

Ülésnapok - 1980-3

149 Az Országgyűlés 3. ülése. 1980. szeptember 26-án, pénteken 150 Ez örvendetes abból a szempontból, hogy nehezedő körülmények közt tudták a vállalatok elérni, hogy nem csökkent a nyereségük. De ha arra tekintünk, hogy milyen, az állanii költségvetés iránti igények vannak, akkor ezek tartós kielégítéséhez egy ilyen növekedés nem elég. A lakosság életszínvonala több szempontból másként alakult, mint korábban. Miközben az átlagos reálbér némileg csökkent, az egy főre számított reáljövedelem a korábbi szinten maradt. Ebben szerepet játszott, hogy a pénzbeli társadalmi juttatások összege — ez természetesen csak folyó áron mérhető — 18 százalékkal emelkedett. Az összfogyasztás egésze 1979-ben is növekedett. A múlt év derekán végrehajtott fogyasztói árváltoztatások kapcsán a bérből élőknek, a nyugdíjasoknak és a társadalmi juttatásban részesülőknek adott pénzbeli jövedelemkiegészítések arra irányultak, hogy elsősorban a sokgyermekeseknél, az alacsony jövedelműeknél és a nyugdíjasoknál enyhítsék az áremelés terheit. Tovább javultak 1979-ben az életkörülmények a lakásépítés, az egészségügyi és a szociális ellátás, az oktatás, a kultúra terén, ezen intézményhálózatok fejlesztésével. A szociális, a kulturális ágazatban foglalkoztatottak létszáma például 3 százalékkal emelkedett. A költségvetési intézményeknek biztosítani tudtuk a feladatok ellátásához szükséges összegeket, de persze megköveteltük, hogy észszerűbben gazdálkodjanak. Központi intézkedésekkel csökkentettük a közületi személygépkocsi-állományt, a luxuskivitelű irodabútorok beszerzését, a kétes szükségességű kiadványok és rendezvények számát. Az igazgatásban létszámcsökkentést hajtottunk végre. A mérsékeltebb gazdasági növekedés körülményei között a minisztériumoknak és a tanácsoknak az alapellátás színvonalát kell fenntartaniuk, és ahol erre mód van, fejleszteniök. 1979-ben ez az irányzat még nem érvényesült kellőképpen. Olyan célokra is egyre növekvő összeget fordítottak egyes hatóságok, amelyeknek fontosságát ugyan nem tagadjuk, de amelyek ma nem élvezhetnek elsőbbséget az egészségügyi alapellátás és az általános oktatás égető kérdéseivel szemben. Fontos kérdésnek tartjuk, hogy ezekben az években, de a jövőben is a meglevő értékeinket megőrizzük, fenntartásukra, felújításukra erőnkhöz mérten költsünk. Nem jó az a gyakorlat, amely időnként még tapasztalható, amely úgy hoz létre új létesítményeket, hogy közben a meglevők állapotának megőrzésére nem fordít kellő gondot. Tisztelt Országgyűlés! 1979-ben egy sor intézkedést készítettünk elő, amelyek célja a hatékonyabb gazdálkodás elősegítése volt. Ezek közül kiemelkedik az árrendszer fejlesztése 1980-tban. Az új árrendszer és ármechanizmus néhány kedvező hatását, mint például a külkereskedelmi áralakulás javulását, az energiatakarékosság fokozódását már ez évben is érzékeljük. A vállalatok túljutottak az átállással kapcsolatos kezdeti bizonytalanságokon. Fokozatosan és egyre céltudatosabban használják ki az árrendszer kínálta lehetőségeket, a hatékony gazdálkodás elismerését az új árrendszerrel. Továbbra is segíteni kívánjuk a vállalatokat az árképzési előírások helyes alkalmazásában, de továbbra sem fogunk szabad utat biztosítani az itt-ott tapasztalható olyan törekvésnek, amely a hatékonyabb gazdálkodás helyett az erre szorító árképzési szabályok módosításával szeretné növelni vállalatuk jövedelmezőségét. A pénzügyek szerepe is nőtt a termelés és a jövedelemelosztás befolyásolásában. 1980-ban különösen csökkentettük a kivételes támogatások és elvonások körét. Ma már a termelés és a költségvetés kapcsolatában javarészt az egységes követelményekhez igazodó pénzügyi szabályozás érvényesül. Ezzel lényegbevágóan csökken a jó vállalatoktól a nem hatékonyan működőkhöz irányuló jövedelem-átáramlás, miközben a fejlesztési hitelek megszerzésében a jövedelmezőbb vállalatok egyértelműen kedvezőbb helyzetben vannak. Ez év elején a kormány áttekintette a folyamatban levő nagyobb beruházásokat, és ott, ahol az egyensúly és a jövő várható körülményei miatt indokoltnak látszott, némelyeknek a meggyorsítását, másoknak a halasztását vagy mellőzését határozta el. Különös figyelmet szentelünk a gazdaságosság megkövetelte takarékosságnak, elsősorban az energiagazdálkodásban, s a másodlagos és hulladékanyag felhasználásában. A múlt év kezdeti eredményeiből kieimelhetünk néhány jó példát. Lényeges energiamegtakarítást értek el Déldául az Ajkai Timföldgyárban az erőátviteli és a világítási hálózat felújításával, a szentesi Árpád Mezőgazdasági Szövetkezetben a geotermikus energiának növényházak fűtésére való felhasználásával, több textilgyárban a hulladékhő hasznosításával, és sok vállalatnál a szocialista munkaverseny adott komoly lendületet a takarékosságn ak. Az idei év első nyolc hónapiának gazdasági eredményei arra engednek következtetni, hogy a külkereskedelmi áruforgalomban a behozatali többlet a múlt évinél és a tervezettnél kisebb lesz. A vállalatok első félévi nyeresége elérte a költségvetés összeállításakor számítottat. Ez az ár- és jövedelemszabályozó rendszer működőképességére mutat, és nem igazolja azt a borúlátást, amely a vállalatok nem kis körében a múlt év végén eluralkodott. Az egyensúly javulása a tervezettnél alacsonyabb termelési és felhasználási színvonalon következett be. A nemzeti jövedelemnek idén a tavalyihoz közel álló 1—2 százalékos növekedésére számítunk. A belföldi felhasználás ehhez igazodik: miközben a fogyasztás kismértékben növekedik, a beruházások csökkennek, és ez megfelel a tervezett arányoknak. Tisztelt Országgyűlés! A zárszámadási törvényi avaslat nem cselekvési javaslat, hanem lezárás és értékelés. De minden értékelés macában hordja a iövő formálásának szándékát. Ez különösen érvényes 1979-re. amely az egyen«ü'ilv helyreállításához vezető úton jelentős kezdő léoés volt. Egy újszerű iít bejárásakor azonban lényegi változásokkal kell szembenéznünk. E változások elvi és napi kérdéseket egyaránt felvetnek. Többször elhangzik például az a kérdés, hogy a beruházások több éves korlátozása ösz7*